Az utolsó előtti pályán olyan szinten besokalltam múlt héten, hogy kellett tartanom egy jó egy hetes szünetet.
De újult erővel vetettem bele magam a pusztítás folytatásába és sikerült is végigvinni. Nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül szükség volt ezekre a falmászós platformer részekre. Egy darálós Doom játékmenetet eléggé meg tud akasztani, mikor ötödször zuhansz a mélybe ku*va anyázva és azt fontolgatod, hogy kilépsz. Ez persze saját bénaságom, de gondolom azért akadtak még páran hozzám hasonló fakezű karjankók bolygó szerte. Ezt leszámítva viszont mindenben hozza a 2016-os rész szintjét és néhol még azon is túltesz! Jó szívvel tudom ajánlani azoknak is, akik nem Doom 1-2-n nevelkedtek. De akkor már indítsatok a 4 évvel ezelőtti játékkal. És hátha kedvet kaptok a régebbiekhez is. 
