Még nem vettem meg a játékot, de a távoli jövőben tervezem. Öcsém már kétszer végigtolta PS4-en, és amit láttam belőle, azt érdekesnek találtam (a világ, a főszereplő, a történet), és külön tetszik, hogy bár a feleletválasztások nem feltétlen szerepjáték-erejűek, de a dialógus rendszer dinamikus, vagyis a tetteid mégis csak befolyásolják, és a DLC-vel ennek új színezetet adtak (ami már azért witcher-lecke alá Hearts of Stone). Szóval ezek mindenképp arra felé hajtanak, hogy egyszer majd beruházzak rá, ha már ki jött PC-re.
Bár erre a respawn rendszerre nem figyeltem fel a testvérem játéka közben, de egyetértek Sucee-vel. Én sem találtam kivetni valót abban, hogy kritika alá vonod a túlsokhentet. Ez egyébként a legtöbb open-world-ben, de főleg az AC játékokban atommód zavar, hogy mész, mész, mész, és mindenki ugrik neked. Ez még, ha a szörnyektől eltekintünk, részben a Witcher 3-ra is igaz volt a lakott területeken kívül. Szerintem a Rockstar a RDR2 esetében ezen a területen szintet lépett. Noha nem fantázia világ, mint a többi, de itt éreztem azt először (oké, a Kingdom Come: Deliverance is ilyen valahol), hogy a világ "él", nem pedig egy céltábla számomra.
Nyilván ennél a játéknál más a koncepció, életben maradt emberiség versus a kiirtásukra törő robotszörnyek, és mivel nem játszottam a HZD-al, így nem tudom milyen loot/hent arány, de az, ha valaki ezt tapasztalja, úgy hiszem releváns kritika lehet.
