Megjelenéskor bele kezdtem, de valamilyen oknál fogva fél órán belül ki is léptem. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy érkezett valami más, ami sokkal jobban érdekelt. Nem merült feledésbe, az elmúlt évek során többször eszembe jutott, hogy csak be kéne pótolni. Most elérkezett az ideje, mert éppen nem akadt semmi más. A hangulat és a játékmenet nem volt rossz, kimondottan jól elvoltam vele....kezdetben. Nagyon sokáig minden egyes kis zugot kipucoltam, összeszedtem a cuccokat, elolvastam minden bejegyzést. Érdekelt, hogy mi is történt valójában az állomáson. Az utolsó 1-2 órában viszont már olyan szinten felidegesítettem magam több alkalommal (mikor az űrben kellett repkedni és hiába mutatott valamire küldetés marker, nem találtam odavezető járatot
). Jó eséllyel én voltam a béna, de ott már nagyon ki voltam idegileg és csak pontot akartam tenni a végére. És valószínűleg itt a játék fő erejét a brutális nehézségi fokozat adta volna. De én story módban toltam mindenféle nehezítés (fegyver degradáció, oxigén, stb.) nélkül. Ezért a pár majdnem szívroham pillanaton kívül annyira nem kerített hatalmába a nyomasztó letargia és a hátborzongató rettegés. Összességében elvoltam vele és nem bánom a rászánt 11,5 órát, de a kiegészítőnek már nem állnék neki. Aki szereti szívatni Magát és élvezi a legmagasabb nehézségi fokozatot és a folyamatos parázást, annak mindenképpen jó szívvel ajánlom. 
