Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Mert a kettő összetartozik

Marvel's Spider-Man: Miles Morales

Üdvözölje mindenki Miles Moralest, a csodálatos Pókn Pókembert, aki sokkal okosabb, erősebb, fiatalabb és feketébb, mint az a vacak kis Peter Parker, akinek még rendes szuper képességei sincsenek. Szerintem kb. ez a szlogen járhatott a készítők fejében.
Nem tagadom, én elfogult vagyok, az első részben sem szerettem Miles karakterét. Elsősorban azért, mert nem szeretem a gyerekeket, de ez a kölyök kifejezetten idegesítő volt abban a pár küldetésben, amikor őt kellett irányítani. Magát a játékot is parkolópályára tettem, mondván majd egy akcióban jó lesz. Akció megvolt, végigjátszás és 100% pipa, nézzük mit kapunk.
Elvileg cirka egy évvel vagyunk az első rész történései után (ezúttal tél van), Miles pedig bőszen tanulja a Pókemberkedést. Ez olyan jól megy, hogy rögtön a bevezetőben sikerül neki kiszabadítania egy rakás bűnözőt, plusz Rhinot, szétverni a karácsonyi vásárt és a város egy részét, de legalább megkapjuk első szuperképességünket és Peter is bejelenti, hogy elutazik vakációzni, vigyázzunk a városra. Én egy ilyen kezdés után a helyében inkább visszaváltottam volna a repjegyet, de ám legyen.
Persze a dolgok sosem ilyen egyszerűek, hirtelen felbukkan egy addig teljesen ismeretlen, ám annál erősebb, alakváltó fegyverekkel felszerelt banda, akiknek a motivációjáról semmit sem tudunk. Viszont szemmel láthatóan valami bajuk van a város aktuális jótevőjével. Akiről persze játékosok/képregényolvasók/filmnézők vagy bárki akinek egy kis józan esze van első pillanatban sejti, hogy valójában ő a rosszfiú. Persze később még próbálják bonyolítani a témát, de finoman fogalmazva sem a történet a legerősebb oldala a játéknak. Néhány párbeszédnél egyenesen azt éreztem, hogy kölcsön kérték a Halálos iramban széria szövegíróját (család, család, CSALÁD!)... És pont a nem átléptethető változatoknál. Gondolom ez hozzátartozik az üzenethez. Mint az egész házfalat beborító BLM falfestmény, amit többször több szögből is megmutatnak az egyik küldetés végén (mondjuk abszolút ez a jéghegy csúcsa). Az első rész azért nem tolta ezt ennyire direktben, volt pár szivárványos zászló és kész. Azért remélem a korszellem jegyében a második részben Miles-ból nem lesz Miranda
Ami viszont továbbra is jó a játékban az a játékmenet és a lengedezés a városban. Megőrizték az alapjáték megoldását, hogy szépen fokozaton nyitják ki a különböző gyűjthető dolgokat, az egyik küldetés után időkapszulákat keresgélhetünk (ezek váltották le az alapjáték hátizsákjait), máskor bázisokat pucolhatunk ki (ezekből két fajta is van), de keresgélhetünk hangfájlokat is. Utóbbi egyébként az egyik legjobban sikerült melléktevékenység, én ezt élveztem a legjobban.
A mellékes dolgok egy részét már az új Spider-man appban követhetjük, külön fülön a bűnesetekkel. Ez kifejezetten hasznos megoldás, az alapjátékban kifejezetten nehezen sikerült autós üldözéseket találnom és pont kellett volna achievementhez. Van egy hosszabb mellékszál is, aminek a végén visszaköszön az első rész egyik ellenfele is, bár szerintem senki nem fog meglepődni a személyén. Szóval azért el lehet tölteni az időt a városban. Ami még nyolc hónap elteltével is ismerős volt, jókat mosolyogtam a még mindig ismerős falrajzokon és az egyik háztetőn belefutottam a Fekete Macska rajzaiba is, az első rész egyik mellékküldetéséből.
A harcrendszer nagyobb része ugyanaz maradt, mint volt. Viszont felszerelésünk az kevesebb van, cserébe ott van a bioelektromosság, mint szuperképesség, ehhez a játék egy pontján csatlakozik még a láthatatlanság is. Utóbbit erős túlzásnak éreztem, rendben, hogy harcban gyorsan lemerül, de pillanatok alatt el lehet vele menekülni és aránylag gyorsan vissza is töltődik. Az elektromos képességekből van többféle is, néhány ellenfél ellen muszáj is alkalmazni, de én első körben igyekeztem mellőzni mindkét képességet. Még legnehezebb fokozaton is túlságosan megkönnyítették a játékot.
Ami egyébként nem valami hosszú. Első végigjátszásra, mindent összeszedve, megkeresve és minden átvezetőt meghallgatva (még ha néha az arcomat is kapartam) 18,9 órát mutatott a számláló. A legtöbbet szerintem az egyik kihívással szenvedtem, legmagasabb nehézségen éppen csak sikerült megcsinálnom, többedik nekifutásra. Utána kíváncsiságból meg is néztem, normál szinten sétagalopp volt (10 ellenfél helyett 18 az időlimit alatt). Viszont nem egyszer sikerült ez idő alatt is belefutnom random összeomlásokba. Netes keresés alapján én jól is jártam, volt akinek minden halál után kifagyott a játék. Ezen felül 2-3 alkalommal sikerült tereptárgyakba ragadni ellenfeleknek, egyszer pedig három ellenfél olvadt össze majdnem egybe. A New Game+ végén kerek 24 órát mutatott a számlaló, itt már csak minimális mellékküldetést csináltam meg, de ki akartam maxolni minden felszerelést. Erre nem volt achievement, de engem zavart.
Összességében én azért jobbra számítottam, még úgyis, hogy igyekeztem kifejezetten alacsonyra leszállított elvárásokkal leülni a játék elé. Ami működött az alapjátékban az működött itt is, de sok dologban inkább visszalépést éreztem. Ráadásul már csak a hosszát tekintve is inkább érződik az egész egy combosabb DLC-nek, mint különálló játéknak.

TL,DR: A Miles Morales minden tekintetben elmarad az előző Spider-Man játéktól, én csak nagyon komoly (legalább 50%) akcióban merném jó szívvel ajánlani és csak rajongóknak, mindenki más inkább vegye elő újra az első részt.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Wall-of-text incoming

Thymesia

Avagy a pestisdoktoros souls Igazság szerint nem sokat vártam ettől a játéktól, nem is igazán volt a radaromon, úgy terveztem, hogy majd valamikor akcióban talán ránézek. Viszont a tesztek egy része is pozitív volt és megjelenéskor néztem belőle videót és megtetszett.
Amit az elején le kell szögezni: a játék nem teljes árú, cserébe nem is túl hosszú. Viszont indie címhez képest szépen néz ki és némi egyedi ötletet is vittek bele a mechanikák terén.
Főhősünknek ugyanis két (állandó) fegyvere van, a karddal sebeket okozhatunk, amik viszont idővel visszagyógyulnak, ezt egy karomszerű fegyverrel tudjuk megakadályozni. Plusz utóbbival mindenféle egyéb fegyvereket is ellophatunk az ellenfelektől egy használat erejéig, illetve ha megszerezzük a hozzájuk tartozó skill shardokat akkor egyfajta varázslatként (a játék megnevezése szerint plague weaponként) állandóan magunknál tarthatunk egyet (vagy fejlesztve kettőt). Ezen felül még vannak dobótőreink is, amivel bizonyos támadásokat szakíthatunk meg. Vagy fejlesztéstől függően használhatjuk másra is.

Aggodalomra semmi ok, csak első hallásra bonyolult, az első fél óra után egész magától értetődő az egész. A fejlesztési rendszer pedig meglepően összetett, egyrészt van egy egész részletes talentfa, amivel mindenki a saját ízléséhez szabhatja Corvust. A parryből lehet védekezés, ami ugyan nem véd meg a teljes bekapott sebzéstől, cserébe nem kell időzíteni, de az időablakot is kitolhatjuk, vagy éppen a sebzését növelhetjük meg. Ugyanígy az említett dobótőrből is csinálhatunk távolsági fegyver helyett egy köpenyes pördülést, de akár a plague weaponök esetén is megoldható, hogy energia hiányában HP-ból használjuk őket. Utóbbiaknál egyébként fejlesztéssel megnyílik egy alternatív támadása is, illetve ha megvan a hozzárendelt attribútum követelmény még további hatásokat kaphat. Például használata közben kevesebbet sérülünk, nem tudnak minket megszakítani vagy vérzést hagy maga után.
De még a gyógyital is testre szabható, van belőle háromféle, mindegyik egyedileg fejleszthető és még egyéb hatásokat is lehet beletenni. Például sebzéscsökkentést vagy energiavisszatöltést. De ha jó összetevőket szedünk össze akkor egyedi recepteket is alkothatunk, egyedi hatásokkal. Ezt a pályán elszórt szövegekből kell kitalálnunk vagy lehet kísérletezni, hátha sikerül. (vagy megkeresni a neten, ha az utolsó az istennek nem jön össze ).

És akkor kicsit a játék negatívumai: mint említettem a játék rövid. Én ugyan beleöltem bő 19 órát, de ez annak köszönhető, hogy én mindent összeszedtem és megcsináltam minden achievementet. Ténylegesen van a játékban 3 főküldetés és egy bossharc a végén. Ezt souls veteránok cirka 3-4 óra alatt is meg tudják oldani. Viszont minden főküldetés után nyílnak meg mellékküldetések is a már bejárt helyeken, szóval aki alapos az több időt is eltölthet vele. A maximalisták meg annál is többet. És cserébe legalább mindhárom pálya különböző és hangulatos. És vannak olyan részek, amiket simán ki is lehet hagyni, ha az ember nem figyel eléggé
A másik része, hogy a játékban egyáltalán nincs szinkron. Ez a párbeszédeknél nem annyira zavaró, de igazán találhattak volna valakit, aki az intrót és a különböző befejezéseket felolvassa. Lehet ez csak nekem zavaró, de nekem nagyon
Viszont cserébe a játék szinte bugmentes volt PC-n, az egyetlen hiba is achievementhez köthető.

TL,DR: Kis költségvetésű, nem túl hosszú, cserébe egyedi ötletekkel fűszerezett soulslike, ami meglepően hangulatosra sikerült. Én csak ajánlani tudom. Teljes áron is csak 25 EUR, annyit szerintem megér akit érdekel a stílus.


Marvel's Spider-Man Remastered

Elöljáróban annyit kiemelnék, hogy Pókember soha nem volt a kedvenc szuperhősöm, de ennek ellenére az ezredforduló környékén elég sok képregényt olvastam, szóval nem vagyok (teljesen) fogalmatlan, hogy ki kicsoda a játékban. Legalább nagy vonalakban, de a játék úgyis egy alternatív Parkert mutat be.
Viszont az openworld játékok nagy rajongójaként kifejezetten vártam ezt a játékot is PC-re és nagyjából azt is kaptam amit vártam tőle.

Pókember itt már nem egy ismeretlen figura, a város nagyjából elfogadta, már megküzdött jó pár szuper és egyéb bűnözővel. Peter Parkerként pedig már nem fotóriporter, hanem Octavius doktor asszistense. Jonah J. Jamison pedig már nem a Hírharsona főszerkesztője, hanem egy Pókember ellenes podcast műsorvezetője (ami néha kifejezetten vicces tud lenni). A városban viszonylagos béke uralkodik, hála (?) Kingpinnek, aki bár bűnöző, de vigyáz az érdekeire és a városra is. Egészen a játék kezdetéig, amikor a tutorial keretében a segítségünkkel börtönbe csukják és ennek hatására elkezdenek dőlni a dominók. A történetből legyen is elég ennyi.

Innentől kezdve a játék elkezd fokozatosan kinyílni, ahogy haladunk előre a sztoriban kapunk újabb és újabb mellékes feladatokat. Ezek között vannak kisebb mellékküldetések és az openworldre jellemző mindenféle tevékenység. Gyűjthetünk például hátizsákokat (mindegyikben valami kis emlék, amit Peter kommentál), fényképezhetünk látványosságokat, vagy később kergethetünk galambokat is. Nekem tetszett ez a megoldás, hogy nem egyszerre zúdít ránk mindent a játék, hanem apránként nyílik meg minden. Így mielőtt ráunnék a gyűjtögetésre már vége is, aztán a következő küldetés után megint megnyílik valami új, amivel megint el lehet vacakolni az időt. Az ilyen mellékes dolgokat egyébként meg is éri megcsinálni, mert mindenféle tokeneket kapunk érte, amivel a felszerelésünket fejleszthetjük és új ruhákat oldhatunk fel (a hozzájuk tartozó képességgel együtt). Előbbi kifejezetten hasznos, utóbbi... Én szinte végig az alap ruhát és annak képességét használtam, a sztori egy pontján cseréltem csak le egy másikra, amit küldetésért kaptam, de a képesség maradt. Szóval aki nem akar Szellempóklovas lenni vagy képregényfigura (utóbbi meglehetősen vicces) annak elég csak a minimálisan szükséges mennyiséget megcsinálni ezekből.

Ami az egészet különösen feldobja az a városban való közlekedés, elsőre kicsit furcsa volt a lengedezés, a végére már egészen belejöttem és a játék egy pontjáig magától értetődő volt, hogy mindenhová hálón megyek. Egészen a történet egy pontjáig, onnantól igyekeztem ezt csökkenteni, mert a történet egy (egyébként előre látható) fordulata miatt elég sokan akarnak pókot lőni maguknak. Ami egy ide után frusztráló, mert bármennyire is szórakoztató a házak között lengeni, de mikor minden tetőn van egy mesterlövész akkor jobb a metró

Illetve van néhány küldetés, ahol nem Parkerrel megyünk, hanem MJ-vel vagy Milessal kell lopakodni. Ezt mindenki döntse el maga, hogy jó vagy rossz. Én annyira nem voltam oda ezekért, kicsit kizökkentett az egészből. De legalább nem hosszú részek.

A harcrendszer engem kifejezetten a Batman játékokra emlékeztetett, olyan szinten, hogy ellenőriznem is kellett nem ugyanaz a fejlesztő készítette-e. Nyakamat rá, hogy még a kiütés hangja is hasonló a két játékban. Ami nem feltétlenül baj, mert jótól lopni nem szégyen és egyébként az Arkham játékoknak kitűnő harcrendszere volt. Csak ugye itt nem batarang és csáklya áll a rendelkezésünkre a harcban, hanem a hálóvető és mindenféle egyéb hálós kütyü. Az már személyes vélemény, hogy nekem a Batman harcrendszere jobban tetszik, kevésbé akrobatikus.

A játék grafikája abszolút rendben van, ugyan megjelenéskor, a legfrissebb driverrel is volt pár érdekes glitch, de ezeket azóta javították. Az optimalizálással sincs baj, maximális beállítások mellett is stabilan tartotta a 60 fps-t. A hanggal kapcsolatban már futottam bele egy érdekes bugba, cirka 3-4 óra játék után irgalmatlanul elkezdett beszéd helyett sercegni, mint egy rosszul beállított rádió. De egy újraindítás megoldja és ezen kívül (az alapsztorit tekintve) nem is futottam bele más bugba.
És mindezt magyarul is lehet élvezni, a Sonytól megszokott minőségben. Talán kétszer futottam bele érdekes fordításba és egyszer találkoztam elütéssel. Hátha valakinek ez is szempont

És akkor a negatívum. Lehet amiatt, mert aránylag rövid idő alatt játszottam végig, de a bossharcokat kifejezetten ötlettelennek éreztem. A játék topicjában említettem is, hogy igazi Arkham Asylum érzése volt a legtöbb bossharcnak. Kitérés-kitérés-kitérés, közben behálózzuk vagy hozzávágunk valamit (de van, amikor azt sem), ha kifárad vagy hálóban van, akkor oda lehet ugrani és megsorozni. Ezt megismételjük 5-6 alkalommal és cutscene. A főbossnál ez már bosszantott, a DLC-k végére az arcomat kapartam. Mondjuk attól egyébként is.
Mert a Remastered változathoz azokat is hozzácsomagolták. Három darab van belőle, egyenként 3-4 óra körül van a teljes végigjátszásuk, ha az ember maximalista. A sztori felejthető, szódával éppen elmegy, cserébe kapunk új, idegesítőbb ellenfeleket és a játéktörténelem egyik legidegesítőbb mellékszereplőjét. Aki mind a három nyavalyás DLC-ben benne van, pedig már az alapjáték egyetlen küldetése alatt is idegrángást kaptam tőle. De ő adja a kihívás küldetéseket, amik alatt persze folyamatosan szövegel. Én mondjuk ezeket a részeket lehúzott hanggal csináltam meg, Sabatont hallgatva, úgy csak feleannyira volt idegőrlő.
Mellé a harmadik részből mintha a minőség-ellenőrzés is kimaradt volna. Tereptárgyakba ragadó vagy oda spawnoló ellenfelek, beakadó küldetések, érdekesen működő cutscene-ek... A topicjában is említettem, hogy az egész játékban nem találtam annyi bugot, mint ebben a négy óra alatt... És a játék a kihívás emelésének jegyében (?) az ellenfelek számát is rémesen megemelte. Kis túlzással az alapjátékban egy bázison kevesebb ellenfél volt, mint itt egy random utcai eventnél.

A játék 100%-os végigjátszása DLC-kkel együtt 54 óra volt, ebben benne van minden alap kihívás legjobb szintű teljesíteni, minden opcionális feladat a bázisokon és minden mellékes vacakság, achievement, miegyéb. A DLC-s kihívásokkal nem törtem magam, a fentebb írt okok miatt. Ehhez jött még egy NG+ az achi miatt, legnehezebb fokozaton, ahol már csak a sztorin szaladtam végig, minimális mellékes dologgal. Így kicsivel 62 óra fölött járt a számláló. Én kifejezetten csak ajánlani tudom és várom a következő PS címet, ami ellátogat PC-re. Akár teljes áron is, mert még az apróbb hiábi ellenére is megéri az árát.

TL,DR: Újabb volt PS exkluzív cím, ami végül PC-re is ellátogatott, a Sonytól megszokott minőségben. A hibái ellenére is egy maximálisan ajánlható openworld játék, nem csak Marvel/szuperhős rajongóknak

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...