Na, ez úgy nézett ki, hogy hétfőn papíron megszűnt a járvány, és azzal a lendülettel visszarendeltek minket az irodába. Én vagyok az, aki a legjobb helyzetben van, mert ajtótól ajtóig kb. 22-25 percre élek az irodától, ez volt az elsődleges szempontom a cégen belüli munkahelyváltásban, nem a szakmai fejlődés.
Szóval, visszamentünk az irodába, majd két nappal később értekezlet, hogy akkor van tehát az a bizonyos kikérhető home office, de ne vegyük azt természetesnek, ne éljünk vissza vele, ne szabadság helyett használjuk, és az nem indok a HO-ra, hogy tovább lehet aludni. Na, ott már jeleztem a főnököknek, hogy nézzünk magunkba, a HO egyik fő indoka az, hogy a munkaerő rekreációját elősegíti, minek kell a futárral, lakásfelújítással, és hasonló félkamu indokokkal bohóckodni?
De az háborított csak fel, hogy hetekig ültünk otthon, tökéletesen haladt a munka, majd visszamegyünk, és másnaptól már kiselőadásokat kell hallgatnunk, hogy ne éljünk vissza vele, és hirtelen már nem vagyunk rá méltók? Agybaj.
Jól fizető állami szféra, szeretem, meg persze, lassan változnak a dolgok, örüljünk, hogy legalább ennyi hajlandóság van az otthoni munkára, és lesz ez jobb is, de elkeserítő. Nem tudom, mivel akarnak ide vonzani és megtartani 30-on aluli irodai dolgozókat, az a fiatal, akinek nem az az álma, hogy főosztályvezetői szintig felkönyökölje magát, az inkább átmegy egy multiba.
Egyben aggódhatunk, mert a fideszes fiúk 2018-ban a győzelmük után megcsinálták, hogy ledaráltak a közszféra dolgozóinak szabadságaiból ilyen 5-10 napokat, és nem tudom, mi tartja vissza őket attól, hogy az én területemmel is kibasszanak. Talán az, hogy akkor még többen felállnak, és összeomlik az állam, bár ki tudja, szerintem már a tehetetlenségi erő viszi előre az egészet.
