A soulslike játékok pótlásának keretében végre ez a cím is sorra került. A souls játékokat szeretem, az animét szeretem, mi mehet itt félre? Sajnos elég sok minden, de haladjunk szépen sorban.
A játék alaptörténete szerint a csak Queen néven emlegetett vámpírúrnő az emberiség bukására tört, de szerencsére sikerült megállítani. Ám ehhez az kellett, hogy az emberek nagy többségét is vámpírrá "változtassák" (akik itt Revenant névre hallgatnak), ráadásul a győzelem sem volt teljes, mert a játéknak otthont adó várost és környékét a Királynő alkotta vörös köd zárja gyűrűbe, miközben az utcákat is ellepi a miasma, ami elveszi a Revenantok eszét Lost-tá változtatva őket. Ugyanez történik akkor is, ha a vámpír nem jut elég vérhez. Ezt kombinálva azzal, hogy nem sok ember maradt a városban el lehet képzelni milyen barátságos a játék világa. Alternatív táplálékként vannak ugyan vérgyöngy-öket termő fák, de ezek már nagyrészt kiszáradtak. Viszont a tutorialt követő képsorokból megtudjuk, hogy amnéziás főhősünk valami módon képes ezeket a fákat újra életre kelteni, mi több, a miasmát is el tudja tüntetni.
Idővel persze ez a történet bonyolódik, van benne több csavar is, melyek egy része persze előre látható, de kezdetnek elég ennyi
A lényeg úgyis a játékmenet, ami itt sajnos elég felemás. Az alapok adottak, van stamina, dodge, parry, backstab, utóbbi kettőhöz jár külön animáció is, ami először buli, de sokadjára már nem bántam volna, ha nincs. Fegyverekből ötféle típus van, egy és kétkezes kardok, alabárdok, kétkezes kalapácsok és a lőfegyverként is használható bajonettek. A típusokon belül is vannak különböző fegyverek, változó movesettekkel, kinézettel, ez a rész rendben van.
A képességek érdekesen vannak megoldva, elméletileg minden Revenant egyféle vérkóddal rendelkezik, ami meghatározza a kasztját és a használható aktív és passzív skilleket. Ám a mi kódunk sérült, ennek hála szabadon változtathatjuk a kódunkat, illetve szerezhetünk újakat is. Ráadásul ha egy skillt mester szintre fejlesztünk (ehhez használni sem kell, elég csak betenni a karakterlapon) akkor az kap egy csillagot és a továbbiakban már bármelyik kaszttal használhatjuk. Már ha megvan hozzá a megfelelő alaptulajdonságunk, amit szintén a vérkód határoz meg.
Elsőre bonyolultnak hangzik a rendszer, de meglepően jól használható és szerintem a játék legszórakoztatóbb része. Kicsit muszáj az embernek kísérletezni. Ha pedig mégsem válik be valami akkor menet közben is lehet cserélgetni a kódokat, még a bonfire-höz sem kell leülni.
Ezzel szemben a játék fejlődésrendszere alaposan le van egyszerűsítve. A kapott XP-t vagy szintlépésre költjük vagy további képességeket veszünk, ahogy újabb és újabb vérkódokat és hozzájuk tartozó emlékeket találunk (erről később). A szintlépés teljesen automatikus, nekünk semmire nem kell pontot tenni, mindent megold a játék.
A grafika hozza a kötelezőt, az animés köntös azért behatárolja a lehetőségeket. Nekem néhol kicsit kopottas volt, illetve sokszor már indokolatlanul túlhangsúlyozottnak éreztem a rengeteg női mellet. Amire a játék rá is játszik sokszor, a legtöbb női karakternél pontosan oda mutat a kamera mikor először találkozunk vele. Ráadásul az ellenfelek között is van pár nőnemű, akiből a legszembetűnőbb az átlagon felüli "tüdőkapacitás". Igen, ez egy boss és igen, rúdtáncol is
És akkor a komolyabb gondok. Egyfelől a játék nehézsége rémesen hullámzó. A játék elején egy rövid szakasztól eltekintve folyamatosan van mellettünk egy társ. Aki egyébként a hasonló játékokkal ellentétben kifejezetten hasznos, ha bajba kerülünk feltámaszt, eltereli az ellenfél figyelmét, buffot pakol. Ha valakit ez zavar el is küldheti, az átlagos ellenfelek szinte egészét meg lehet oldani szólóban is. Az egyetlen nehézséget az jelenti, hogy sokszor az ellen is 2-3 fős csapatokban támad, de kiismerhetőek, ráadásul könnyen a hátukba is lehet kerülni.
Ezzel szemben a bossok egy része kifejezetten nehézre sikerült. Hatalmasakat sebeznek, gyorsak és agresszívak, ráadásul érezhetően nem szólózásra vannak tervezve. Én a játék kb. negyedéig játszottam a magányos farkast, de aztán elengedtem a dolgot. Annyira nem szórakoztató a játék, hogy ennyire megnehezítsem a dolgom.
A másrészt a történet egy részét emléktöredékeket helyreállítva ismerhetjük meg (már ha valaki érdekel). Ez leírva jól hangzik, de valójában annyiból áll, hogy végig kell sétálni egy folyosón és végighallgatni néhány beszélgetést szobrok között. Az első 3-4 alkalom után inkább már unalmas, de "szerencsére" annál jóval több van. Akkor már jobb lett volna egy sima átvezető, de még egy állóképes, rajzolt megoldás is.
A játékban egyébként is rengeteg felesleges mászkálás van. Az egyes területeket ugyanis sokszor hosszú, kihalt folyosók vagy lépcsőházak kötik össze. Ezeknek különösebb szerepe nincs, cserébe lehet feleslegesen rohangálni. A bonfire-ök elrendezése is érdekes. Nem egy esetben a bosshoz vezető úton még csak ellenfél sincs, de akkor is egy bő percre van az éledési pont az arénától. Jó esetben. És a legtöbb boss nem első próbálkozásra lesz meg, még segítővel sem.
A pályák kialakítása is felemás. Külsőre változatosak és szerencsére térkép is segíti a tájékozódást, de sokszor teljesen következetlen a felépítése, értelmetlen lépcsők, falba vezető utak és hasonlók nehezítik a tájékozódást.
Az ellenfelekből is kevés típus van, legtöbbször ugyanazt a pár típust kapjuk, csak más színben. Viszont azt meg kell hagyni, hogy a bossok legalább ötletesek.
Nekem 30 óra volt a végigjátszás, de én indokolatlanul sokat bóklásztam a térképeken, mert igyekeztem minden összeszedni, illetve minden képességet mesterszintre fejleszteni. Plusz az is növelte a játékidőt, hogy az elején nem használtam társat
Aki kevésbé alapos az érzésre akár 20 óra alatt is kényelmesen a végére érhet. Viszont legalább bugokba nem futottam bele. Viszont az összes achievement megszerzéséhez még vár rám 2 végigjátszás és rengeteg farmolás is. 
Nekem összességében csalódás volt a játék, időnként indokolatlanul nehéz a játék (nem csak szólóban), cserébe máskor csak monoton darálás, minimális kihívással. Mellé sem a történet, sem a világ nem annyira érdekes, hogy tiszta szívvel ajánlanám. Az egyetlen pozitívum a vérkódok és képességek rendszere volt. Talán ha nem erőltetik a soulslike stílust és akciójátékot csinálnak belőle akkor jobban sikerült volna.
TL,DR: Egy nem túl jól sikerült soulslike, ezúttal anime köntösben. Legfeljebb azoknak tudnám ajánlani, akik mindkét stílust szeretik és nekik is csak akcióban. Jellemzően már 10 EUR alatt hozzá lehet jutni, annyit éppen megérhet. Viszont túl magas elvárásokat akkor sem szabad támasztani a játékkal szemben.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
