Egy újabb cím, ami nekem valamiért teljesen elkerülte a figyelmemet megjelenéskor, szerencsére sikerült belefutnom egy streambe és a hétvégén a végére is értem.
A játék nyomokban tartalmaz soulslike elemeket is, de itt legalább kapott a dolog egy magyarázatot és még csavartak is egyet a megszokott formulán.
A történet szerint (minimális spoiler következik) főhősünk egy magányos, magának való kincsvadász, aki a legendákat követve eljut Acrea misztikus völgyébe és óvatlanságának hála egy mágikus kristály fúródik a testébe látszólag megölve őt, de közben megadja neki a halhatatlanság áldását (?) is. Csakhogy vannak hátulütői is, ahogy azt a történet során hozzánk szegődő, furcsa lénytől, név szerint Bojitól megtudjuk. Egyrészt a testünkbe ágyazódott kristály a völgyhöz köt minket, ha megpróbálnánk elhagyni az az életünkbe kerülne. Másrészt a halhatatlanságunk csak félig köszönhető neki, a másik fele pedig társunknak, aki minden elhalálozás után visszacipel minket a legutolsó oltárhoz, amit aktiváltunk és ott újraéleszt bennünket. Ami az első pár alkalommal még vicces, de azért legnehezebb fokozaton játszva kifejezetten bosszantó minden alkalommal végignézni az átugorhatatlan animációt.
Szerencsére a társunk tud megoldást a gondunkra. Mindössze fel kell keresnünk a mesterét, de ehhez előbb le kell győznünk három nagy hatalmú hadurat. Innentől pedig a feladat adott, három különálló régión kell végigverekednünk magunkat, miközben nyersanyagokat gyűjtünk és fejlődünk.
A játék annyiban tartalmaz soulslike elemeket, hogy halálunk esetén ugyan újratermelődnek a már legyőzött ellenfelek, de lehetőség van egy területet teljesen kitisztítani is. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy újraéledés esetén nem lesznek ott ellenfelek. Előfordulhat, hogy egy táborban az általunk kiirtott katonák hullái mellett vadállatokat találunk vagy esetleg egy másik frakció harcosait. Vagy pont fordítva, az általunk legyőzött bestia teteme körül húznak fel egy tábort a katonák. Persze ez is véletlenszerű, vannak olyan területek, ahol folyton visszaspawnolnak az ellenfelek, máshol elég 1-2 alkalommal kiirtani mindenkit és onnantól nyugodt utunk lesz.
A játék másik érdekessége a fejlődési rendszer. Az ellenfeleket legyőzve szintet lépünk, a szintlépésből skillpontokat kapunk, abból skilleket veszünk magunknak. Idáig semmi extra. Viszont a csavar az, hogy néhány alap skilltől eltekintve minden fejlesztés fegyverekhez van kötve: ahhoz, hogy megtanulhassuk előbb az adott fegyver mesterévé kell válnunk. Ami ugyan csak annyiból áll, hogy meghatározott számú ellenfelet leölünk az adott fegyverrel, de azért ad egy kis változatosságot, mert nem tudunk leragadni egyetlen fegyvernél, muszáj mindet használnunk legalább egy kis ideig, legalábbis ha fejlődni is szeretnénk. Annyi hátrányát azért látom a rendszernek, hogy mivel minden fegyvert használnunk kell a fejlődéshez és ezek fokozatosan nyílnak meg, nem érhető el minden a kezdetektől az újrajátszhatóságot nincs, ami motiválja.
Összesen 30 fegyver kapott helyet a játékban és bár vannak köztük hasonlóak, de a változatosságra nem lehet panasz. Főleg a nyolc speciális fegyvert tekintve, de ezt mindenki fedezze fel magának
Korlátozott mértékben társunkat is fejleszthetjük, de nála teljesen másképp működik a dolog. Van néhány képessége, ami a történetben előrehaladva nyílik be, de a fegyverbe illeszthető rúnákat előbb meg kell találnunk. A fejlesztés pedig lore pontokból történik, amit többnyire kőtáblákat elolvasva kapunk, amik egyébként... nos lore-t is tartalmaznak. Így ismerhetjük meg a völgy történelmét is, illetve Bojival történő beszélgetések során. Utóbbiak során szerezhetünk infót a főhősünkről is. Nagy meglepetésekre nem kell számítani, én már az első területen sejtettem a játék egy későbbi nagy csavarját, de láttam már rosszabbat is.
Acrea völgye négy régióra oszlik, ezek között van erdős, havas és sivatagos rész is, plusz a központi terület ami az utóbbira hajaz, de az egészet uralja Boji mesterének mágikus tornya. A területek változatosságával nincs baj, az ellenfelekkel már inkább. Van néhány állat, az egyszerűtől a kifejezetten bosszantóig, illetve három frakció katonái. Akik szinte csak színben különböznek és a használt fegyverekben. Az első 1-2 találkozás alkalmával még az újdonság erejével hatnak, de mivel minden katona ugyanazt a 2-3 támadást ismételgeti hamar kiismerhetővé válik minden változat.
A játék harcrendszere főleg a dodge és a parry ügyes használatára alapoz, ugyanis harcban minden cselekvés fogyasztja a staminát, de ha a megfelelő pillanatban térünk ki vagy jókor hárítunk akkor viszont visszatölti. Gyengébb ellenfelek ellen elég csak a támadást spammelni, de erősebb ellenfeleknél hamarabb fogunk kifogyni a staminából, plusz magasabb nehézségen akár két ütésből is meg tudnak ölni minket.
A harcrendszert tekintve pont volt egy változtatás a végigjátszás alatt, ugyanis kezdetben a hárítható támadásoknál kék színben villant fel az ellenfél, amiket viszont nem lehetett hárítani ott pirosan. Ez az 1.7es patch alatt (egyelőre csak béta) ez annyiban változott, hogy már csak a nem hárítható támadásoknál villan fel az ellenfél. Elsőre nehéz volt megszokni a változtatást, de összességében szerintem jobb így.
A játék grafikája kicsit rajzfilmes, de hangulatos. Többnyire az animációk is rendben voltak, bár néhány kivégzésnél azért megmosolyogtam, mikor a pengét markolva vágta bele hősünk a kardot a gaz ellenbe (szándékosan volt ilyen, de azért vicces). Illetve néha magasságkülönbséget nem tudta lekezelni és hősünk 45 fokos szögben megdőlve, a puszta levegőt végezte ki, de ezek elhanyagolható apróságok. Az optimalizáció már kevésbé. A játék ugyanis beállításoktól függetlenül is hajlamos az akadásokra, ami nálam aztán végképp nem indokolt. Szóljon mentségére, hogy mégiscsak egy indie címról van szó, ami az árazásában is látszik és folyamatosan kapja a javításokat is.
Nekem a 100%-os végigjátszás közel 31 órába telt, ebbe belejátszott az is, hogy 1-2 collectible-t indokolatlanul sokáig kerestem. És itt nem a játék volt a hibás, csak én voltam vak. Ez idő alatt az említett akadásoktól eltekintve nem találkoztam más buggal vagy fagyással. Viszont ha valaki hozzám hasonlóan szereti összeszedni az achievementeket az mindenképpen tegye fel a béta patchet vagy várja meg az 1.7 tényleges megjelenését, mert azok között vannak bugos darabok.
Én csak ajánlani tudom a játékot, érdekes ötletek vannak benne és nekem összességében tetszett.
TL,DR: Egy szórakoztató indie játék, ami ugyan tartalmaz soulslike elemeket, de csak mértékkel és az egészet megfűszerezi néhány egyedi ötlettel is. Számomra kellemes meglepetés volt, csak ajánlani tudom. Akár teljes áron is, de egy közepes akcióban mindenképpen.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
