Silence: The Whispered World 2
Nem voltam teljesen oda a Whispered World-ért, de hozott egy olyan szintet, ami miatt érdeklődve vártam a Daedalic stúdió projektjeire. A számomra problémás befejezése ellenére az első rész egy teljesen átlagos klasszikus kalandjáték, ami egyértelműen lezárta a sztoriját. Aztán kijött a Silence előzetese, és egyből felidegesített. "Miért kell ezt folytatni?! Miért kell nyomatni ezt a nyomasztó hangulatot?! Egyszerűen MIÉRT?!" stb. kérdések merültek fel bennem, nem téve ezzel jót az első benyomásaimra. Viszont érdekelt, hogy merre viszik tovább a sztorit, úgyhogy nekiugrottam, és picivel pozitívabb lett számomra a végeredmény, mint vártam. A Silence egy modern kalandjáték, ami egyrészt egy Telltale-szerű prezentációt ötvöz egy erősen butított (kevés tárgy, kevés interakció), "felhasználóbarát" point-n-click játékmenettel. Ennek köszönhetően a játékos viszonylag könnyen rájöhet a megoldásokra, és az NPC-kel való beszélgetéseket is gyorsan lezavarhatja. Ennek következtében pedig viszonylag gyorsan haladhatunk előre a történetben. A probléma sajnos az, hogy a két főszereplő gyereken kívül nem igazán marad meg más a karakterek közül. A sztori viszont mindenképp jobban lett ebben elmesélve, bár nagyon kiszámítható. Ennek a lezárásával szerencsére nincs bajom, végre engedi, hogy a játékos válassza ki a neki tetsző befejezést, bár köcsög húzásnak érzem a bennük lévő csavarokat, amitől az egyik befejezés sokkal jobb, mint a másik. Összességében ez is egy felemás élmény volt számomra, mert a Telltale-es prezentáció, a nehézség hiánya és a cselekmény gyorsasága nem engedte számomra, hogy maradandó nyomot hagyjon. Azért elment...
Ghost of a Tale
Végre egy idei játék, habár érdemes azt megemlíteni, hogy ez jó ideig Early Accessben leledzett a Steamen. Amikor először láttam erről előzetest, teljesen levett a lábamról. Egy indie csapat, ami a megszokott indie "retropixel" kinézet helyett egy realisztikus, de ugyanakkor stílusos 3D látványvilágot alkottak, aminek a főszereplői egerek és patkányok egyfajta NIMH titka stílusban. Az előzetesben egy egérrel voltunk, akik bebörtönöztek vmi miatt, és lopakodva kellett elkerülni az őröket/patkányokat, közben pedig tárgyakat gyűjtögetni, hogy később megoldjunk velük bizonyos feladványokat. A teljes verzió is így kezdődik, viszont elég hamar kiderül, hogy ez nem teljes mértékben egy lopakodós játék, mivel miután kijutunk a börtönből, az egerünknek elég hamar beszerzünk egy álruhát, aminek köszönhetően az őrök ránk se hederítenek. És itt derül ki, hogy mi is ez a játék. A Ghost of a Tale egy gyűjtögetős kalandjáték, amiben a játékosnak különböző küldetéseket kell teljesíteni bizonyos NPC-knek, ami nagy általánosságban kimerül abban, hogy meg kell találnunk vhol egy tárgyat, vagy összegyűjteni belőlük vmennyit, és visszavinni nekik, hogy előrébb lendüljön a sztori. Ez alapvetően nem egy nagy probléma, viszont ez nem a modern játékdizájn jegyében készült, ahol a fontosabb tárgyak eltéveszthetetlenül csillognak, vagy egy fénycsóva megvilágítja őket, így könnyen megakadhat a játékos, ha egy helyszínen nem talál meg vmit, amit egy másik helyszínen kellene felhasználni. Problémás az is, hogy a pazar látvány miatt picit optimalizálatlan a játék és gyakoriak a grafikai bugok. Viszont azt nem mondhatom, hogy nem élveztem a játékot. Tetszett a benne lévő sztori, ami kicsivel komolyabb, mint amire számítottam. Viszont itt meg az a probléma, hogy nincs igazi befejezése a játéknak. Azért reménykedek, hogy majd egyszer lesz ennek vmiféle folytatása.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
