Időtlen idők óta ez volt az első játék, amit egyrészt előrendeltem, másrészt tényleg, rendesen, kisgyerek módjára vártam. 2019-ben vettem meg a PS4-et, mint első konzolt, és életem messze legjobb videojátékos éve lett belőle. RDR2, TLoU, Spider-Man, Horizon, hogy csak párat említsek, és ebben az évben került sor a God of Warra is, ami, bár a franchiset csak hírből ismertem addig, azonnal a valaha volt kedvenc játékom lett. Az északi mitológia, a harcrendszer, a karakterek, a szinkron, a rengeteg tennivaló, a tökéletesre csiszolt játékelemek, a valkűrök (VALHALLA!!!), a sztori - a göröghöz hasonló - kifordítása (egészen elképesztő a GoW-tól, hogy semmiben, semmiben nem állított mást Odinról, vagy Thorról, mint amit amúgy is tudunk róluk, csak ugyanazt a dolgot máshonnan bemutatva sikerült a leggonoszabb entitásnak beállítani az ázokat. Lenyűgöző.) SPOILER
A játék végi fordulat nekem a legnagyobb twistem valaha, szégyen vagy sem, én azt nem láttam jönni, egyáltalán nem számítottam rá, egész el is felejtettem Lokit, hogy szó se esett róla, pedig az egész annyira nyilvánvaló volt a kimondása után azonnal, a félóriássága, a képességei, a szerepe. Itt kell elmondani, hogy a Baldurt megsebző nyíl jó fél órával előtte volt az addig legnagyobb revealem valaha, és azt volt képest megfejelni fél órára rá.
Így aztán, amint lehetett, előrendeltem a folytatást. Elő is készültem rá, de nagyjából ruinolta az egész kedvemet, hogy tudtam, maximum 2-3 napom lesz játszani vele egyben, utána le kell tennem mindenképp egy ideig.
Így is lett, ezért csak pár napja fejeztem be.
Valszeg senki nem olvassa majd el ezt a regényt, de le akarok írni mindent, ami felgyűlt bennem.
Pro:
-Hát ez továbbra is a legmagasabb minőség, amit a gaming ipar tud. Az egész annyira magas szinten van összerakva, hogy az ember csak pislog. A leveldesign, a szinkron, a mimika (oké, ebben a TLoU2 az etalon), a zene, a technikai megoldások, minden. Olyan egyszerű és annyira elegáns a harc, és közben annyira összetett és bonyolult, és mindenki maximálisan élvezheti. Az is, aki R1 hero, és csak csapkod, meg az is, aki igyekszik mindent használni és a végtelenségig kifenni Kratos összes skilljét.
SPOILER
-Freya beemelése hatalmas 10-es. Eleve, az előző részben is egy roppant izgalmas és rejtélyes karakter volt, aki ráadául a búcsújakor szerintem mindenkit teljesen "izgalomba hozott" (a leendő harc miatt, úgy értem).
-Atreus és Mimir továbbra is szuper módon kiegészítik Kratos mogorva némaságát.
-Fantasztikusak az új antagonistáink. Thor félelmetes és tiszteletet parancsol, Odin pedig pontosan olyan, amilyennek lefestették. Mégis, képes arra, hogy már-már elhiggyük, hogy valóban jó fej. A szereplései Atrues mellett annyira karizmatikusak és elfogadhatóak, hogy az ember hajlamos megkérdőjelezni, hogy tényleg akkora álnok szörnyeteg-e.
-Atreus használata szintén remek, egyedi, de könnyen használható stílusa van, élmény vele menni.
-Szeretem, hogy mertek a végén egy ilyet húzni, tényleg megrendültem Brok miatt. A zene erre sokat rátett, az is mestermű.
-Atreus és Mimir továbbra is szuper módon kiegészítik Kratos mogorva némaságát.
-Fantasztikusak az új antagonistáink. Thor félelmetes és tiszteletet parancsol, Odin pedig pontosan olyan, amilyennek lefestették. Mégis, képes arra, hogy már-már elhiggyük, hogy valóban jó fej. A szereplései Atrues mellett annyira karizmatikusak és elfogadhatóak, hogy az ember hajlamos megkérdőjelezni, hogy tényleg akkora álnok szörnyeteg-e.
-Atreus használata szintén remek, egyedi, de könnyen használható stílusa van, élmény vele menni.
-Szeretem, hogy mertek a végén egy ilyet húzni, tényleg megrendültem Brok miatt. A zene erre sokat rátett, az is mestermű.
-Minden, amiről alább nem lesz szó, tökéletes volt és nem is akarok rá több szót vesztegetni, inkább írok arról, ami esetleg másnak nem így érződött.
Kontra:
Hát bármennyire is furcsa, a történet lesz a kontra oldalon, különösen annak az utolsó harmada. Ami nagyon furcsa, de sajnos erősen GoT 8. évad vibe volt abban az értelemben, hogy túl sok szál került befűzésre, és egyszerűen elfogyott az idő. Ez így lenne fantasztikus, ha lenne 3. rész, de nem lesz. Így viszont az emberben hatalmas üresség, hiányérzet és kérdőjel marad. Sajnos nem az van, hogy rejtélyes és nyitva hagy kérdéseket, hanem nettó hüleségek vannak benne és elfelejtett szálak tömegei.
SPOILER
-Mi értelme volt a Garm/Fenrir szálnak? Semmi szerepe nem volt a világon, egy az egyben el lehetett volna hagyni és nem történt volna semmi. Garmhoz a maszk miatt (arról még lesz szó) megyünk, de ott nincs is maszkdarab. Aztán elszabadul, és végül beletesszük Fenrir lelkét. De Fenrir nem hogy nem öli meg Odint, vagy harapja le Tyr kezét, vagy kötözik le az istenek (ahogy kellene) de egyáltalán, semmit, de semmit nem csinál. Az egész komplett szál olyan, mintha ki kellett volna pipálni, hogy beletettük. Ki lehetett volna venni egy az egyben, és semmi nem történik.
-Odin bossfight. Hát ezt nem is tudom hova tenni. Az egy dolog, hogy full szar MMO-k raidközepi bossainak tacticja volt ilyen színvonalú, ráadául újrahasznosították a Baldur fight 2. phaset, ott volt az, hogy a megfelelő fegyverrel kellett ütni mindig. Másrészt Odin nem ez. Ő nem az, aki leszúrja Thort, aki kiáll velünk 1v1-re (sőt 1v3-ra). Az Thor. Odin nem harcos, ahogy Adolf Hitler sem volt a Harmadik Birodalom legfélelmetesebb katonája. Neki nem ez a szerepe, ő egy mesterkedő, ármánykodó figura, és a semmiből elő lett húzva, hogy ő micsoda nagy harcos. Tök fölöslegesen. Ráadásul az egész bossfight ugyanott, abban a jellegtelen körben volt, ahol a Thor fight is fél perccel azelőtt. Hasonlítsuk már ezt össze a Baldur fighttal.
-Atreus átváltozásai is wasted potential. Annyira jó lett volna, hogy lehet medve, lehet farkas, és akkor mint Kratos ultijai, hogy mindegyik más és másra is jó, tudjuk variálni, próbálgatni, de nem. Egyszer a végén lehettünk vele fél percet medveként, aztán ennyi.
-Ez az egész hadsereg, ami jött. Miért jött? Az elfek kibékülnek és segítenek?? De miért, könyörgöm. Nekik Odinnal nincs annyi bajuk, mint egymással, sőt talán semmi bajuk nincs vele, hát ők nem ebben az Odin-féle koordinátarendszerben vannak, mint mi. Soha jelét nem adták az együttműködésnek, erre off-screen összefognak velünk a világvégi nagy csatára és jönnek meghalni a kedvünkért. De Helheim serege meg ennek is alátesz. Hát ők elvileg gonosz mindless "zombik". Olyanok, mint a GoT-ban az Éjkirály. Azzal nem lehet egyezkedni, meg bevonni a harcba, hogy segítsen nekünk egy háborúban, könyörgöm. Az egész végső csata egy hatalmas mess. Össze van csapva, hogy legyen egy epikus jelenet, és bárhol másol beleférne, de itt eddig olyan quality volt, hogy azonnal kiveszi az embert az élményből egy ekkora logikáltanság.
-Sif színeváltozása, ahogy a Ragnarök közepén hirtelen hisz nekünk és mellénk áll. De hogy miért, meg egyáltalán hogy került ő oda, ezt nem tudjuk meg, totál a semmiből jött.
-Surtr Odin halála után nekünk esik. Oké, Asgardban vagyunk, el akarja pusztítani Asgardot, ez a sorsa. De Freyr... ő miért áldozza fel magát? Értem, hogy sztori szerint ez történik a mitológiában, de itt nem volt semmi értelme. Meghalt Odin, ott a portál, menekülhetnénk, de ő nem, ő ottmarad. De miért????? Az egy dolog, hogy ez full felesleges, de a jelleméből sem következne ez a viselkedés egyáltalán.
-Meg voltam győződve arról, hogy az Angrboda nagyanyjának házában felélesztett kígyó lesz Jormungard, mert annyira okos húzás volt és annyira adta magát, de hát abból se lett semmi. Ő csak egyszerűen megjelent valahogy a semmiből és láthattuk fél percre a messzi távolban.
-Tényleg nem tudom kihangsúlyozni, hogy mennyire szilánkjaira hullott a storytelling a végére. Olyan plotholek lettek, amiket fel se tudtam még dolgozni.
-Nem tudtuk meg, hogy az első részben ki hívta a kígyót, mikor mi épp Freyahoz tartottunk, holott ez volt a legnagyobb kérdése annak az epizódnak és minden fan fiction ezzel volt tele. Szóba sem került.
-Tyr. A kamu Tyr viselkédését, bár a játék alatt a világból kifrusztrált az egész figura a homárkodásával, a csavar ismeretében megértem és elfogadom, de a félhülye, jógázó(!) rendes Tyrt nem lehet megbocsátani. Annyira súlytalan a kiszabadítása és a találkozásaink vele, hogy jobb lett volna, ha hagyják halottként. Kabaré, önmaga paródiája, olyan lett ez a karakter, akit pedig a mennyekig hypeoltak az első részben.
-A maszk. Az a rohadt maszk. A világ legbénább MacGuffinja, tényleg egy ZS-kategóriás film kellékének tűnik, annyira kilóg az egész narratívából. Semmilyen kapcsolódása nincs úgy egyáltalán az egész addig felépített világhoz. Nem tudjuk mi az, mire való, minek kell. Olyannak érződik minden pillanatban, hogy kábé annak lett volna ennyi értelme, mintha Odinnak egy atombomája lett volna és ahhoz keresi az indítókód részeit. Egészen komolyan kell azt mondanom, hogy semmi értelme nem volt, csak rontott mindenen, az a maszk a mélypont, egyértelműen. Egy funkciótlan, felesleges, értelmetlen eszköz egy egyébként a végletekig csiszolt logikájú és összerakott világban.
-Odin bossfight. Hát ezt nem is tudom hova tenni. Az egy dolog, hogy full szar MMO-k raidközepi bossainak tacticja volt ilyen színvonalú, ráadául újrahasznosították a Baldur fight 2. phaset, ott volt az, hogy a megfelelő fegyverrel kellett ütni mindig. Másrészt Odin nem ez. Ő nem az, aki leszúrja Thort, aki kiáll velünk 1v1-re (sőt 1v3-ra). Az Thor. Odin nem harcos, ahogy Adolf Hitler sem volt a Harmadik Birodalom legfélelmetesebb katonája. Neki nem ez a szerepe, ő egy mesterkedő, ármánykodó figura, és a semmiből elő lett húzva, hogy ő micsoda nagy harcos. Tök fölöslegesen. Ráadásul az egész bossfight ugyanott, abban a jellegtelen körben volt, ahol a Thor fight is fél perccel azelőtt. Hasonlítsuk már ezt össze a Baldur fighttal.
-Atreus átváltozásai is wasted potential. Annyira jó lett volna, hogy lehet medve, lehet farkas, és akkor mint Kratos ultijai, hogy mindegyik más és másra is jó, tudjuk variálni, próbálgatni, de nem. Egyszer a végén lehettünk vele fél percet medveként, aztán ennyi.
-Ez az egész hadsereg, ami jött. Miért jött? Az elfek kibékülnek és segítenek?? De miért, könyörgöm. Nekik Odinnal nincs annyi bajuk, mint egymással, sőt talán semmi bajuk nincs vele, hát ők nem ebben az Odin-féle koordinátarendszerben vannak, mint mi. Soha jelét nem adták az együttműködésnek, erre off-screen összefognak velünk a világvégi nagy csatára és jönnek meghalni a kedvünkért. De Helheim serege meg ennek is alátesz. Hát ők elvileg gonosz mindless "zombik". Olyanok, mint a GoT-ban az Éjkirály. Azzal nem lehet egyezkedni, meg bevonni a harcba, hogy segítsen nekünk egy háborúban, könyörgöm. Az egész végső csata egy hatalmas mess. Össze van csapva, hogy legyen egy epikus jelenet, és bárhol másol beleférne, de itt eddig olyan quality volt, hogy azonnal kiveszi az embert az élményből egy ekkora logikáltanság.
-Sif színeváltozása, ahogy a Ragnarök közepén hirtelen hisz nekünk és mellénk áll. De hogy miért, meg egyáltalán hogy került ő oda, ezt nem tudjuk meg, totál a semmiből jött.
-Surtr Odin halála után nekünk esik. Oké, Asgardban vagyunk, el akarja pusztítani Asgardot, ez a sorsa. De Freyr... ő miért áldozza fel magát? Értem, hogy sztori szerint ez történik a mitológiában, de itt nem volt semmi értelme. Meghalt Odin, ott a portál, menekülhetnénk, de ő nem, ő ottmarad. De miért????? Az egy dolog, hogy ez full felesleges, de a jelleméből sem következne ez a viselkedés egyáltalán.
-Meg voltam győződve arról, hogy az Angrboda nagyanyjának házában felélesztett kígyó lesz Jormungard, mert annyira okos húzás volt és annyira adta magát, de hát abból se lett semmi. Ő csak egyszerűen megjelent valahogy a semmiből és láthattuk fél percre a messzi távolban.
-Tényleg nem tudom kihangsúlyozni, hogy mennyire szilánkjaira hullott a storytelling a végére. Olyan plotholek lettek, amiket fel se tudtam még dolgozni.
-Nem tudtuk meg, hogy az első részben ki hívta a kígyót, mikor mi épp Freyahoz tartottunk, holott ez volt a legnagyobb kérdése annak az epizódnak és minden fan fiction ezzel volt tele. Szóba sem került.
-Tyr. A kamu Tyr viselkédését, bár a játék alatt a világból kifrusztrált az egész figura a homárkodásával, a csavar ismeretében megértem és elfogadom, de a félhülye, jógázó(!) rendes Tyrt nem lehet megbocsátani. Annyira súlytalan a kiszabadítása és a találkozásaink vele, hogy jobb lett volna, ha hagyják halottként. Kabaré, önmaga paródiája, olyan lett ez a karakter, akit pedig a mennyekig hypeoltak az első részben.
-A maszk. Az a rohadt maszk. A világ legbénább MacGuffinja, tényleg egy ZS-kategóriás film kellékének tűnik, annyira kilóg az egész narratívából. Semmilyen kapcsolódása nincs úgy egyáltalán az egész addig felépített világhoz. Nem tudjuk mi az, mire való, minek kell. Olyannak érződik minden pillanatban, hogy kábé annak lett volna ennyi értelme, mintha Odinnak egy atombomája lett volna és ahhoz keresi az indítókód részeit. Egészen komolyan kell azt mondanom, hogy semmi értelme nem volt, csak rontott mindenen, az a maszk a mélypont, egyértelműen. Egy funkciótlan, felesleges, értelmetlen eszköz egy egyébként a végletekig csiszolt logikájú és összerakott világban.
Összegzés:
Na, sokat panaszkodtam, tudom. A helyzet mégis az, hogy ez, akárhogy is, a végére nekem mégis 10-es játék lett. Onnan tudom, hogy pár napja lett meg a platina, de ha lenne NG+, már újrakezdtem volna. Pedig amiket leírtam, bárhol máshol, tönkretette volna az egész élményt. Itt csak a 11 helyett maradt végül 10-es és nem sikerült felérnie az első részhez. Mégis, ez a legjobb franchise, amihez valaha szerencsém volt, pedig 98 óta gamelek. Ha meg valakinek a gameplay meg a világ fontosabbak a sztorinál, annak simán lehet ez 11-es játék is.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
