Assassin's Creed Origins

A fáraós DLC felénél tartottam egy hónapos szünetet, annyira besokalltam már a játéktól, azért pár hétig masszívan ezen lógtam. A héten jött meg hozzá ismét a kedvem, így sikerült befejezni, a végeredmény 94 óra volt (beleértve az üresjáratokat is).

Én tényleg örülök, hogy a fejlesztők megpróbálják telepakolni a sandbox játékokat tartalommal, de a végtelenített farmolás, a egysíkú küldetések és feladatok (kincskeresés, erőd kifosztása, stb.) halmozása csak a játékidőt növeli, a minőséget nem. Túl alacsony volt az xp- és pénzvadász mellékküldetések és a valóban minőségi sztorik aránya. A Witcher 3-ban is volt bőven kötelezően kipipálandó feladat (akik a skellige-szigeteki vizeket teliszórták kérdőjelekkel, azokhoz lenne pár szavam, illetve a witcher küldetések között is akadt több unalmas), de ezeket ellensúlyozta nem pusztán a remek fősztori (mert ez alap kellene, hogy legyen), hanem az olyan mellékküldetések is, mint az unalomig emlegetett Véres Báró.

Itt maga a főszál sem állt össze egy jól felépített egésszé, volt helyette kismillió egykaptafa levadászandó ancient one (pár jobb kivétellel, de a legérdekesebb ellenfelek is csak közepes sztorikat kaptak), a mellékküldetéseknél pedig hamar rászoktam arra, hogy amihez nincs külön cutscene, annak a párbeszédeit automatikusan léptetem, mert nagy valószínűséggel sablonos vacak lesz. Gondolom, az Odysseyben is ebbe az irányba megy majd a Ubisoft, megfejelve azzal, hogy még hosszú ideig akarják csepegtetni az újabb mellékküldetéseket.

A fentieket és a harcrendszert leszámítva alapvetően élveztem a Originst, de nem valószínű, hogy még egyszer valaha újrajátszom.