Már jóval korábban is írhattam volna róla, de el akartam érni a titkos/valódi/nemtudommilyen befejezést és annak függvényében értékelni a játékot. Nos, nem biztos, hogy ez a része megérte a belefektetett energiát. Na de haladjunk...
Emlékszek, amikor a játék eredetileg megjelent, még mint a PS5 nyitócíme nem igazán győzött meg, hogy ez engem különösebben érdekelne. Szépnek szép volt, de meglehetősen kaotikusnak tűnt a játékmenet és nehezen emészthetőnek a bullet hell 3D-be helyezése. A roguelike játékmenetről nem is beszélve. Egyedül a történet volt az, ami meg tudott fogni, de talán csak azért, mert én alapból szeretem az időhurkos sztorikat.
A játék ugyanis erre épít, az intro videóban láthatjuk,ahogy hősnőnk egy jelzést követve belép egy ismeretlen bolygó légkörébe, majd egy viharnak "hála" lezuhan a felszínre. Az első pár percben aztán megtaláljuk egy másik szerencsétlenül járt felfedező holttestét, csakhogy az is mi vagyunk. És mellette ott hever a saját oldalfegyverünk is. Nem sokkal később pedig óhatatlanul mi is holttestként végezzük, ugyanis a bolygó nem lakatlan, viszont nem is barátságosak a lakói és a roncshoz visszakerülve indulhatunk neki a következő körnek. És újra... és újra... A cél pedig továbbra is a "White Shadow Broadcast" elérése, kerül, amibe kerül. Menet közben többször is belefutunk önmagunk sikertelenül járt változataiba és általuk hátrahagyott üzenetekbe, miközben a bolygó korábbi őslakói által hátrahagyott írásjeleket szedegetve zavaros szövegeket is lefordíthatunk. A játék felénél aztán az egész kap egy csavart, a történet pedig még zavarosabbá válik, de erről majd később.
A játékmenetet tekintve egy vérbeli roguelikeba oltott akciójátékot kapunk. Ugyan végig csak egy fegyver lehet nálunk, de ahogy haladunk előre ezek egyre változatosabb gyűjteményből kerülhetnek ki. A kezdeti oldalfegyver helyett találhatunk később gépfegyvert, sörétes puskát, rakétavetőt, de akár méreggömböket lövő egzotikus mordályt is. Ezeken pedig a használattal kioldhatunk különböző képességeket (trait-ek), amik a következő körben már alapból elérhetőek lehetnek a fegyveren a szerencsénktől függően. Ezek lehet kimerülnek annyiban, hogy az ellenfelek több nyersanyagot dobnak vagy nagyobb tár tartozik a fegyverhez, de akár portált is nyithat, amiből egy lézersugár olvasztja el a ránk törő ellenfeleket. Kezdetben csak egy-egy ilyen képesség érhető el a fegyvereken, de ahogy egyre több jártasságot (Proficiency) szerzünk egyre erősebb fegyvereket is találhatunk, amiken 2-3, vagy a végén már négy képesség is lehet. Elég korán szert teszünk még egy közelharcban használható kardra , amivel ráadásul bizonyos akadályokon is átvághatjuk magunkat, valamit az energiapajzsos ellenfelek védelmét is (szinte) csak ezzel szüntethetjük meg. Emellett még magunkra aggathatunk parazitákat is, amik ugyan adnak valamilyen előnyt, de ehhez mindig társul egy hátrány is, illetve találhatunk vagy vásárolhatunk különböző artifactokat is. A vásárláshoz szükséges nyersanyagot az ellenfelek dobják, esetleg kristályokban találhatjuk, előbbi esetben nem árt sietni, mert egy idő után eltűnik.
Viszont ha meghalunk akkor a fegyverekre megszerzett trait-ek és egy speciális nyersanyag, az Ether kivételével szinte mindent elveszítünk és ismét egy árva pisztollyal indulhatunk neki a folyton változó pályáknak. A történet előrehaladása során azért kapunk még pár tárgyat, amik permanensen velünk maradnak és lerövidíthetik az előttünk álló utat, legalábbis elméletileg. Mert a második bosst legyőzve ugyan megszerezzük a csáklyát, aminek hála akár az egész második biome-ot kihagyhatjuk, de ez azzal is jár, hogy a harmadikban lévő ellenfelek ellen egy mezei pisztollyal megyünk. Szóval bár a lehetőség adott, de jobb biztosra menni és kicsit erősödni, mert a randomitás sokszor meg tudja viccelni az embert. Volt, hogy magabiztosan mentem előre és egy bekapott találat után jelentkező extra hibaként a maximális életerőm a tizedére csökkent. Máskor egy szinte teljesen nyílt arénában futottam össze olyan ellenféllel, akit (szinte) csak menekülve és a tereptárgyak mögött bujkálva tudtam lekezelni. Mindkét eset gyors halált, némi káromkodást és aztán újrakezdést eredményezett.
Ha a harmadik világon keresztüljutunk akkor utána kapunk egy kvázi checkpointot és a negyedikből fogunk kezdeni, illetve bizonyos artifactokkal kaphatunk egy extra életet, ha meghalnánk, de ezek meglehetősen ritkák. Utóbbira lehetőséget ad még egy Etherrel működő gépezet is, aminél viszont javasolt figyelni, hogy csak az adott biomra vonatozik a hatása. Szóval ha az elsőben aktiváljuk, de továbbmegyünk a másodikba akkor felesleges volt az egész.
Egyébként ez a randomitás a játék egyik legnagyobb hátránya és vonzereje is egyben. Bár a pálya mindig változik, de egy idő után azért feltűnő, hogy minden biomban ugyanazok a szobák variálódnak. Mindössze vannak olyanok, amik gyakran előkerülnek, mások csak tízből egyszer. Viszont azt soha nem lehet tudni, hogy mi vár ott ránk. Lehet csak néhány polipkutya, esetleg denevérszerű rusnyaság, de akár minibossként is felfogható, ritkább ellenfeleket is kaphatunk, amiknél ráadásul a szoba ajtaja is bezárul mögöttünk, véletlenül se menekülhessünk. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy ha éppen kedvezőtlen a leosztás akkor anélkül kell(ene) előrehaladnunk, hogy a fegyverünket le tudnánk cserélni bármi hasznosabbra.
Erre a random faktorra tesz még rá, hogy bizonyos tárgyakból van malignant változat is, ezeket a már említett Etherrel tisztíthatjuk meg vagy kockáztathatunk és akkor jó eséllyel valamilyen működési hibát kap az öltözékünk. Ezek kisebb kellemetlenségektől (levegőben alacsonyabb a sebzésünk) a már említett maximális életerő csökkenésig terjedhetnek, szóval nem éri meg kockáztatni. Főleg, mert tapasztalataim alapján már a medium esély is bő 70%-os valószínűséget jelent. Ha mégis kapunk valamilyen hibát azt különböző feltételek teljesítésével javíthatjuk meg, ami az egyszerű "ölj meg X ellenfelet" jellegűtől a vegyél fel 2 parazitáig terjedhet. Persze ha utóbbit kapjuk akkor közel, s távol nem találunk egy nyavalyás élősködőt sem, szóval jobb elkerülni a meghibásodásokat.
A játék grafikai stílusa meglepően hangulatos lett, a hat különböző biom tényleg különböző, még úgyis, hogy valójában van ismétlődés benne (aki játszott vele érteni fogja). Hangulatát tekintve a víz alatti rész különösen kiemelkedőre sikerült, főleg a víz alatti hangoknak hála. Az ellenfelek már kevésbé változatosak, jellemzően különböző polipszörnyek, illetve robotok és időnként az őslakos faj (?) megmaradt hírmondói. A hangulat attól függetlenül megvan, sokan Gigert emlegetik a szörnyek és az épületek kapcsán (ezzel én is csak egyetérteni tudok), esetleg a Prometheust, de nekem az őslakosokról és az egyik bossról például Royo "Third Millenium" kötete is eszembe jutott. Illetve az első biom kapcsán mindenképpen megemlíteném a Half Life első részéből ideszabadult, plafonon lógó csápos nyavalyást, akitől minimum háromszor kaptam fráaszt
A hangok terén is rendben van minden, én személy szerint jobban élveztem, ha kicsit több mélyet kapott az egész játék, ez különösen a víz alatti részen nagyot dobott az élményen.
A játék teljes végigjátszása első nekifutásra nekem cirka 12 óra körül volt, azóta már többször végigmentem rajta és többszöri végigjátszás után sikerült kioldanom a másik befejezést is (alig 38 órába telt csak). Attól függetlenül még van tennivaló, van pár collectible amit még nem sikerült megtalálnom az achivementekhez, szóval szerencsétől függően még biztosan van benne jó pár óra. Egyébként optimális esetben, ha kedvező a leosztás durván két óra alatt lehet menni egy teljes kört, de arra kicsi az esély, hogy ez két egymást követő nekifutásnál is sikerüljön. Ez idő alatt különösebb buggal nem találkoztam, egyszer sikerült leesés közben úgy megakadnom egy kiálló peremben, hogy utána mindig oda dobott vissza és emiatt buktam is azt a kört. Illetve néha vannak kisebb, megmagyarázhatatlan akadások, jellemzően akkor mikor egyik szobából a másikba megyek. Neten utánakerestem, elvileg a Ray tracinggel van összefüggésben, de akkor sem indokolt.
És akkor egy kicsit a történetről és hogy megérte-e a belefektetett 20+ órát az extra befejezés, spoileresen:
SPOILER
Már az első területen gyanús volt, hogy nincs minden rendben a történésekkel, amikor megjelent a főszereplő háza a bolygón. Idővel aztán bejutunk a házba és kapunk mindenféle látomásszerű epizódokat. Sokáig úgy tűnik, mintha a bolygó Selene emlékeiből is táplálkozott volna amikor létrehozta önmagát. Aztán egy ponton sikerül megmenekülni, főhősünk leél egy életet, majd a halála után visszakerül a bolygóra, de közben mintha ott mégis telt volna az idő. A végén pedig kapunk egy megmagyarázhatatlan videót, az autóban ülő Selenenel (?) és egy kisgyerekkel, az úton pedig a hősnőnket kísértő asztronautával. Kicsit rákeresve azt találtam, hogy van egy ennél bővebb, titkos befejezés, de ahhoz további végigjátszások kellenek. Nos, a plusz befejezés csak még zavarosabbá tette az egészet és jobban utána olvasva nagyjából az a helyzet, hogy vannak különböző elméletek, onnantól kezdve, hogy Selene valójában az autóbalesetben meghalt és onnan került a bolygóra egy idegen lénynek hála, odáig hogy az egész csak képzelgés. Viszont válasz nincs, mindenki azt lát bele amit akar.
Véleményem szerint a Housemarque csinált egy jó roguelike/bullet hell hibridet, aminek nagyon élvezetes a játékmenete és hangulatos a világa, aztán a megjelenés előtt egy héttel szólt valaki, hogy kellene egy történet is az egésznek, hirtelenjében pedig csak ezt sikerült összedobni. Nagyjából mindenki azt lát bele, amit akar
Én a történet TL,DR: Élvezetes roguelike-ba oltott bullet hell akciójáték, ami történetet csak nyomokban tartalmaz, de ennek ellenére maximálisan csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a kihívásokat. A véletlenszerűen felépített pályáknak hála még sokadik végigjátszásra is tud kihívást és meglepetést nyújtani a játékosok számára.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
