Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Nézd, én - nem tudom mond-e valamit - a Deacons of the Deepet toltam le eddig, de bosson még nem haltam. Inkább a "miniboss" jellegű anyaszomorító ellenségek szörnyűek. De imádom. Bár mondom, egyedül nem tolom, csak társaságban. Úgy kajak fun.

Sekiro-t láttam TheVR-nál, na kösz azt nem. Ez a több hpcsík ez borzalom.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Köszi Nekem már volt szerencsém pár ilyenhez, de a DS-sorozat eddig kimaradt. Majd ezután a 3 jön, de arra rá kell pihennem. Kicsit sok volt már a stílusból, először a Sekiro, most ez... Júliusig semmi soulslike.
Ebben is vannak frusztráló részek, de némelyik boss meglepően könnyen lement, akiket elvileg nehéznek mondanak. Mással meg szívtam hosszú órákat.
Főleg, amikor az achi miatt még a farkát is le kellett vágni... NG+-ban...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Minden tiszteletem. Nekem a DS3 az első ilyen játékom, apránként haladok benne. Iszonyat jó, de csak társaságban. Egyedül rommá frusztrál.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na, és akkor most már tényleg végigjátszottam a Dark Souls-t.
Egyelőre pihen, de még tuti elő fogom szedni párszor

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Dark Souls Remastered

Ha már ennyire rákattantam a stílusra akkor legfőbb ideje volt már ezt a sorozatot is bepótolni. Érdekes élmény volt.
Elöljáróban: egy másik oldalon adott tanács alapján a játék 90-95%-át vakon csináltam. Volt pár dolog aminek utánanéztem, adtak pár tippet is a játék folyamán, de többnyire a saját fejem után mentem.
Ezt azért volt fontos kiemelni, mert a világ nagy, összetett és szinte nulla segítséget kap a játékos. Voltak olyan részek, amikre segítség nélkül biztos nem jöttem volna rá. Másra pedig egész véletlenül sikerült. A ma divatos "térkép, GPS, világító sárga nyíl és kiskutyafüle is mutatja a helyes utat" féle felfogáshoz képest elég erős váltás. És pont ezért hatalmas élmény, amikor sikerül valamit megoldani saját kútfőből (aztán az ember utánanéz és kiderül, hogy kihagyott öt itemet a területen és elbukott egy questet... Na erre való a NG+)
A játék nem egy mai darab, szóval nem szép. Meg merem kockáztatni már megjelenéskor sem volt az. Mellé a fizika is érdekes, cipeltem a karakteremhez ragadt hullát fél percen keresztül. De amikor az ember játszik vele akkor ez valahogy fel sem tűnik. És ez az átvezető például a játékban egy hatalmas hangulatbomba volt.
És egy saját, lehet kissé meglepő vélemény: a játék alapvetően NEM nehéz. Igen, a souls-like stílus (majdnem) ősatyjáról állítom ezt. Vannak benne nehéz részek, egy boss harc konkrétan valódi sz**atás, de más, későbbi játékokkal összehasonlítva alapvetően nem az. Minimális támpontot ad rengeteg dologban, ezt a wikivel ki lehet védeni, sok rész alapos felkészülés nélkül idegbaj (amiről ha tud az ember előre rögtön negyedakkora kihívást ad), de a legnehezebb bossharc sem kerülne be egy Sekiro-Nioh-Surge2 ellenfeleket tartalmazó Top10-be. És akkor még ott van az opció, hogy a bossokhoz segítséget is lehet behívni. Bár ez egy olyan dolog, amit én személy szerint nem próbáltam ki, több okból sem. De videók alapján ez a legtöbb harcnál erősen könnyíti a dolgot.
Alapvetően nem bántam meg, hogy bepótoltam a lemaradást, de örülök neki, hogy nem ez az első souls-like játékom. Sok helyen azért érezni, hogy elég fapados megoldások vannak benne. Jó példa erre, hogy néhány bossnál az odaút hosszabb, mint maga a harc (már ha sikerül).
Aki szereti a stílust az mindenképpen pótolja, ha még nem játszott vele. Aki nem az ne ezzel kezdje az ismerkedést, mert hamar elmegy a kedve.
És most megyek vissza, még ki kell achiznom

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...