Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Doom Eternal - The Ancient Gods Part 1 & 2

Nos, én most végeztem vele. Mivel az alapjáték is rendesen szívatott (bár végül lenyomtam nightmare-n is), itt is "hurt me plenty" fokozaton kezdtem, főleg hogy elolvastam, amit írtál.

Az 1 főbossa még ezen a fokozaton is egy agyf@sz volt, én nem tudom, mit szívtak a készítők. Nem elég a rakás ellenség, még a környezet is szívat. A spirit külön öröm, azt pl. nightmare-n legyőzni nem is tudom, hogyan lehet, ha vannak a közelben más ellenségek, annyi ideig rajta tartani a plazmát és túlélni.


A 2 főboss nem volt rossz szerintem, de az sem volt egyszerű a gyógyítása miatt. Meg persze nem elég egyszer legyőzni, és a szimpla maraudernek is a rákfenéje, hogy csak egy bizonyos mozdulatnál sebezhető.

Összességében persze király játék volt, a sztori sem volt rosszSPOILER

Dark Archon

Doom Eternal - The Ancient Gods Part One&Part Two

Előző hétvégén gondoltam, hogy ha már kijött a záró DLC akkor befejezem a történetet. Tavaly július óta talán egyszer indítottam el a játékot, de azt hittem majd ad időt a játék, hogy felvegyem újra a ritmust. Nos, nem ad... Szóval a DLC-k előtt az előzményt is újra kellett játszani.
Az első pillanattól kezdve maximális fordulaton pörög a z első kiegészítő és néha bizony már erősen unfairnek érződik. Olyan mennyiségű és típusú ellenfelet képes bedobni a játék, sokszor annyira kis arénákba, hogy első látásra képtelenségnek tűnik. A harcok 90%-a abból áll, hogy menekülök, mint az őrült. Főleg, amikor az egyik új kvázi ellenfél, a spirit is jelen van. Aki épp csak megszáll egy-egy ellenfelet, amely erősebb lesz, nagyobbat sebez, kevesebbet sérül... Szóval semmi extra És akkor a DLC végi főboss... Na ott káromkodtam nagyokat.
Ehhez képest a második DLC szinte sétagalopp. Van ugyan pár opcionális aréna, ahol kicsit elborult a készítők agya (de ismétlem, ez cserébe nem kötelező), illetve volt egy pont, ahol megláttam mi vár rám és egy Alt+F4 után elmentem kocsit mosni, de egyébként a második rész sokkal könnyebb. Még a főbossal együtt is, aminek ugyan vannak piszkos kis trükkjei, de szerintem rémesen fantáziátlan. Kis túlzással egy Marauder 2.0. Ennél azért többre számítottam az Icon of Sin és Samur (az első DLC főellenfele) után.
Ami miatt viszont mindenképpen megéri az a történet. Én már az alapjátékban is szerettem olvasgatni a kódex-bejegyzéseket és ez itt sem változott. Egész szép lore-t kapott a játék, volt egy érdekes fordulat is a történetben és bár maradtak fehér foltok, valamint a lezárás is kissé meh, de én elégedett vagyok vele.
Ahogy összességében a két DLC-vel is. Jól kiegészítették az alapjátékot, még ha néha kissé át is billent az egész az öncélú szívatás felé (persze lehet ez csak az Ultra-Violence miatt, könnyebb fokozaton biztos egyszerűbb is).
Akinek tetszett az alapjáték annak csak ajánlani tudom.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...