Magasan a trilógia egyik legjobb küldije!! Az a szép benne, hogy a mindent jól csinálva/mindent elrontva út is működik. "Had to be me.", sírás ugyan nem volt, de azért egy könnycsepp csak megjelent a szemem sarkában.
És akkor ezután a kellemes keserédes hangulat után egyből lenyomják a torkunkon a szart; átugorhatatlan dream sequence a kis féreggel... Komolyan, volt bárki is, akit megérintett vagy legalább felszisszent, amikor ez a nyomorult felrobbant a prológusban? Részben megértem, hogy a megannyi variáció (részben a me2 "rossz" designja) miatt "lehetetlen" lenne személyreszabott drámát adni a játékosnak, de ez az elképzelhető legrosszabb default. A halott gyerek=brühühü csak akkor hatásos, ha az ÉN (vér vagy valami minimális kapcsolat) gyerekem.
(Oké, rl warzoneban ha látnék random szétszaggatott kis testeket, akkor valószínűleg kísértene a dolog, de egy hoodieban kapálózva rohangáló pixelhalmaz semmilyen hatással nincs rám.)
Aztán ugyanez másként a citadelen. Cerberus nem fenyegetés. Ezek trollok. Bleh. (Nem fogom tudni megállni, Thessia után jön a rant
)
Jöhetnek a gethek, az majd visszaállítja az egyensúlyt.
