Ha ezzel tavaly sikerült volna játszani, akkor sem lett volna számomra az Év Játéka, pedig alig játszottam 2017-es játékkal. Voltak élvezetes részei, mind a sztori, mind a játékmenetben, de összességében felemásak az érzéseim. Valahogy kevésbé volt élvezetes a gyilok, amit egyrészt a nehezített harcnak tudok be (meg annak, hogy úgy tűnik visszafejlődtem FPS-ek terén), másrészt meg kevesebb variáció volt a fegyverek és az ellenfelek terén. Viszont még így is kompetens a játékmenet, és a végére kezdett szórakoztatóvá válni.
Aztán kb. azonnal véget ért. Ezzel át is térnék a sztorira és a karakterekre. Az előző rész valahogy ezt az elképesztően elcsépelt alapötletet (azaz a nácik általi világuralomat) képes volt már-már hitelesen bemutatni a karakterein keresztül, illetve egy már-már sablonos cselekményvezetésnek köszönhetően. Erről a játékról azonban a grindhouse jellegű filmek jutottak az eszembe, ami számomra kevésbé jött be. A hiteles párbeszédeket, a különös, de meglepően kidolgozott szereplőket és az elképesztő, de elfogadható történéseket felváltották az unalmas nagymonológok, amiknek másik szerepük, hogy adjanak a szereplőknek valami jellemvonást, mert később nem csinálnak velük semmit; és az ebben levő cselekmény pedig már-már teljesen hiteltelen és nevetséges. Persze vannak többé-kevésbé maradandó jelenetek ebben is, amik szórakoztatóak, de ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy némelyikük túlságosan is el lett nyújtva, ami nem tesz hozzá semmit se a sztorihoz, se a tényleges játékmenethez.
És az utolsó problémám...hogy semmi kedvem nem volt újrakezdeni, miután végeztem vele. Ugyanis The New Order esetében ezt megtettem, mert érdekelt, hogy a másik idővonalon mi változik. Ennél egyáltalán nem imponált, hogy ezt a meglehetősen rövid játékot még egyszer "végigszenvedjem".
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
