SPOILERPersze, ez teljesen jogos, nem is kettőjük viszonya, vagy a testvériségben betöltött szerepe zavart.
Csupán az, hogy Bayek volt a mi karakterünk, legalábbis a játékot így adták el, és a gameplay alatt is őt érezhettük inkább közelebb magunkhoz. Nem akarom elvenni Aya karakterétől, amit a játék adott neki, csak Bayeknek adnék még egy tíz percet a végén.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
SPOILEREgy kicsit zavart, igen.
Abból a szempontból viszont nem, hogy a korábbi dolgokból ez következett. A játék során Bayek többször felhívja Aya figyelmét a Kleopátra-elvakultsága veszélyeire, és a nő nem hallgat rá. Bayek többször utal rá, hogyha végeztek, el kellene vonulniuk, mert ők távol vannak ezektől a felső körös ármányoktól.
Aya/Amunet karakteréhez viszont passzol ez a dominancia, még akkor is, ha szerintem túlírták ezt a részét a személyiségének, mert lehet, hogy az agresszív/önmagát előtérbe toló viselkedésben vetül ki az ő fájdalma a gyermeke elvesztésé kapcsán, mégis visszásnak hat.
Részben igazolja ezt, hogy a Hidden Ones végén Bayek Ayát nevezi meg Mentorként, nem önmagát. Továbbá a szentélyben Amunet szobra szerepel, Bayekről szó sem esik. Ez a háttérben élés, az egyszerűbb emberekkel vegyülés illik hozzá.
Pl. a fáraós történetszálban a csempészfaluban találkozunk azzal a felnőtt sráccal, aki még Kürénében kért meg arra, hogy ugráljunk le a város épületeiről (szép kis utalás Ezióra), és Amunethez küldi. Vagy jobban megértette magát a vörös hajú tolvajjal, mint a felsőbb rétegek embereivel.
Szóval van egy olyan oldala is ennek, ami indokolttá teheti.
A "Bayek szimpatikus, Aya kevésbé" gondolatmenet kapcsán egy kérdés alapjáték végével kapcsolatban.
SPOILERTéged nem zavart, hogy végül Aya lett a "fő" karakterünk, Bayek oldalán semmi normális utolsó küldetésünk, vagy epilógusunk nem volt? Nekem is szimpatikussá vált, és sajnáltam nagyon, hogy így kiherélték a történetét, vagyis inkább Aya történetévé tették...
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
165 óra, nyolc és fél hónap (közben persze volt egy kevés Fra Cry Primal, Fallout 4 és Divinity: Orginal Sin, meg a Blood and Wine befejezése), az alapjáték+DLC-k.
A kiegészítők közül nekem a fáraós tetszett jobban. Alapvetően egy jó játék volt.
A fő sztoriban Aya/Amunet karakterét nem kedveltem igazán, találkoztam már jobban megírt női karakterekkel (Morrigan, Yennefer, Triss, Elie, vagy akár az új Lara). Nem azt vártam volna, hogy a gyereke halála okán jobban összetört volna, de ez a túlzásba vitt, túltolt keménykedés, a Kleopátra-szálon és utána kicsit visszásnak hatott számomra.
A szkarabeusz, hiéna, krokodil történetszálakat szerettem és volt egy pár érdekesebb mellékküldetés is, de az utolsó szakaszban a rómaiak szála még középszerűnek sem volt mondható számomra.
Bayek szimpatikus volt, de Ezio karakterét jobban kedveltem.
Mindenesetre egy időre elég volt az Assassin's Creed-ből. Kimaxoltam, időtartamban (az eltelt hónapokat értem alatta) és játékidőben is.
Ettől függetlenül, a párbeszédekkel tarkított új részt ígéretesnek tartom, régóta vártam már egy olyan lehetőségre, hogy beleszólhassunk a két szemben álló fél torzsalkodásába. Igaz, most a rend megalapítása előtti időkben játszódik a játék története, így kvázi szabadabb a készítő keze, de ehhez hasonlót már régóta vártam.
Nekem túl végletes volt ez a orgyilkosok jók, templomosok rosszak ellentétpár, még akkor is, ha próbálták olykor árnyalni. Mivel ez eleve egy fiktív, történelmi keretek között játszód játék, így bőven belefér a háttér történetbe beleszólás lehetősége, szerintem nem ront akkorát azon a koncepción, aminek vélik az újítást ellenzők.
Oké, Desmond történetébe még nem fért bele, de szerintem nem levetendő lehetőség lesz, bízom benne, hogy a játék javára fog válni.
