Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!



Írd ide hozzászólásod:

52634 levél
20.04.22. 07:41
Barthezz
A Plague Tale: Innocence

Másik topicban már írtam róla ősszel, amikor elkezdtem, a végigjátszás utáni értékelésemmel azonban régóta adós vagyok. Számomra az egyik legjobb történetű és hangulatot árasztó játék volt az utóbbi időben, egy igazi remekmű. Nem sok akció-kalanddal játszom, így nagy összehasonlítási alapom nincs, de pl. nemrég kezdtem pótolni a több játékelemében (gyűjtögetés, craftolás, lopakodás) is hasonló Shadow of the Tomb Raider-t és a Plague Tale-t sokkal jobban élveztem.

Ami pl. tök pozitívum benne, hogy a játékmenete folyamatosan változott, mire megtanultam egy újfajta technikát és eszköz használatát, fordult mindig a kocka és teljesen más megoldásokat tanított meg és kényszerített rájuk a játék, a kezdeti lopakodós pályák után egyre erősebbé váltunk, mígnem az utolsó pályán már kész gyilkológépek lettünk. Itt már kb. 10 féle lehetőségünk volt egy-egy ellenfél likvidálására, bár ebből sajnos 1-2 használata is elegendő volt, míg a körülményesebbek mellőzhetőek. A folyamatosan jelenlévő patkányokkal való kapcsolat és az ezzel kapcsolatos játékelemek is teljesen megváltoztak a végére, de ez már spoiler lenne. Az is szintén pozitívum, hogy amint egyre több társunk lett a történet folyamán, minden küldetésen más és más NPC-t kaptunk társul, akiknek más-más képességeik voltak, így a kooperálás módja is folyamatosan változott.

Volt egy-két kisebb negatívum is, de az összképen ezek nem rontottak:

A történet eleinte sokkal drámaibb és ütősebb volt. Ahogy haladtunk előre, ez a parás, drámai hangulat is változott.

SPOILER
Bevallom, nem számítottam rá, hogy végül úgy-ahogy happy end-et kapunk és arra számítottam, hogy az Amicia - Hugo - Lucas hármasból valaki meghal a végén, de végül a boldogabb befejezést húzták meg, ami persze abból a szempontból nem gond, hogy nagyon megkedveltem őket. Másrészt ugye a történet közepetájt kiderült, hogy az anyjuk nem halt meg az első küldetésben, ami szintén jelentősen oldotta a drámát. Akárcsak a végén megjelenő misztikus irányba való elmenetel, ami miatt a kezdeti realisztikusságból áradó búskomor hangulat szintén oldódott.

Bár hozzá kell tennem, hogy a játék tetőpontja így is a végefelé volt, ez azonban nem a legutolsó pálya volt, hanem amikor átállították Hugo-t és Nicolas-szal bevonultak a menedékünkbe. Az minden egyes pontjában ízig-vérig egy brutálisan izgalmas küldetés volt, a torkomban dobogott végig a szívem, hogy mi fog épp történni. Ez a tetőpont sajnos az utolsó bossfight-ra nem tartott ki, bár az pedig rendkívül epikus volt és emiatt tetszett.


Ami szintén kissé fura volt, az a fent említett egyik pozitívum mellékhatása. A folyamatosan változó játékmenet nagyon jó húzás volt, emiatt azonban bizonyos megtanult, begyakorolt képességek teljesen haszontalanná váltak később. Mivel ezek használatához craftolni is kellett, így feleslegesen táraztam be maximummal elég sok lőszer és alkímia típusból. Ezeket az alapanyagokat így előbb tudtam volna a képességek és eszköztár fejlesztésére fordítani, bár szerencsére így is meglett a 100 % a végére, szóval mindent max-ra fejlesztettem, de így azért necces volt, főleg, hogy a küldetések újrajátszása révén szerzett plusz alapanyagok nem adódtak hozzá a mennyiséghez és amennyit elsőre gyűjtöttem minden pályán, azzal kellett gazdálkodni.

SPOILER
Ignifier-ből például max-ra betáraztam magam a legvégére a patkánytornádók miatt, aztán teljesen haszontalanná vált ez a fegyver az utolsó pályára azzal, hogy megkaptam a patkányok irányíthatóságát. Ugyanígy a patkányokat elterelő szer is haszontalanná vált emiatt. Vagy pl. a viszketőpor is onnantól kezdve feleslegessé vált, amikor kifejlesztettem azt a képességet, hogy a csúzli levigye a katonák sisakját. Ezt jobban is átgondolhatták volna.


Az irányítás, különösen a célzás sajnos nem volt a játék erőssége, ebbe azért bele kellett jönni és sokszor emiatt kellett visszatöltenem. A nehézség is ingadozó volt, talán legtöbbet a 2. pálya végén lévő bossfight-tal szívtam, az túl hirtelen adott komolyabb kihívást, amikor még full béna voltam a csúzli használatában. Ami szintén zavaró volt néha, hogy egy-egy elhalálozás esetén nagyon sokat visszadobott a játék, így mondjuk 20 katona kinyírása, vagy lopakodással való kicselezése után nem volt a legjobb elölről kezdeni az egész részt. Illetve a 100%-os végigjátszáshoz bár a legtöbb titkos tárgyat meg lehetett találni, volt 1-2, ahol muszáj volt megnéznem egy végigjátszást, annyira el volt dugva. Külön öröm volt, ha ez egy 1 órás küldetés legvégén volt elrejtve és lehetett emiatt az egészet újra megcsinálni.

De összességében nagyon pozitív élmény volt, szívesen vennék egy folytatást és követném tovább a történetet. Bátran tudom ajánlani bárkinek, akinek eddig kimaradt, már csak a történet miatt is. Akármilyen helyzetben is van most a világ, örüljünk, hogy nem a középkorban, a 100 éves háború során, a pestisjárványok és az inkvizíció idején kellett élnünk...

Vissza