Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Nehéz... Egy éve toltam le őket, akkor a karantén első két hetét erre szántam. A 2-t konkrétan egy nap alatt vittem ki. Figyelj, nehezen tudom megítélni, hasonlóan vagyok vele, mint a Last of Us 1-el. Én azt a játékot pár hónapja vittem ki, és ugyan elhiszem, hogy formabontó és egyedülállóan újszerű volt, de - nyilván az abból minden más játékba összelopkodott játékelemek miatt - nekem most egy középszerű semminek tűnt. Ez a sztorira meg a karakterekre természetesen nem igaz, ez a játékmenetre vonatkozik.

Na, az Uncharted trilógia, ha jól látom, 2007-2009-2011-es. Hát olyan is. Nekem a lövöldözés annyira sok benne, hogy szó szerint ha feleennyi lenne, azt is soknak érezném. Főleg, mert kontrollerrel igazán fasza élmény, hogy ha meglőnek, elrántja a célkeresztet. Ez egérrel a 24 évnyi tapasztalat miatt nem zavaró, de itt, hát felkúrt itt-ott.

Nos, azt gondolom, hogy az Uncharted szériát a karakterek viszik el. Nate, Elena, Chloe, Sully. Ha őket kivennénk, vagy csak tompábbak lennének, a széria teljesen felejtős lenne. Amiket itt láttam, lengedezés, mászás, mászás, lengedezés, azt láttam már sok helyen, ebből a szempontból semmi rendkívüli. Gyönyörű? Igen, csodás képek vannak mindegyik részben. Mindegyikben van valami, amire emlékszem. Az 1-ben a tengeralattjáró, vagy az autós üldözés, a 2-ben a vonat, meg az óriásszobor a föld alatt, a 3-ban az óceánjáró, vagy a sivatagba érkezés.

A változatossággal, meg a felfedezéssel komoly gondok vannak az egész tetralógiában. A TR mechanikája a felfedezhető tárgyakkal, opcionális területekkel, ügyességi és logikai feladatokkal messze előrébb jár, mint az Uncharted széria. Ott viszont a karakterek laposak, érdektelenek. Leszarom Jonah-t, és néha, szar kimondani, de Larát is.

Igen, megértem, ha a gameplay miatt félretetted. Van egy vonalvezetés, gyakorlatilag corridor shooter mindegyik game, ráadásul rendelkezik egy gyűlöletes tulajdonsággal, amit mindenhol utálok, ha van. Nevezetesen azt, hogy van mondjuk 5 opcionális tárgy, vagy ajtó, és ebből 4 mögött plusztartalom van, 1 meg menthetetlenül és visszfordíthatatlanul továbbviszi a sztorit úgy, hogy a világon semmi nem jelzi, hogy melyik az. És ha arra ráböksz mondjuk 2.-nak, akkor buktad, játszd újra és emlékezz arra, hogy melyiket NE válaszd. Ez iszonyat frusztráló.
Nekem a sztorival nem volt gondom, engem érdekelt. Tényleg értelek, ne értsd félre, de az nekem még átvitte a lécet, és ezáltal továbbhajtott. De nem véletlen, hogy a 4-et félbehagytam egy éve, és most fejeztem be.

Figyelj, a játékmenetben a TR superior, nincs mese. De, és ezt full komolyan mondom, Nate és Elena között olyan kémia van, hogy alig hittem el. Főleg a tegnapelőtt befejezett Shadow of the TR-el összevetve. Nem tudom, majd megnézem vannak-e vidik neten az animációkról, cinematicon belül/kívül. Egészen elképesztő. Ahogyan Nate elfut Elena mellett és a kari finoman ráteszi a vállára a kezét és úgy kerüli ki. Többször próbálgattam, nem is egy ilyen van, hanem többféle.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

A trilógiáról mi a véleményed? Nem akarom elhinni, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki szerint a világ legátlagosabb, legsemmilyenebb játékai.
A valóban szerethető karakterek és kitűnő szinkronszínészi teljesítmények ellenére egyszerűen nem tudtam 1,5-2 óránál tovább játszani őket. Rendkívül repetitív és végtelenül gagyi egyszerű a gameplay, az unalomba fulladástól pedig a faék egyszerűségű sztori sem menti meg őket, csak rá tesz egy lapáttal a kiszámítható csavarokkal.
Játékmechanika tekintetében az új TR trilógia köröket ver az előbbiekre, ellenben hányinger ránézni Lara animációira az Unchartedek után.

A Thief's End-et viszont egy ültő helyemben toltam végig, annyira élveztem. Abban már minden kifforottan működött: a fedezékrendszer, irányítás, közelharc, valamint az animációk is nagy fejlődésen mentek keresztül, pedig a Naughty Dog korábbi játékai is már mérföldekkel lekörözték a riválisokat. Hála az autókázásnak, új lopakodási rendszernek, meg a kötélen lendülésnek a játékmenet sokkalta változatosabbá vált, itt már nem annyira zavart, hogy a 200-ik ugyanolyan béna ellenfelet puffantottam le. Kár, hogy mire igazán komoly, összetett AAA játékká vált a sorozat, le is lőtték Nathan sztoriját.

Uncharted 4: A Thief's End

Egy év telt el azóta, hogy lenyomtam az első három játékot a karentén első két hetében.
Akkor ezt nem vittem ki.
Nos... az valami egészen elképesztő, hogy a Nate és a mellékkarakterek kémiája, dinamikája milyen szinten van ebbena gameben. Elena rendesen él és lélegzik. A tekintete, a félmosolyok, a hangsúly, egy-egy pillanatban elhiszi az ember, hogy egy élő személy. Egészen elképesztő. Valahogy férfi karakterekre nem tudok így ráhangolódni, vagy nem tudom, mi a jó kifejezs, de Sam engem rendsen idegesített, Sully meg Sully, nem lehet nem kedvelni.

Az apropót a Shadow of the Tomb Raider adta, amit a múlt héten pörgettem ki. Teljesen különböző a két franchise, nekem itt kicsit (nagyon) sok a lövöldözés, illetve a Tomb Raider felkutatható tárgyak és megoldható rejtvények terében is veri az Unchartedet, de karakterkidolgozásban és sztoriban messze alulmúlja az Unchartedet. Örülök, hogy kitoltam a tetralógiát, most a Lost Legacyval szemezek. És egészen biztosan tűnik, hogy ezt a brandet még elő fogom venni.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.