Április-Május:
Legend of Grimrock
Unokaöcsém kérésére újra felraktam a gépemre, és nézve, ahogy játszott vele, meghozta hozzá a kedvem. Nem igazán tudom objektívan értékelni, mivel nagyon a szívemhez nőtt. Sztori minimális, de a játékmenet kárpótol érte, és még a látványvilága is tetszetős ennyi év távlatából. Most gondoltam nehéz fokozaton indulok neki egy elég OP csapattal. Negatívat nem igazán tudok mondani róla, nagyon szeretem.
Titan Quest: Atlantis
A semmiből jött ez a kiegészítő, és mivel nem is oly elképesztő rég játszottam vele, egy próbát tettem vele. Bár van több új helyszín hozzá, meg egy egész küldetéssorozat, ebben nincs annyi tartalom, mint a Ragnarökben volt. Az egész egy hatalmas mellékküldetés, ami vagy érdekel, vagy nem. Közvetlen a megjelenést követően játszottam vele, és pár kisebb-nagyobb bug előfordult (pl. bizonyos megölt szörnyek vagy egyszerűen megmerevedtek a halál pillanatában, vagy az utolsó animációs fázisukat ismételték egy helyben), de alapvetően stabil volt a játék. A játék érdemi frissítése extra skillekben, egy végtelenített módban, pár UI változtatásban és egy "loot box" rendszerben merül ki. A játék eleve jó volt, ez csak apró változásokat hozott, ami természetesen jó, de alapvetően úgy érzem nem változtat az összhatáson. Ha bejön az alapjáték, akkor esetleg leértékelve ez érdekes lehet.
A Plague Tale: Innocence
Reménykedek, hogy az Asobo Studio játéka az eladásokban is sikeres lett, mert kb. a nagy kritikusi ajnározás nélkül nem figyeltem volna fel rá. Az se segített neki, hogy a Focus Home játékai általában a középkategóriát ütik ben, és többségében a középszerű szintet hozzák. Itt most egy érdekes kivétel van, mivel prezentációban és játékmenetben is érezhető, hogy milyen kategóriát képvisel (pl. grafika egy elfogadható szintet képvisel, bár optimalizációs problémák vannak, illetve a játékmenet nagyon lineáris, "csőjáték"), ám az is tapasztalható, hogy nagy figyelemmel lett összerakva a játék. Lehet a grafika nem a legjobb, ám a látványvilága érdekes, mivel olyan pályákat és jeleneteket mutat be. Csőjáték, de bizonyos helyeken engedi a játék, hogy úgy játsszunk, ahogy szeretnénk. És akkor persze még nem említettem a játék egyedi érdekességét, a patkányokat, amik amellett, hogy nagyon hatásosan néz ki, alapvetően csak egy "lávaszerű" mechanika, miszerint azonnali halált jelent, ám ugyanakkor nem féltek többfajta módon felhasználni ezt a játékosok ellen. Ez a játék számomra érdekesebb volt játékdizájn szempontból, mivel ez alapvetően egy lopakodós cucc lenne, de az a temérdek mennyiségű játékelem, amit mellé pakoltak, azoknak gyengítenie kellett volna az összhatást, ám úgy lett összerakva, hogy ez mégse történt meg. Maga a sztori kevésbé fogott meg, mert hát egy középkorban, pestis idején, két gyermek főszereplővel gondoltam, hogy egy komor történetet fogok kapni, ám így is sikerült 1-2-szer meglepnie. Kissé túlértékeltnek tartom kritikusi szempontból, de azt mindenképp elismerem, hogy az év egyik legnagyobb meglepetése, és nagyon érdemes kipróbálni.
Phoenix Wright: Ace Attorney Trilogy
Na ez is megtörtént, a Phoenix Wright trilógia PC-n. Tudtommal ez az iOS verzió portja, amit sajnos szokni kellett, mivel a Nintendo DS-es sprite-ok anno nagy hatást gyakoroltak rám, ezek meg úgy érződtek, mintha kevésbé lettek volna kidolgozva. Viszont egy-két apró szövegbeli változtatás kivételével a trilógia maradt ugyanaz. Az őrült tárgyalótermi drámák most is annyira élvezetesek voltak, mint anno sok évvel ezelőtt. A Trials and Tribulations még mindig a kedvenc részem, ami az ügyek minőségének és a sztori felépítésének köszönhető (persze a szereplőket se hagyjam ki). Lényeg, ezt nagyon szeretem, remélem jön majd egy hasonló update az Apollo Justice és az Ace Attorney Investigations-höz is.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-