Escape from Monkey Island
Ha volt célja a Monkey Island sorozat újrajátszásának, akkor ez volt az. Az Escape volt az utolsó Lucasarts kalandjáték, ami nem elég, hogy egy nagyszerű sorozatot nyírt ki (egy időre, mert hát ott a Telltales-es Tales of Monkey Island), de ugyanakkor egy nagyszerű mintapéldája, hogy miért haltak ki a kalandjátékok a 2000-es évek elejére. A játék a Grim Fandango irányítását és játékmenetét vette át és "kijavította" pár dologgal, ami inkább frusztrálóbbá tette a játékot. Van egy minimális leírás a játékban az irányításáról, de a legfontosabb újítás az említett előző játékhoz képest, hogy ebben végre kombinálni tudjuk a tárgyainkat a tárgylistában, mint ahogy azt egy "normális" kalandjátékban lehet. A probléma ott jelentkezik, hogy ezt a játék elején egyáltalán nem kell használni, és csak a rettenetesen frusztráló második szigeten lesz jelentősége, addigra meg akár el is felejti a játékos, hogy van egy ilyen opciója. A frusztráció viszont a feladványoknak köszönhető, amikből sajnos túl sok nem a logikán alapszik. Ez nem újdonság ettől a sorozattól, de olyan asszociációkat vár el a játékostól, amik egyszerűen nem ésszerűek. Míg a Curse végigjátszása során többnyire egyértelmű volt mit mivel kell használni, addig ebben túlságosan elvontak lettek a megfejtések. És akár még említhetném a Monkey Kombat-ot is, amit csak jegyzeteléssel lehet megoldani, amire egyik Monkey Island játéknál sem volt példa.
Ami talán megmenthette volna a játékot, az a sztori és a szereplői, de ahogy írom ezeket a sorokat, egyre nehezebb visszaemlékeznem bizonyos történésekre, vagy hogy valaha újrajátszottam volna a játékot. A Curse se volt egy nagy valami ilyen téren, de legalább az előző részek legjobb elemeit emelte át, hogy egy átfogó képet alkosson az új játékosoknak, hogy mi is a Monkey Island. Az Escape viszont inkább új dolgokat hozna bele, amit értékelek, de amit elénk tol, az vagy teljesen érdektelen, vagy már túlságosan is komolytalan. Minden pozitívan értékelhető poénjára jut 3 humortól mentes jelenet vagy megszólalás. Sajnos nem tudtam élvezni.
Viszont látva, hogy anno miképp értékelte a "PcDome" és több kalandjátékos oldal vagy személyiség, a véleményemmel az ellentétes szélsőség táborát erősítem, de megvannak ennek a játéknak a rajongói is. Ezért mondom azt, hogy aki szereti a sorozatot, az nyugodtan tegyen egy próbát ezzel is, csak ne számítson sok jóra.
Devil May Cry V
A Capcom nagyszerűen kezdett idén a Resident Evil 2 és ennek köszönhetően, mivel a műfajukon belül mindkettő nagyszerű élményt nyújt. A DMCV hozza ugyanazt a kezdőknek kevésbé felhasználóbarát harcrendszerét és játékmenetét, amit megszokhattunk. Alapesetben ez egy negatív dolog lenne, de a játék megad minden esélyt a játékosnak, hogy vagy túlélje az adott küldetést (pl. a Gold Orb-okkal), vagy kipróbálja az újonnan vásárolt képességeket, fegyvereket, stb. A játék célja sem teljesen a megszokott, mert ahelyett, hogy simán csak végigmennénk rajta, inkább az az elvárás, hogy minél jobb értékelést kapjunk a küldetés végén. Ne csak egy bejáratott kombót toljunk végig, hanem próbáljuk az összes technikáinkat használni, illetve használjunk pontos kitéréseket és ellentámadásokat. Ennek eredménye meg több pont lesz, amit vásárlásra költhetünk. Mindhárom karakter nagyszerűen használható, pedig kicsit aggódtam, hogy V-vel gond lesz, ám meglepetésre Ő volt az, akivel a legkönnyebb volt S-rangokat elérnem, de az is igaz, hogy vele nem volt túlságosan tudatos a harc. Nero és Dante harcstílusa sokkal élvezetesebb, de ugyanakkor nehezebb is, mert a különféle technikáik használatához pontosnak kell lenni, és amikor minden összejön, akkor a legjobb a játékélmény.
Maga a sztori és karakterek hozzák a sorozat nevetséges szintjét, habár harmadik résztől így is elmarad. Meg ez nagy általánosságban egy új generációnak mutatja be a sorozatot, és ehhez bármiféle új ötlet és gonosz helyett inkább a sorozat legnépszerűbb elemeihez nyúltak. Ez nem probléma, de feltűnt, hogy mennyire egyszerű a cselekmény egy DMC3 vagy DMC4-hez képest. A látvány is elképesztő, ez az RE Engine sokrétű, egy áldás Capcomnak, ugyanakkor az is feltűnő, hogy nincs igazán nagy variáció a terekben.
Összegezve tetszik a játék, viszont mintha hiányozna vmi. Eszméletlen szép, nevetséges jelenetek tárházával szolgáltat és a játékmenet is ott a szeren. Mégse mondhatom, hogy úgy megfogott volna, mint mondjuk egy Metal Gear Rising: Revengeance. Ettől függetlenül nagyszerű, jelenleg biztos helye van nálam az év legjobbjai között.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
