Pont ezen gondolkoztam, hogy mennyire definiálható, hogy ilyet vagy olyat tesz vagy nem tesz egy áldozat? Tehát nekem egyértelműnek tűnik, hogy egy érzelmileg sérült emberről van szó, akár még attól is lehet sérült amit állít. De tényleg tekinthetem hiteltelennek azért mert én akit nem bántalmaztak úgy gondolom, hogy ha az ő helyében lennék akkor másképp tennék? Nekem is sok ellentmondásos tettem van az életemben, de ez még önmagában nem biztos, hogy sokat jelent.
Damu-Tímea ügy nincs meg. Bár az ilyen sok nemi erőszakos ügyben dolgozókról elsőre a repülőgép páncélzat esete jut eszembe. Nem ugrik be a jelenség neve, de a történet úgy szól, hogy a háború után megvizsgálták a hazatért gépeken a golyónyomokat, hogy na, akkor ide kéne vastagabb páncél. Aztán valaki rájött, hogy ami ott volt meglőve az még hazajött. A többi helyre kéne páncél, mert amit ott találtak el az nem jött haza, nem tudott a minta része lenni.
Ez lehet, hogy most kicsit vargabetűs, de olyan jelenségnél aminél úgy véljük, hogy az esetek nagy része nem derül ki nem biztos, hogy nagy bizonyossággal beszélhetünk sablonokról.
Kicsit elkeserítő, hogy mennyire esélytelennek tűnik ilyen esetekben igazságot tenni/találni.
Man literally too angry to die