SPOILER
A SW-ban az Erő a spirituális minőség mellett egy kvázi mágiának tekinthető (ha ez a szó nem tetszik, akkor legyen elmebeli képességek, bár ez torzító definíció), és mint ilyennek, meg kell, hogy legyenek a saját szabályszerűségei. Akkor is igaz ez, ha a világ rendjében változások mennek végbe és változtatnak az addigi természetén. A negedés, erőltetett remény szimbólum ehhez a változáshoz nem elég.
Noha sem az OT, sem a PT (a midikroliánok sem kavartak be nálam, érdekes megközelítésnek tartottam, illőnek egy megcsontosodás felé tartó Rend kisérőjelenségéhez, ahol az eredeti szellemibb útról áttértek az anyagibb, technokratább irányba, mely részese a bukáshoz vezető útnak) hatására nem gondoltam azt, hogy az Erőhasználók kiváltságosok lennének. Még akkor sem, ha az eddigi főfilmek a Star Warsban a Skywalkerek története.
Mi értelme annak, ha bárkiből lehet bárki (értsd, Erőhasználó)? Természetesen, ha a buddhizmusból panteizmussá csökkentett Erőt spirituális útként fogjuk fel, akkor helytálló az, hogy mindenki számára nyitott a felfelé vezető út. Viszont, amennyiben itt többről van szó, akkor annál jobban lerágott és közhelyesebb csontot nem lehet elénk dobni, és korunk young adult-irodalma mind-mind erre épül. Ez lenne az újszerű, bátor? A magam részéről kétlem.
Ahogy Davkar is írja ez a téves gondolat Rey (és az eljövendő történetek szereplőinek) jelentőségét öli meg. Amit Rey útján a képébe hányavetien vágnak egy kurva zseniálisan megírt pillanatban a szülei kapcsán (remélem nem találják ki az ellenkezőjét mégis a következő részben, mert EZ kurva erős karaktermomentum), amikor érzelmileg terhelt, Anakinhoz képest nem bukik el, és ebben a szereplőben bőven van lehetőség az azonosulásra a "legeldugottabb helyen is teremhet babér", viszont mivel a Hős Útját járja be, így nem veszik el annak egyensúlya sem, hogy ezáltal nem teremtődnek minden bokorban "eddig nem tudtuk, de most kiderül, hogy több van benne" fordulatú karakterek, amik közepes írók kezében üres deus ex machinává válnak.
Ha egy ilyen horderejű változás áll be a világ rendjében, annak okait illő bemutatni, különben értelmét veszti az egész és üres érzelmi giccsé silányulnul. A fikciónak is megvannak a szabályszerűségei. HA megmerték volna lépni azt Finn kapcsán, amit lentebb írtam, és az ő személye lett volna a gyerekek új példaképe, akkor az az egész rezonált volna arra, amivel a film szereplő végig küzdöttek, hangoztattak, legyen szó Lukeról vagy Kyloról.
Az, hogy egész bukott Jedi Renden kívül az Erő más személyben, más típusban, más formában is alakot ölthet. Ezt lehetett volna kifuttatni Finnben, lásd az előző részbeli helyzetei is sugallták(az erdőbeli jelenet), hogy benne van ez a lehetőség. Én meg a felett borzadok el, hogy mások ezt nem látják.
Luke maga mondja, hogy az Erő nem a tárgyröptetésről szól, és erre a végén meg szembeköpik ezt azzal a sokak által ajnározott jelenettel? Hogy ez egész nemcsak a Jedikről szól, erre a végén a béna, erőltetett kiállása lesz újra a remény szimbóluma, mert csak úgy mindenki...?
Finn a Star Wars történetének legelpazaroltabb karaktere, az áldozatának és az ebben rejlő üzenetnek (miszerint nem kell Jedi-féle képeségekkel rendelkezned, hogy Erő megnyilvánulása légy) az elvetése a nézők legtotálisabb hülyének nézése, ráadásul nem következetes a saját koncepciójának végigvitelében. Nekem kurvára fájt a végső jelenet.
Ha a készítők ki merték volna mondatni Luke-al és főleg Yodával, hogy saját bukásukhoz önmaguk Erő-értelmezése is vezetett, az egy jóval éretebb pillanat lehetett volna.
Erről szólt volna az egész film, Reyben részbeb megkaptuk, Finnél sajnos nem, pedig ez a pékdakép sokkal fontosabb lehetett volna, hogy az Erőben és az Erőn túl is rejlik érték.
Így nyerhetne értelmet a film címe, a törlődjön el a múlt: Jedik, Sithek, az Erő ajnározása, a Lázadás, a Birodalom. Szerintem ezen az (egyik) úton lehet bemutatni a világ rendjében beállt változást.
Noha sem az OT, sem a PT (a midikroliánok sem kavartak be nálam, érdekes megközelítésnek tartottam, illőnek egy megcsontosodás felé tartó Rend kisérőjelenségéhez, ahol az eredeti szellemibb útról áttértek az anyagibb, technokratább irányba, mely részese a bukáshoz vezető útnak) hatására nem gondoltam azt, hogy az Erőhasználók kiváltságosok lennének. Még akkor sem, ha az eddigi főfilmek a Star Warsban a Skywalkerek története.
Mi értelme annak, ha bárkiből lehet bárki (értsd, Erőhasználó)? Természetesen, ha a buddhizmusból panteizmussá csökkentett Erőt spirituális útként fogjuk fel, akkor helytálló az, hogy mindenki számára nyitott a felfelé vezető út. Viszont, amennyiben itt többről van szó, akkor annál jobban lerágott és közhelyesebb csontot nem lehet elénk dobni, és korunk young adult-irodalma mind-mind erre épül. Ez lenne az újszerű, bátor? A magam részéről kétlem.
Ahogy Davkar is írja ez a téves gondolat Rey (és az eljövendő történetek szereplőinek) jelentőségét öli meg. Amit Rey útján a képébe hányavetien vágnak egy kurva zseniálisan megírt pillanatban a szülei kapcsán (remélem nem találják ki az ellenkezőjét mégis a következő részben, mert EZ kurva erős karaktermomentum), amikor érzelmileg terhelt, Anakinhoz képest nem bukik el, és ebben a szereplőben bőven van lehetőség az azonosulásra a "legeldugottabb helyen is teremhet babér", viszont mivel a Hős Útját járja be, így nem veszik el annak egyensúlya sem, hogy ezáltal nem teremtődnek minden bokorban "eddig nem tudtuk, de most kiderül, hogy több van benne" fordulatú karakterek, amik közepes írók kezében üres deus ex machinává válnak.
Ha egy ilyen horderejű változás áll be a világ rendjében, annak okait illő bemutatni, különben értelmét veszti az egész és üres érzelmi giccsé silányulnul. A fikciónak is megvannak a szabályszerűségei. HA megmerték volna lépni azt Finn kapcsán, amit lentebb írtam, és az ő személye lett volna a gyerekek új példaképe, akkor az az egész rezonált volna arra, amivel a film szereplő végig küzdöttek, hangoztattak, legyen szó Lukeról vagy Kyloról.
Az, hogy egész bukott Jedi Renden kívül az Erő más személyben, más típusban, más formában is alakot ölthet. Ezt lehetett volna kifuttatni Finnben, lásd az előző részbeli helyzetei is sugallták(az erdőbeli jelenet), hogy benne van ez a lehetőség. Én meg a felett borzadok el, hogy mások ezt nem látják.
Luke maga mondja, hogy az Erő nem a tárgyröptetésről szól, és erre a végén meg szembeköpik ezt azzal a sokak által ajnározott jelenettel? Hogy ez egész nemcsak a Jedikről szól, erre a végén a béna, erőltetett kiállása lesz újra a remény szimbóluma, mert csak úgy mindenki...?
Finn a Star Wars történetének legelpazaroltabb karaktere, az áldozatának és az ebben rejlő üzenetnek (miszerint nem kell Jedi-féle képeségekkel rendelkezned, hogy Erő megnyilvánulása légy) az elvetése a nézők legtotálisabb hülyének nézése, ráadásul nem következetes a saját koncepciójának végigvitelében. Nekem kurvára fájt a végső jelenet.
Ha a készítők ki merték volna mondatni Luke-al és főleg Yodával, hogy saját bukásukhoz önmaguk Erő-értelmezése is vezetett, az egy jóval éretebb pillanat lehetett volna.
Erről szólt volna az egész film, Reyben részbeb megkaptuk, Finnél sajnos nem, pedig ez a pékdakép sokkal fontosabb lehetett volna, hogy az Erőben és az Erőn túl is rejlik érték.
Így nyerhetne értelmet a film címe, a törlődjön el a múlt: Jedik, Sithek, az Erő ajnározása, a Lázadás, a Birodalom. Szerintem ezen az (egyik) úton lehet bemutatni a világ rendjében beállt változást.
)
).
