Cyberpunk 2077 teszt – Az év játéka/bukása?/! [hozzászólások]

Félreértés ne essék, nem tenném kezem tűzbe a játékért, gondoljon aki, amit akar játékról, az az én élményemet nem befolyásolja. Csak nem érzem fairnek ezt a folyamatos összehasonlítást. Tudom, nehéz ezt kikapcsolni. HZD-vel én is igazságtalanul bántam és állandóan felhúztam az orrom, amiért az ow-je nem a witcher 3/rdr2, de miután megszűnt ez a kényszer sokkal jobban tudtam élvezni a "hiányos" részeit is.

Sityinek igaza van. A R* a homokozóba szórja bele a játékokat (toy) - az egyre jobb játékokat hozzáteszem. A cdpr viszont nagy gonddal elkészíti a játékokat és utána szórja rá a homok. Csak hát most ez a homok sokszor inkább sóder, van benne macskaszar is. Igen, elismerem én mindig ezekre a játékokra megyek rá homokozótól függetlenül, nekem ez fontosabb. De az a homok, amit te keresel az is itt van, csak míg a rdr-ben beletúrhattál a kezeddel, itt szitálnod kell.

Eh, kezdek belezavarodni a metaforába. A lényeg, hogy a te élményedet javító-erősítő dolgok valóbban gyengébbek, ezt elfogadom, egyet is értek vele, de attól még megtalálhatod őket ebben a "félkész" állapotban is. Szóval csak azt tudom javasolni, hogy próbáld meg lezárni az agyadnak ezt az önkéntelenül összehasonlítgató részét és koncentrálj a cdpr erősségekre és csak a szemed sarkából figyeld azokat a homokszemeket.

Lehet tényleg csak félreértem, amiket írsz de valahogy minden ilyen "kritikádnál" (értem, nem támadod, nem utálod) magam elé képzellek, ahogy a ~szomorkodva üldögélsz a homokozó szélén a térdedet átölelve én pedig itt hiába próbállak felvidítani.

Látom nagyon nem bírod a játékot érintő kritikát, és nem akar átmenni az üzenet.

Hol mondtam én, hogy a RDR2 küldetéstervezése összetettebb? Amit példának hoztam fel az előbbi hozzászólásban, az enyhe "szerepjátékosság", azt pusztán azért említem, hogy a küldetések nem függhetnek össze azzal, hogy mennyire díszlet a háttér vagy sem, mennyire homokozó vagy sem.

Nem kell ennyire védeni a játékot (ahogy általában szoktad, "lesöpörve" és "lekicsinyítve" más nézőpontot, ha valaminél nagyobb a pozitív mérleg nálad), mert nem a történetet, a karaktereket, a küldetéstervezést, döntési lehetőségeket, a sokféle befejezést, elrejtett ütenetek minőségét támadtam, kritizáltam. Ebben a litániában megint végig szinte a küldetésekről, megbízásokról írsz... Minden alkalommal, mint egy "hülyének" leírod ezeket, holott te is nagyon jól tudod, hogy ezzel tisztában vagyok, mert beszéltünk róla (Babaház, taxuk, temetés).

Én egy OW világ azon működéséről beszélek, ami független attól, amiket itt ismét példának felhozol fel, és itt a játék gyengén/gyengébben teljesít (és mint mondtam, a leakadó, egymást kikerülni képtelen forgalom silány). Arról, ami a háttérben, díszletként megy a küldetésektől függetlenül (és nem a random, szkriptelt eseményeket pl. kígyómarás hoztam fel).

Ha rendesen átmenne az üzenet, a véleményem, akkor nem megint küldetéseket hoznál fel többsében. Szeretek beszélgetni veled, de ha nagyon beleéled magad egy játékba, akkor hajlamos vagy arra, hogy a kritikákat nehezen kezeled. Könyörgöm, tudd már elfogadni, hogy léteznek más élményfaktorok is, nézőpontok.

Egyáltalán nem zavar, ha másoknak az élményét az általam hiányolt dolgok nem akasztják meg, zavarják. Szerintem fontosak azok a dolgok is, amiket írtam, szerinted kevésbé.

Ennyiben különbözik a megítélésünk a játék terén.

Könyörgöm tényleg várj már ki legalább egy végigjátszást és csak utána állj neki az összehasonlítgatásnak... Nem dobozolok, mert úgysem tudod még elolvasni, de nyilván azzal nem árulok el titkot, hogy a döntések beleszámítanak abba, hogy milyen befejezéseket kap(/hat)sz. Ugyanez igaz a kisebb-nagyobb mellékfeladatokra is (lásd a beszélgetésünk a prológus "csomagjáról"). "Tábor" miatt sem kell aggódnod, hidd el! Pl a B nyom opcionális folytatása során észrevétlenül a metro exodus vonatán találtam magam.
A rdr quest desingja elég korlátozott, betűre pontosan kell követned az utasításokat különben buktad. Itt ilyen nincs, sokkal nagyobb a szabadságod, emlékezz vissza hogyan oldottuk meg a babaházas küldit.

Egye fene, itt egy side spoiler, mert úgyis hiába győzködik itt bárkit is példa nélkül. Megbízás, tv-s pap (posztereken látni is a városban, talán az adását is el lehet csípni, ennyire nem ástam még bele magam) fiát megölték, készült róla bd. Ezt kéne összeszedni, hátha kiderül* ki a tettes. Az ilyen nyers anyagok "izgatóvá" vágására szakosodott apa-fia párost helyi mealstrom banda védi. Mit kezdsz velük, rajtad áll. A vágószobájukba érve fel lehet ébreszteni őket a munkából, de nem muszáj, a cucc ott van a közeli polcon. Első reakció egy álárm!, de ilyenkor már mindenki halott volt, ha csak belopózol valószínűleg riasztás és harc van. Megy a szabadkozás, hogy hát ők csak igényeket elégítenek ki, ők a kisebbik rossz ebben a folyamatban. Ez csak egy nem kötelező, jelöletlen lépés a küldinél. Itt nincs vége. Jeleztem, hogy ez egy apa-fia páros. Hmm, meggyilkolt fiú ügyét intézzük, van nálam egy shoti, neve karma, nosza ledurrantom a srác fejét. És basszus a faszi térderogyva elkezd zokogni és átkozódni! Másik verzióban az apát ölöm meg, srác magába roskad. Apa testéről lootolható egy üzenet, amiből kiderül, hogy a fiú annyira nem lelkesedik a melóért, de hé, családi vállalkozás. Végül mindkettőt megöltem, de a feladat nem kért rá.

A tldr, hogy él ez a világ csak nem úgy, mint egy gta,rdrben, ne azokat a dolgokat kérd számon rajta. Tudom, hogy ezek neked extra dolgok, de hagyd, hogy a c77 előbb bizonyítson a saját módszerével. A kékek és fixer megbízások egy szövevényes hálót alkotnak, itt rád vár a feladat, hogy felfedezd milyen kis történetek zajlanak egy-egy területen, amihez olvasni kell az ott talált üzeneteket és/vagy (nem) cselekedni. Ez is van olyan jó, mint hogy néha kibotorkál az útra ugyanaz egy fickó kígyómarással/mérgezéssel.

Forgalom és a tömeg már most is működőképes. Utóbbinál mondjuk mintha klónokat látnék az utcán sétálgatni, legalábbis nem hiszem, hogy ez a két különböző npc (autópálya mellett lakó csöves és egy megfélemlített suhanc, akivel máshol találkoztam) pont adott városrészen sétáljon el mellettem pár másodperc eltéréssel. De mondok mást, megálltam telefonálni és egy ládát cipelő npc egy "vigyázz már baszki" animációval kerül. Szóval vannak itt halvány ow életjelek is, csak figyelni kell. Az autók szintén hozzá tudnak tenni az élményhez. Éjjel egy x. emeleti lakásból kibámulva vagy egy nyugis, beszélgetős mellékküldinél a vidékről ránézve a városra csak a piros kis hangyákat látod - ahogy az életben is - ami elég hangulatos.

*Ha már sikerül végre eljutni oda, hogy bugfixek helyett a meglévő dolgokat bővítsék ki, akkor szívesen látnék több braindance nyomozást (játék egyik legjobb részei). Ennél az említett melléknél is lehetne egy extra lépés a videó kielemzése amivel több jutalmat gyűjthetnénk be.

Ebben szerintem "ellenkező" oldalon állunk, mert nagyon másképp közelítjük meg azt, hogy egy OW szerepjátéknak milyennek kellene lennie 2020-ban.

Bár a RDR2-ből nem lett szerepjáték, de a játék nagyon kevés pontján döntési lehetőséged volt, illetve a fapados Honor rendszer (alias Paragon/Renegade) is befolyással volt a végére (farkas/szarvas szimbólum), sőt, egy-két küldetést ki is hagyhattál (ha elutasítod Charles kérését, hogy keresd fel öreg indiánt, nem próbáltam, de szerintem akkor az a küldetéslánc kimarad). Ez kettő pl. hatással volt arra is, hogy Swansonnal vagy a nővérrel találkozol a vasútállomáson. Ezek apróságok a történet személyesebbé tételéhez tartoztak, de már a GTAV-ben is voltak kezdemények (az őrült idős házaspáras küldetésláncban elengeded-e a celebet vagy sem, a heist küldetések megtervezése, Franklin döntése a végén). Másképp látom, szerintem akár a GTA-t, akár a RDR2-t nézzük, a történet legalább olyan fontos (mivel utóbbit idén vittem végig, nekem 2020-ban ez a csúcs, mind a remek, érzelmes történet és világépítés tekintetében), amihez építenek egy hitelesen működő világot is, amiben lehet "homokozózni" is mintegy mellékesen (igazából pont fordítva látom).

Egyébként lásd a lentebb linkelt cikket, ők maguk nyilatkozták, hogy ez nekik is egyfajta példakép, ezt a minőséget akarják ők is nyújtani. A történet terén szerintem nem kell szégyenkezniük, de a világ működőképessé tételében már akadnak gondjaik (pl. a forgalom hibái, ha csupán díszlet is, attól még működnie kellene). Azért az RDR2 táborának működése szerintem nem is lehet kérdés, hogyan lehet élővé tenni küldetéseken kívül küldetésadó NPC-ket. Ez pedig a Cyberpunk hasznára is válhatna, szerintem, mert ez független attól, hogy ez most egy homokozós OW vagy szerepjáték OW, alapvető játékmechanikákról beszélek, amik pont a "díszlethez" tartoznak (szerintem).

Szerintem hiba a CP-t a GTA V-höz vagy az RDR 2-höz hasonlítani. A Rockstar üdvöskéi ugyanis alapvetően homokozók, sok elfoglaltsággal, amihez kanyarintottak ugyan egy-egy sztorit, de nem muszáj azt tolni. A CP viszont kőkemény sztoriorientált szerepjáték, ahol Night City "csupán" díszlet. Vannak persze mellékfeladatok a fő történeti szál mellett, de alapvetően itt pont ez a fő szál van kihangsúlyozva. Látszik azért, hogy próbáltak felnőni a GTA/RDR mellé (pl. utcazenész rendes akkordokat fog le a gitárján vagy futottam bele koccanásos balesetnél helyszínelő zsarukba), de messze nem siekrült maradéktalanul ennek eleget tenni. Láthatóan a forgatókönyv mellett a város felépítése az, amire az idő nagy része elment - a többi maradt csupán ígéret. És ezért írom továbbra is azt, hogy itt a menedzsment keffentette el a dolgot izomból, amikor a marketingesekkel egyrészt szította a hype-ot; másrészt arculköpve saját magukat túlhajszolták a fejlesztőket. Nem hiszem, hogy ne lett volna legalább egy, de inkább több minimum senior szintű dev, aki megmondta volna, hogy ez így, ennyi idő alatt nem fog menni. Az meg már nagyon régóta (és a Rockstarnak köszönhetően is) kiderült, hogy a crunch irgalmatlanul képes bárkit demoralizálni, és ez bizony a végeredményen is simán kijöhet. Szkeptikus vagyok, hogy februárra ez tényleg rendesen kész lesz, de én látom, hogy az úton már elindultak, csak a végére kell érni. Ahhoz meg idő kell - és még akkor sem lesz olyan, mint a GTA. A Hello Gamesnek is sikerült végül a No Man's Sky-jal, de évekbe telt, és csak az elmúlt hónapokban érte el azt a szintet az a játék, amiről az eredeti ígéretek szóltak.
Erről jut eszembe: Chris Roberts vajon mekkora ívet fog kapni, ha a Star Citizent egyszer "rendesen" kiadja? Merthogy az a játék is már inkább development hellben van, semmint kész, ígéretek meg ott is voltak akkorák... Az Elite: Dangerous az Odyssey DLC-vel még a végén beelőzi.