Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

ICBM

A Defcon nagyon méltó örököse. Számos elem meg van benne, amit abból nagyon hiányoltam - kutatás, gyártás főképp. A zene nagyon helyén van. Minden néppel és minden hadihelyzetben másképp kell játszani kicsit. Európa? Légvédelem és középhatótávú rakéták főképp. USA? Légierő és lopakodó atombombázók...

Gondoltam én... De hát függ attól, hogy hány ellenség van és azok hol helyezkednek el. Mert hát a B2-esek hiába sötétítették el az eget Moszkva felett, hiszen orosz barátaink az összes és oroszosan rengeteg légvédelmüket ha épp ott koncentrálják, akkor bizony leszüretelnek minket, bármennyire is lábujjhegyen lopakodok. Ez nagy tanulság a későbbiekre.

2 résztvevős csatában, vagyis egy-egy ellen a játékos győzni tud, a legnehezebb fokozaton is. S nem azért gondolom ezt, mert annyira jól játszom, hanem mert ez a tapasztalat. Jobb az ember, mint az AI, szerintem.

Jó példa erre, hogy USA-t irányítva egy erős flottával gyorsan elzártam Gibraltárt és a Közel-kelet flottája szinte hajónként morzsolódott fel ott. Jöttek volna szépen a rakétahordozók lubickolni, de hát egyesével jöttek és egyenest a vesztükbe. Nekem alig került valamibe ez, az ellenség viszont jelentős gyártókapacitását vesztegette el a semmire. Az AI hajlamos gyerekes lenni ilyen esetekben.

No de hát nem csak 2 résztvevős lehet egy világ. A 4 résztvevős világvégék bizony már nagyon véleményesek. Általában én jövök ki a legjobban a dologból, de nekem személyesen is fáj, ahogy látom a saját területemen a gombafelhőket. Nem vigasztal, hogy míg az ellenségek elveszítették a lakosságuk 70 százalékát, én pedig csak 40-et. Ez olyan pirruszi győzelem nekem, ami valójában nagyon vereség.

Van azonban valódi csoda is. A legutóbb játszott, 4 résztvevős világégésben sikerült elérnem, hogy 1 (egy) darab rakéta csapódott csak be saját városra. (Hadi infrastruktúra kapott még mellé egy-két mélyütést, de semmi komoly.) Ez számomra a fényes győzelem kategória. Egyébként is győztem a játék pontszámítása szerint, de nem érdekelnek a pontok; a legnagyobb győzelem, hogy megmentem a népem.

De persze a legjobb védekezés a támadás, meg a hatalmas szerencse. A másik három birodalom eleget pusztította egymást e csatában, hogy a maradékot, amit rámlőttek, pont le tudta szedni a védelem. De ehhez az is kellett, hogy a játék jelentős részéban a domináns erőforrást a védelemre fordítsam - így aztán mikor kitört a hacacáré, nukleáris arzenálom kb. nem volt, de nem kaptak el letolt gatyával. Később pedig a minimális nukleáris arzenálommal bele-belemartam annyira a dühös szomszédokba, hogy az atomsilók, repterek és főképp nagy nehezen a legnagyobb városok (és ezzel az ipari kapacitás) elvesztek nekik. Így egyre könnyebb volt tartani az ernyőt az ország felett, egyre kevesebb plutónium hullott az égből.

De persze ehhez ezúttal is kellett az AI ostobasága is. Amint legyártottak egy atommadarat, máris küldték rám (főképp a korábbi szövetséges oroszok). Ami jó stratégia lett volna részükről, ha elég gyorsan tudják kilőni őket egymás után. De túl kevés silójuk volt, egyszerűen a lég(tér)védelem lépést tudott tartani a beérkező madarakkal. Melyek nem voltak MIRV fejekkel ellátva. De ez persze legyen a többiek baja. Megdöbbentően korán ugrottak egymásnak és nekem - amikor még senkinek nem volt mindent és egymást eldöntő arzenálja, a kikutatható technológiák legsúlyosabbik része még nem állt a rendelkezésükre.

A csaták egész váltakozó intenzitásúak. Amely háborúk 4 virtuális játékóra után törnek ki, mikor már a legtöbb játékos MIRV fejekkel és roskadozó atomsilókkal rendelkezik, akkor pillanatok alatt pusztul el a világ. De ez a legutóbbi szimuláció, na ez remek volt. Annyira korán tört ki a háború, hogy annyira kevés volt a komoly fegyverzet, hogy - képletesen szólva - meg kellett beszélni, hogy mit hova lőjük, és ellőjük-e. És még az egyik AI viselkedésén is talán ezt az óvatos tartalékolós, kivárós hozzáállást láttam.

Biztos vagyok benne, hogy lesz-van olyan játékos, aki tökéletesen az én játékstílusommal ellentétesen játszik. Ott és akkor támad, ahol én védekezek és fordítva. És lehet, hogy neki van igaza. Vagy lehet, hogy csak így akar tenni, és a hadihelyzetnek megfelelően majd a teljesen más habitusú játékosnak is gumigerinccel kell alkalmazkodnia.

Biztos vagyok benne, hogy van még hova fejlődnie a játéknak. Zavar, hogy nem lehet párhuzamosan több dolgot gyártani, hanem mindig csak egyetlen egy dolgot, teljes erőbedobással. Pedig nekem jó lenne, ha a háttérben folyamatosan gyárthatnék például vadászgépeket vagy atombombákat, hogy mindig legyen készleten, s ne kelljen ezt ennyire mikromenedzselni. Hiányolom a fix, permanens szövetséget - most minden szövetség a leggyalázatosabban robban szét nagyjából az első és a negyedik puskalövés között. Lehetne több zene. El tudnék képzelni építhető atombumbereket a városokba - további taktikázást-stratégiát adva a játékosok kezébe. Lehetnének olyan partmenti rakétaállások, melyek hajók ellen alkalmasak. Még több (nem elég polkorrekt) térkép, ahol egy-egy nép nem egy általános kontinens(rész), hanem ténylegesen is egy-egy ország.

Nem kétlem, hogy ezek közül majd lesz, ami a játék része lesz - ha másképp nem, hát a mod támogatásnak köszönhetően.

Az eddig kevéske patch elsősorban finomhangolást és hibajavítást tartalmaz. Nekem nem volt eddig crash vagy egyéb bosszantó hiba, ilyen tekintetben tehát a játék teljesen játszható és élvezhető - azonban emiatt nem is bővült tartalommal a patchek során...

Szóval, nem tökéletes és remélhetőleg nem teljes a játék, nyilván. De összességében, akinek valaha tetszett a Defcon, az már ebben jelen állapotában is megtalálja a szórakozást.