Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Az ritka jól hangzik akkor!!! Lehet egyszer összeszedem a bátorságom és megpróbálom. Csak iszonyat béna vagyok, ezért nem szoktam merni kísérletezni a legnehezebb fokozatokkal.

Én is a végére értem végre, nem volt rövid, viszont annál inkább lebilincselő kaland. Minden szavaddal egyetértek, ez a játék egy csoda.
btw valóban a nehézségi szint miatt viselkedhettek úgy az NPC-k, ahogy nálad tették. Engem többször Humwee-k és ágyak alól húztak ki a lábamnál fogva. Survivoron toltam és kurvára megizzasztott egy-egy rész, mert elég volt egy apróbb hiba, kiszúrtak és onnantól kezdve riadó készültségben volt az összes ellenfél, aminek hatására már nem egy kötött pályán mozogtak bambán, hanem mindent tüzetesen átnéztek...így aztán nem sok olyan helyzet volt, ahol pusztán lopakodással és a gyilkolás elkerülésével tovább tudtam volna jutni.

SW Jedi: Fallen Order
Közben tartottam egy-egy rövid szünetet a TLOU-ban, azért hogy haladjak ezzel is, mert nem akarok sokat bukni a CD-n, de nem fogom bejezni, az időm többet ér ennél. Nagyot csalódtam a Respawn-ban, meg a közvéleményben...mire fel volt akkora a hype? Mi ez a középszerű szar??? Az utóbbi évek sikeres franchise-jaiból összelopkodott fércmunka nulla kreativitással. A soulslike játékmechanikai megoldások kurvára nem passzoltak össze a világgal, a sztori az Order 66 és egy-két egyéb pillanaton kívül egy vicc (ezeknél az univerzumidegen Szefós sírok felkutatásánál érdektelenebb körítést ki sem tudtak volna találni), a Tomb Raider-es platformer részek pedig megbuknak az elkúrt irányítás miatt. Azt meg, hogy a Titanfall 2 hasítása után hogy tudták így elkúrni az optimalizálást a fejlesztők konzolokon végképp nem értem.

The Last of Us Part II:

Az első rész elképesztő hatással volt rám és teljesen beleszerelmesedtem! Tegnap este az end credits csordogálása alatt visszagondoltam az első résszel egyetemben megtett útra, miközben éppen a könnyeimmel küszködtem. A történet faék egyszerűségű volt, mégis működött! A karakterek kibontakozása, a kapcsolatuk fejlődése, az út viszontagságai, a drámai pillanatok és a hihetetlen audiovizuális történetmesélés tették kiemelkedő és felejthetetlen élménnyé! Márpedig az ilyen szintű mesélésnek a Naughty Dog bizony mestere!!!
Már kapásból az első percek olyan érzelmi tartalommal bírtak, hogy a totális libabőr közepette nem is akartam, hogy elkezdődjön a játék! Abban a jelenetben szerettem volna elidőzni mindörökre! 5 év telt el az első rész óta. Békében éldegélünk Jacksonban és láthatólag jól beilleszkedtünk. Ám nagyon hamar óriási és drámai fordulatot vesz az életünk, melynek hatására elindulunk a véres és kegyetlen bosszúhadjáratunkra. Ugye rengeteg információ és videó kikerült a netre a megjelenés előtt. Hála az égnek sikeresen elkerültem minden spoilert, így semmit sem tudtam a történet alakulásáról és egyéb részletekről sem. Ami már alapból teljesen letaglóz és rabul ejt, az a grafika! Valami olyan szinten hihetetlenül gyönyörű ás a legapróbb részletekig kidolgozott, hogy az államat keresgettem! Rengeteget ad a játékélményhez! Elképesztő, hogy mit hozott ki a ND ebből a kis dobozból!!! A karakterek arcai elképesztőek, melyeken a legkisebb hangulatváltozás is egyből érzékelhető! A játékmenet nem váltja meg a világot, de nem is ez volt a céljuk. Szokásos alapanyag gyűjtögetős lopakodós gyilkolás. Került bele természetesen némi újítás, a fegyverfejlesztés is ritka hangulatos lett! Azt ugyanannyira élveztem a 30. alkalommal is, mint elsőre. Ami némiképpen egy csöpp csalódást okozott, az a harc és az ellenfelek intelligenciája. Láthattunk elképesztő játékmenet videókat, amiben felkutatnak, utánunk erednek, kocsi alól kirángatnak, de ez nálam elmaradt. Most vagy azért, mert csak normál nehézségen játszottam (ami így is néha megizzasztott) és a legnehezebben kellett volna. Vagy mert igyekeztem mindenkit szép csendben eltenni láb alól és csak néha ütött be a krach. 1-2 alkalommal borult el az agyam és rontottam ajtóstul a házba, na mondjuk azok piszok izgalmasak voltak és hatalmas sikerélmény volt mindenkivel végezni! Tökéletes játék nincs, ez tény. Viszont minden más kárpótolt! Az alapvetés ezúttal is a szokásos, az erőszak erőszakot szül. Mindennek következménye van, amit teszünk, a karma pedig könyörtelenül utolér. És bizony hajlamosak vagyunk nem elengedni a dolgokat, hanem addig feszítjük a húrt, amíg baj nem lesz belőle. A folyamatos belső vívódás és a múlt kísértetei emésztik fel a lelkünket, miközben haladunk előre és mindez mesterien van prezentálva! Ráadásul a játék több pontján olyan szinten sikerült meglepniük, hogy csak pislogtam!!!
Én nem is szaporítom feltétlenül a szavakat. Olyan szinten söpört végig rajtam az élmény elementáris erővel és olyan hatással volt rám ez a bő 29 óra, hogy azóta sem tudom eldönteni, hogy első vagy második helyre került nálam ez a játék a dobogón. Nyilván ha kicsit csillapodik, akkor rájövök, hogy Witcher 3-at nem taszíthatja le, de jelenleg még nagyon a hatása alatt állok.