Ezekkel a szavakkal lehet a legjobban jellemezni a versenyt megelőző időszakot. Tegnap este rettegtem: csak ne essen nagy hó!!! Úgy nem mentem volna el Üllőig, de aztán csak megúsztam. Aztán a szörnyűség ma reggel a "versenypálya" felé menet, ami abból állt, hogy két kilométeren keresztül zöcskölődtönk egy havas/lefagyott/pocsolyás földúton 5-tel. Ez volt a szörnyűség.
Ez után egy mérsékelten izgalmas sárdagasztás következett a pályán, és az egyetlen komoly autó egy Opel Calibra volt.
És aztán jött a horror. Délután fél 3-kor: elindultam hazafelé. Az addig havas/jeges/vizes bekötőút egy gusztustalan sártengerré vált. Én is kiralliztam magam egy időre. Csúszkáltam, mintha csak direkt csináltnám. Az alattam guruló 1.3 tonnás gépparipának nem győzött szitálni a kormánya az országúton a kerékre tapadt sártól.
Szörnyű.... - Azért volt egy szép eset, de majd csak akkor írom le, ha kevésbé nagy rohanásban leszek.
Peac
Örültem. :)
