Abban egyetértek, hogy 50-es szintig nem ártott volna valamiféle vonalvezető, akár csak ajánlások, akár konkrét korlátozások formájában, mert nagyon sok játékos csúszik szét a játéktéren. Jobb lett volna talán, ha bizonyos funkciók (aspect-eket rejtő dungeon-ök, strongholdok, stb.) egyáltalán nem elérhetők a sztori végéig, és mellékküldetésekből is felesleges ennyi, a kidolgozottabbak (amiket történetszálként kezel a játék) bőven elegendők lettek volna. Igen, ezek valódi hibák, ahogy az itt-ott szétfolyó végjáték is.
De közben a sztori sokkal földhözragadtabb, a 2. részt juttatja eszembe, gonosz, egészen érdekes szürke-szürkés zónában gondolkodik, a dilemmái is működnek, jól használja az univerzumot, és bár kissé mintha túl lenne csavarva, tény, hogy rohantam már a végén, csak bedaráltam az egészet, ami az én hülyeségem. De kibaszott epic a finálé, és addig is klasszul építkezik, a 3. rész nagyon gagyi, elemelkedett high-fantasy hangulatú cucc volt ehhez képest, csak az elejét szerettem, konkrétan az első fejezetet leginkább.
Aztán az is tény, hogy ez már egy másik játék, és valószínűleg sosem fogja semmi azt az érzést adni, amit a 2. a maga idejében (vagy felújítva nosztalgiázni vele a 3. rész mellett). Cserébe ez a harcrendszer és karakterépítés valami brutális, és egyáltalán nem kényszerít rá, hogy a legtökéletesebb builddel toljad, sőt. Az én barbárom nagyjából saját kreálmány, se shout-ok, se WW, egy fortify-ra és fury-túltöltésre alapozó build, és röhögve megy a WT3, az öreg Butcher-t másodjára szinte egy helyben állva szedtem le. Az endgame jelenlegi fázisában talán könnyen kifullad azoknak, akik tényleg orrba-szájba tolják, de ettől még változatos, és ami a legfontosabb (végre valahára!) egyedül is tökéletesen élvezhető. Így néhány eventet leszámítva a többi játékos csak a világot gyarapító hangulati plusz, és mindig, de tényleg minden pillanatban van 3-4 dolog, amivel lehetne foglalkozni! Ez így, ebben a formában egy álom, még valami lovagot adhatnának hozzá plusz karakterként, szerettem a crusader-t nagyon, és már meg is van az örömöm a következő évekre.
Igen, én is érzem, hogy ez már nem ugyanaz, nem azt adja. De ebben ott van a korszellem, az öregedés, a komplett játékipar irányváltásai, és mindezek figyelembevételével merem állítani, hogy minimális kompromisszumokkal kaptuk meg ezt az új részt. Minden nap alig várom, hogy odaüljek elé, karaktert finomhangolgatok fejben állandóan, tervezem a következő lépéseket, szóval nagy az öröm, hogy megint bele lehet veszni ebbe a franchise-ba. Egy forintot nem tettem volna erre még két éve sem.
Respect is not given. It's taken.
