Dark Slow
Az ősszel érkező második rész/reboot apropóján gondoltam ideje bepótolni az első részt. Még anno demóként belenéztem, de akkor nem igazán voltam nagy barátja a souls játékoknak és hamar félbe is hagytam. Pedig jó kis játék ez, még a hibái ellenére is.
A történet szerint az emberiség egyszer a múltban már legyőzte saját istenét, ily módon kezébe véve a saját sorsát. Persze egy istent nem ilyen egyszerű megölni, szóval valahogy csak újrakezdődik a háború az emberek és az istent szolgáló démonok között, akik itt Rhogar névre hallgatnak. És elvileg nem is olyan egyszerű legyőzni őket, különösen az inváziót vezető Lordokat. Erre egy személy képes, az általunk irányított "hős", név szerint Harkyn (nem, nincs szabad karakteralkotás), akit nemrég engedtek ki a börtönből és arcát a bűneit felsoroló tetoválások díszítik. És bár nem derül ki mit is követett el, de ezek a bűnök még a démonok gonoszságára is immunissá tették.
A játék egyébként jó (?) soulslike szokás szerint ennél jóval kevesebbet mesél el a történetből, néhány párbeszédből és a pályán elszórt tekercsekből kell összeraknunk a történetet. Utóbbiak nem kell elolvasni, mindegyiket felolvassa nekünk a játék (kivéve mikor nem). A harcrendszer a megszokott souls mechanikákra épül, de kicsit bolondítottak rajta, nem mindenhol előnyére.
Egyrészt ugyanúgy staminából csapkodunk, de nem elég, hogy egy ütés rengeteget vesz le a csíkból, de ha minket megütnek akkor is csökken. Rosszabb esetben és ha könnyebb páncél van rajtunk meg is szakítanak ütés közben. Mi meg ott állunk nulla staminával, mint az a bizonyos szerv a lakodalomban és várjuk, hogy az ellenfél megengedje, hogy megüssük miközben próbálunk hátrálni. Az meg teljesen esetleges mi számít könnyű páncélnak. A játék szerinti heavy armorban is simán ellökdöstek ellenfelek.
Másrészt itt nem fix az ellenfelek után kapott XP mennyiség. Ahogy egyre több ellenfelet ölünk meg úgy nő az XP szorzója is. Viszont ha "leülünk" egy kristályhoz, ami a bonfire helyi megfelelője akkor a szorzó nullázódik, cserébe feltöltődik az életünk, visszakapunk néhány gyógyflaskát és az ellenfelek is újrateremnek. Van lehetőség a kristályt anélkül is aktiválni, hogy nullázza a szorzót, akkor nem kapunk semmit, de onnan fogjuk újrakezdeni, ha esetleg meghalunk. Nem rossz rendszer és tekintve, hogy ha leülünk is csak maximum három flaskát töltünk vissza megéri kockáztatni.
A nálunk lévő XP-t halálunk esetén jó souls szokás szerint a halálunk helyén hagyjuk, viszont annyival meg van bolondítva a rendszer, hogy idővel elkezd csökkenni a mennyiség, amit vissza tudunk szerezni, ha pedig sokat vacakolunk akkor az egészet bukjuk. Utóbbi mechanika a Surge-ből ismerős lehet (ugyanaz a fejlesztő
). Ahogy az is, hogy az XP-t lehet bankolni is, ha nincs meg a szintlépéshez szükséges mennyiség is bele lehet tölteni a kristályba és így nem tudjuk elveszíteni azt.
A játéknak egy erős pontja a grafikája, én meg merem kockáztatni, hogy bizonyos részeken jobban néz ki a két évvel későbbi Dark Souls 3-nál is. Az animációk terén mindenképpen, a harcokban sokkal folyamatosabbnak érződnek a mozdulatok, szépen meg vannak csinálva a harcok. Az ellenfelek is jól meg lettek csinálva, még ha nincs is belőlük sokféle, de náluk is folyamatos az animáció. Például a számszeríjász felhúzza a fegyvert, előveszi a nyilat és csak úgy lő. Apróság, de sokat hozzátesz az élményhez. Mint ahogy az is, hogy ez azon kevés souls játékok között van, ahol a fegyvereknek tényleg "súlya" van. Amikor a főhős elkezd pörgetni egy kétkezes baltát ott tényleg érződik, hogy nem egy tőrrel hadonászunk.
Viszont a környezet sokszor eléggé egysíkú, nekem többször is sikerült vészesen eltévednem, még a harmadik végigjátszás során is. Pedig a Lords of the Fallen sokkal inkább csőjáték, mint akár az első Dark Souls volt.
A hangok is rendben voltak, rémesen kiugró szinkronhanggal itt sem találkoztam. A párbeszédek minősége már érdekesebb kérdés, de ezt hajlandó vagyok megbocsájtani. Nem irodalmi minőségű párbeszédek, de a célnak megfelelnek.
Zene csak a bossharcok alatt van, ott viszont többnyire jól sikerültek. Illetve az utolsó pályán kapunk még háttérzenét, ott egy pillanatra meg is álltam, hogy vajon ez most egyedi dolog vagy csak idáig fel sem tűnt, hogy van.
És akkor a feketeleves... Egyrészt nem egyszer sikerült különböző bugokba belefutnom. Ez lehetett sima összeomlás*, elakadás a semmiben, de bizonyos ellenfeleket (konkrétan a pókokat) rendszeresen keresztülütöttem a textúrán. A legjobb a NG+ végigjátszás endboss harca volt, ahol nevezett fázisváltás helyett beleszaladt a falba, majd visszateleportált a kezdőhelyre és onnantól kezdve mozdulatlanul tűrte,hogy agyonverjem
Másrészt a harcrendszer iszonyatosan lassú. Mármint végletesen és rémesen lassú. Ennek egyik fele a korábban említett staminarendszer, még NG+ végén, alaposan felfejlesztett karakterrel is 4 ütés volt a maximum. És ehhez kell egy kellően nagy fegyver, mert a tőr papíron gyorsabb, de ott vissza tud ütni az ellenfél és az több staminát vesz le.
Érdemes még megemlíteni, hogy a játék nem is túl hosszú. Nekem az első végigjátszás ugyan közel 20 óra lett, de ebben benne volt, hogy igyekeztem mindent felderíteni és összeszedni guide nélkül (csak a missable achievementekhez néztem tippet), plusz többször is eltévedtem és a DLC-t is megcsináltam. Az NG+ ezzel szemben úgy volt bő 5 óra, hogy a mellékküldetések és opcionális dolgok nagy részét megcsináltam ott is. Most a harmadik végigjátszásban 4 óránál járok (achik miatt kell a három), összeszedek mindent és túl vagyok a játék kétharmadán+DLC. Első végigjátszásra ha valaki nem túl alapos és nem néz guide-ot én olyan 10 órát saccolnék.
Összességében én tudom ajánlani a műfaj iránt kicsit is érdeklődőknek, mert alapvetően egy könnyebb soulslike címről van szó, ami a hibái ellenére is szórakoztató tud lenni. Mellé rendszeresen kap komolyabb akciókat is, szó szerint egy mozijegy többe kerül manapság és hiába maholnap 10 éves cím, de grafikailag is teljesen megállja a helyét. Főleg, ha az ember meglát mellette egy Gollum-ot
TL,DR: A leglassabb soulsjáték, amihez eddig szerencsém volt, de ennek ellenére is meglepően élvezetes. Aki szereti a stílust az mindenképpen szerezze be egy akció során, mert bár vannak hibái, de egyáltalán nem rossz játék. És nemsokára jön a "folytatása" is
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
