Wolfenstein II - The New Colossus (+The Freedom Chronicles DLC)
A sorozat folytatódik... Meg egy időre megy is pihenni, mert ez minden tekintetben sok volt már.
Blazkowicz kalandjai folytatódnak, a prológusban pontosan onnan, ahol az előző rész abbamaradt. Kapunk azért egy kis összefoglalót is a fontosabb eseményekről, mégiscsak eltelt a két játék között. Aztán ugrás az időben és kezdődhet az akció.
Ez a rész azért már elég hullámvasút minden tekintetben. Egyrészt a történetnek vannak tényleg megrázó pillanatai és rég utáltam annyira ellenfelet játékban, mint itt Frau Engelt. Pedig már az előző részben sem lopta be magát a szívembe... Máskor meg csak fogom a fejem, hogy ezt most miért? A játékban szerepel Hitler is, annál a résznél végig azt éreztem, hogy ez már nekem kínos. Ebben a formában nulla értelme volt.
Mellé kapunk még irritáló és sztereotip mellékszereplőket is, legyen teljes a kép. Az viszont tetszett, hogy bár többnyire a nácik
A gonosz, de ha elolvassuk a szétszórt képeslapokat és más szövegeket azért az időnként árnyalja a képet. Az előző részben is zavart ez a fekete-fehér felosztás. A végén két társunk vitája pedig... Na az kellett.
Át lett dolgozva a perkrendszer is, személy szerint én az előző részben jobban szerettem. Hasznosabb bónuszok voltak és rövidebb ideig tartott az egészet maximumra fejleszteni. Itt pár képességnél indokolatlanul magasak a követelmények...
És most már vannak mellékküldetések is, amik során enigma kódokat feltörve (amiket a halott parancsnokok dobnak) már bejárt pályákra mehetünk vissza náci tiszteket irtani (illetve a játék vége után mást is csinálni), esetleg a tengeralattjárón kell bohóckodni. Elsőre szórakoztató volt, de a második-harmadik után már csak az achik miatt csináltam... A történethez nem sokat ad hozzá, a küldetés elején elmondják az adott tiszt miért is a sátán egyik fia (ha elmondják) és lehet akciózni. Vagy inkább osonni...
... mert a játék az előző két részhez képest legnehezebb fokozaton maga a pokol
Nem véletlenül került bele ebbe a részbe a quicksave lehetősége is, szükség lesz rá. Persze, aki bátornak érzi magát az próbálkozhat a régi rendszer szerint haladni (illetve végigjátszás után elérhető a hardcore mód is), de ennyi könnyítés jár. Amikor még nem is látjuk honnan lő az ellenfél, de már meghaltunk. Rögtön.
Viszont a játékban "legalább" vannak bugok még három évvel megjelenés után is. A kedvencem, ami majdnem a végigjátszást is megakasztotta a "Could not write crash dump" nevezetű, amikor a játék simán összeomlik. Teljesen véletlenszerű, hogy éppen mitől. Ahogy az is, hogy kinek mi javítja. Nálam egy részen semmilyen save-et nem lehetett betölteni, ami egy bizonyos checkpoint és a pálya vége között készült. Minden halálnál vissza kellett tölteni a manuális mentést.
A DLC-k kicsit változtatnak a recepten, ott három különböző karaktert irányíthatunk, fejenként 3 küldetés során (főmenüből, de a tengeralattjáróról is indíthatóak), mindegyiknek saját sztorija van. Hogy milyenek arról ne beszéljünk. Cserébe rövidek. Nagyon... A három DLC kilenc küldetése összesen volt talán nyolc óra, úgy, hogy minden vackot összeszedtem és megcsináltam a challenge mapokat is. Legnehezebb fokozaton... A középső olyan szinten rövid, hogy ott még a hardcore módon is gondolkoztam az első két küldetésnél. Pedig a három közül az a legszimpatikusabb karakter.
Összességében 36 órám van a játékban, még pár achievementet össze kell szedni és néhány mellékküldetés is vár rám. Jó esetben 3-4 óra alatt végzek. De aki nem szed össze mindent IS és csak a sztorin megy végig az olyan 16-18 óra alatt végezhet. És annyi még éppen nem lesz sok Blazkowicz kalandjaiból.
Akcióban 5 EUR körül szokott lenni, annyit bőven megér a játék, még a hibái ellenére is. Viszont a DLC-k miatt a deluxe (vagy a külön season pass) már nem feltétlenül a másik ötöt...
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
