!
Szerintem ezt ha valaki igazán szereti nem lehet "kinőni" mert az ilyen jellegű "játszás" nem egyenértékű azzal, amikor valaki ólomkatonákkal, hangokat imitálva - egy számára komplex bár felnőtt fejjel igen egyszerű szerepjátékot újra és újra eljátszva éli ki a mindennapi stresszt és ingert, ami őt fiatal korában éri. Nálam volt ez még így is, a mai gyerekeknél már a Nintendo Wii a level 1.
Ez egy fajta relaxáció, kikapcsolódás - csakúgy mint annak, aki "film mániás". Nem tudnék és nem is akarnék lemondani a játékokról! Mert nagyon élvezem, nagyon lekötnek, és örömmel tölt el, hogy immáron legalább 20 éve követhetem intenzíven a gaming piacot, és ha nosztalgiáról van szó, rengeteg példával tudnék élni, átélt élménnyel, amik pótolhatatlanok, mert azok csak akkor és abban a helyzetben igaziak. Bár sajnos nem voltam ott a gaming ősrobbanásánál ha lehet így fogalmazni, de nem sokkal utána csatlakoztam be én is, aminek nagyon örülök.
Hogy a témánál maradjunk a "centrifugális szófosásom után", a Resident Evil 3-al nagyon bizakodó vagyok. Nagyon remélem, hogy egy vaskos kalapáccsal és egy százas szöggel veri bele a fejemben elképzelt becsület falra, hogy "így kell csinálni egy kurva jó zombis játékot", csakúgy, mint a Re2 is tette azt előtte.
Én hiszek a Capcomban, még akkor is, ha sokszor csalódtam már bennük. Ez elkúrhatatlan.
A legtöbbünknek viszont annyit változott az élethelyzete, hogy annyi ideje nincs is már játszani, illetve ugyanazt az érzést úgysem tudják visszaadni, mint akkor, mikor a felelősség, kötelesség teljes hiányával püföltük a gépet. Így én inkább új játékélmények után nézek.
