Dark Souls Remastered
Ha már ennyire rákattantam a stílusra akkor legfőbb ideje volt már ezt a sorozatot is bepótolni. Érdekes élmény volt.
Elöljáróban: egy másik oldalon adott tanács alapján a játék 90-95%-át vakon csináltam. Volt pár dolog aminek utánanéztem, adtak pár tippet is a játék folyamán, de többnyire a saját fejem után mentem.
Ezt azért volt fontos kiemelni, mert a világ nagy, összetett és szinte nulla segítséget kap a játékos. Voltak olyan részek, amikre segítség nélkül biztos nem jöttem volna rá. Másra pedig egész véletlenül sikerült. A ma divatos "térkép, GPS, világító sárga nyíl és kiskutyafüle is mutatja a helyes utat" féle felfogáshoz képest elég erős váltás. És pont ezért hatalmas élmény, amikor sikerül valamit megoldani saját kútfőből (aztán az ember utánanéz és kiderül, hogy kihagyott öt itemet a területen és elbukott egy questet... Na erre való a NG+)
A játék nem egy mai darab, szóval nem szép. Meg merem kockáztatni már megjelenéskor sem volt az. Mellé a fizika is érdekes, cipeltem a karakteremhez ragadt hullát fél percen keresztül. De amikor az ember játszik vele akkor ez valahogy fel sem tűnik. És
ez az átvezető például a játékban egy hatalmas hangulatbomba volt.
És egy saját, lehet kissé meglepő vélemény: a játék alapvetően NEM nehéz. Igen, a souls-like stílus (majdnem) ősatyjáról állítom ezt. Vannak benne nehéz részek, egy boss harc konkrétan valódi sz**atás, de más, későbbi játékokkal összehasonlítva alapvetően nem az. Minimális támpontot ad rengeteg dologban, ezt a wikivel ki lehet védeni, sok rész alapos felkészülés nélkül idegbaj (amiről ha tud az ember előre rögtön negyedakkora kihívást ad), de a legnehezebb bossharc sem kerülne be egy Sekiro-Nioh-Surge2 ellenfeleket tartalmazó Top10-be. És akkor még ott van az opció, hogy a bossokhoz segítséget is lehet behívni. Bár ez egy olyan dolog, amit én személy szerint nem próbáltam ki, több okból sem. De videók alapján ez a legtöbb harcnál erősen könnyíti a dolgot.
Alapvetően nem bántam meg, hogy bepótoltam a lemaradást, de örülök neki, hogy nem ez az első souls-like játékom. Sok helyen azért érezni, hogy elég fapados megoldások vannak benne. Jó példa erre, hogy néhány bossnál az odaút hosszabb, mint maga a harc (már ha sikerül).
Aki szereti a stílust az mindenképpen pótolja, ha még nem játszott vele. Aki nem az ne ezzel kezdje az ismerkedést, mert hamar elmegy a kedve.
És most megyek vissza, még ki kell achiznom
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Bár néha bánom, hogy nem csinálok belőle videót, az egyben volt most egy fight, ami montázsért kiáltott-> én le akartam vágni a boss farkát... Amihez mögé kell menni... Én folyamatosan futottam (volna) a háta mögé, ő folyamatosan fordult utánam. Ez cirka másfél percig... Na ehhez kellene a Benny Hill zenéje... (Hozzáteszem mikor végre odaértem belefarkalt a földbe
)
Nekem már volt szerencsém pár ilyenhez, de a DS-sorozat eddig kimaradt. Majd ezután a 3 jön, de arra rá kell pihennem. Kicsit sok volt már a stílusból, először a Sekiro, most ez... Júliusig semmi soulslike.
