Nem sok jóra számítottam ettől a játéktól, visszaemlékezve a megjelenés körüli kritikákra és az első benyomások alapján úgy tűnt, hogy még így is alulmúlja a várakozásaimat. Aztán egy ponton csak sikerült beszippantania a játéknak és a végére kifejezetten örültem, hogy adtam neki egy esélyt.
A történet szerint az emberiség sikeresen elpusztította a Földet, ám a vége előtt elkezdtek építeni két menekülőhajót, ami a kiválasztott keveseket eljuttatja egy elvileg élhető, új bolygóra. A két hajóból végül csak egynek sikerült elindulni és 83 évvel később meg is érkezik az Enoch-nak keresztelt planétához, fedélzetén az emberiség megmaradt, nagyrészt hibernált maradékával. Itt kezdődik a prológus, melynek során kiderül, hogy a bolygó közel sem a várt paradicsom és a végén az általunk irányított karakter visszakerül a hibernációba, újabb 31 évre.
Mikor legközelebb felébredünk az új világ romokban hever, a megmaradt emberiség több táborra szakadva öli egymást a kevéske nyersanyagért, miközben természetfölöttinek tűnő viharok és mutáns szörnyek is nehezítik az életét. Minket a vihar valami miatt megkímél, pluszban pedig természetfölötti képességekre teszünk szert és a classunk kiválasztása után kezdődik is a tényleges játék. A történetről legyen elég ennyi, egy ponton túl engem kifejezetten elkezdett érdekelni és bár a vége kiszámítható, azért sikerült pár érdekes csavart beletenni. Ajánlott a különböző jegyzeteket is elolvasni, melyek egy része a Föld utolsó napjaiba nyújt betekintést, mások pedig az elmúlt 31 év történéseit vázolják fel, megmutatva mi is vezetett a jelenkori helyzethez.
A játékmenetét tekintve az Outriders egy looter-shooter, megyünk előre a többnyire lineáris pályákon, amiket időről-időre arénaharcok szakítanak meg. A megfelelő mennyiségű ellenfél lemészárlása és a loot felszedése után pedig mehetünk tovább. Néha vannak elágazások, amik egy-egy mellékküldetéshez visznek minket, de a lényeg ennyi. Ami az egészet (egy idő után) elviszi a hátán azok a fokozatosan megnyíló képességek és az azokat is befolyásoló lootok. Választott classunktól függően az ellenfél mögé teleportálhatunk, felgyújthatjuk vagy éppen megfagyaszthatjuk a ránk rontó rossz arcúakat. Vagy csak löveget idézünk le a védelmünkre. A felszedett lootok pedig bizonyos ritkaság felett még módosítani is tudják ezeket a képességeket vagy önmagukban is hasznos extrák vannak rajtuk.
A történet egy viszonylag korai pontján (felfedezős, kényelmes tempóban 3-4 óra) megnyílik a craftolás lehetősége, innentől szabadon erősíthetjük a felszerelésünket (már ha van hozzá nyersanyagunk) és a modokat is lecserélhetjük rajtuk (ha több mod van egy felszerelésen akkor csak az egyiket), ha előzőleg szétszedtünk egy olyan tárgyat, amin nekünk jobban tetsző vagy hasznosabb extra van.
A játék grafikailag kicsit kopottas, nekem sokszor volt olyan érzésem, hogy egy 10+ éves játékkal játszom. A pályák egy-egy szétlőhető fedezéket leszámítva teljesen statikusak és néha láthatatlan falakba is bele lehet akadni. Ez különösen akkor bosszantó, mikor menekülés közben nem akar leugrani valahonnan a karakter, mert szerinte az már túl magas, pedig máskor kétszer olyan magasból gond nélkül leveti magát. A karakterek animációja azért többnyire rendben van, bár néha sikerült belefutnom érdekes dolgokba, illetve a saját karakterem véletlenszerűen változtatta a hajszínét minden átvezetőben. Néha elég volt egy kameraváltás, hogy pillanatok alatt megőszüljön.
Az audio rész már érdekesebb kérdés. A szinkron többnyire rendben van, a fontosabb karakterek közül csak egy volt, akinek irritált a hangja (neki viszont nagyon), de ez egyéni ízlés kérdése is. Viszont a fegyverhangok között vannak igazán rémesek. Ritkán szokott ez feltűnni, de itt néhányesetbenl azt éreztem, hogy ez nem veszélyes lőfegyver, hanem valami műanyag gyerekpuska. Az egyik gépfegyver hangja pedig egy ventilátor lapátja által csapkodott kartonlapra hasonlít.
A játékban jelen pillanatban 55 órám van, ez magában foglalja a teljes sztori végigjátszást, a DLC-vel együtt, illetve rengeteg grindolást az achievementek miatt. Magát a sztorit végig lehet vinni farmolás nélkül, még ha fokozatosan emeljük is a nehézségi fokozatot. A lezáró bossharc is meglett harmadik nekifutásra. Viszont az endgame tartalomnál érezni lehet, hogy nem solo játékra van tervezve. Nekem szerencsém volt, sikerült találnom egy aránylag jó fegyvert és tippet is a farmolásra, de egy idő után elég unalmas. Ezt ráadásul nehezíti, hogy a játék hajlamos random kidobni az asztalra, mindenféle hibaüzenet nélkül. A probléma nem egyedi, de legalább teljesen véletlenszerű mikor jön elő. Volt, hogy 4-5 órát játszottam folyamatosan gond nélkül, máskor minden második expedíciónál kidobott. Meg lehet próbálni keresni random csapattárs(ak)at, de a beépített matchmaking engem többszöri próbálkozásra is csak egyszer sorsolt össze egy másik játékossal. Aki aztán a második expedíció közepén kifagyott
Azért próbálkozok, mert szeretném kimaxolni és az egyik achievementhez muszáj csapattársat találni
Én összességében nem bántam meg a játék kipróbálását, a sztori minden kiszámíthatósága ellenére szórakoztató volt, ahogy a játékmenet nagyobb része is. Azt pedig kifejezetten sajnálom, hogy a játék a megjelenéskor bukás lett, mert rengeteg homályos folt maradt a végére is. Különösen a DLC zárása miatt érdekelne egy folytatás. Az alapváltozat tudtommal a Gamepassban is benne van, de elég jó akciók is szoktak lenni rá, szerintem a hibái ellenére is megéri az árát.
TL,DR: A hibái ellenére is egy kifejezetten szórakoztató looter-shooter, érdekes (bár többnyire kiszámítható) történettel. Akit érdekel a stílus az szerintem adhat neki egy esélyt. Én többnyire élveztem a vele töltött időt, még a technikai gondok ellenére is.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
