Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Én kérek elnézést, ez még a szokottnál is hosszabb lett... Pedig már kétszer megvágtam

Lies of P
Hazudj még Pinokkió

Megmondom őszintén, bár az első bejelentéskor még érdeklődve néztem Lies of P-t (itt még kifejezetten Bloodborne-os volt a hangulat), de a későbbi videók hatására ez az érdeklődés óvatos távolságtartássá változott. A júniusban megjelent demo pedig végképp nem győzött meg. Már akkor azt éreztem, hogy van pár jó ötlet a játékban, de a megvalósítás nem a legjobb.

Ezt végül a (kétszeri) végigjátszás során sem sikerült megcáfolnia. Bár látom a pozitív oldalait, de a tényleges játékmenet túl sok sebből vérzik. Na de haladjunk sorban. Maga a Pinokkió történet csak nyomokban fedezhető fel. Hősünkre ugyan bábuként hivatkoznak, de erről szinte csak a mechanikus bal karunk árulkodik, mint ahogy Gepetto sem asztalosmester, hanem egy zseniális mérnök. És a hazugságoknak ugyan fontos szerepe van a játékban, de azoktól sem az orrunk fog nőni, csak az elérhető befejezést változtatják meg.

A történet Krat kitalált városában játszódik, ahol Gepetto által megtervezett, a rejtélyes ergo nevű anyag által mozgatott bábuk gondoskodtak a lakók teljes kényelméről. A bábukat kötötte a Robotika három Grand Covenant négy törvénye, melynek értelmében kötelesek engedelmeskedni az alkotójuknak, nem árthatnak az embereknek és szolgálniuk kell a város érdekeit, továbbá nem hazudhatnak. Ám valami miatt a bábuk figyelmen kívül hagyták az őket megkötő törvényeket és elkezdték lemészárolni a város lakóit. Viszont hazudni továbbra sem tudnak, arra csak a címszereplő képes. Ráadásul a „lázadás” előtt egy „Petrification Disease” nevű járvány is kitört, ami a fertőzött lakosokat szép lassan kővé változtatta, és ha túl is élték borzalmas mutánsokká váltak.

Persze a játék kezdetén ebből nem sokat tudunk. Egy üres vasúti kocsiban ébreszt fel minket egy kék pillangó és meg is adja a feladatot: jussunk el a túlélők menedékébe, a Krat Hotelbe. Gyakorlatilag ez a tutorial szakasz, övünkre akaszthatjuk Geminit, a lámpásban lakó tücsköt (?), kiválaszthatjuk a kezdő fegyverünket, megtanuljuk a harcrendszer alapjait és az állomásról kilépve az első bonfire-nél (ami itt Stargazer) szintet is léphetünk. Sajnos miután eljutunk a hotelhez és találkozunk a pillangót küldő lánnyal ezt a funkciót elveszíti a „bonfire” és sokáig minden egyes alkalommal vissza kell mennünk szintet lépni, de ez lesz a legkisebb bajunk.

Mivel a Lies of P a soulslike címek sorát erősíti ezért az egyik legfontosabb része a harc (lenne) és pont itt vannak a legnagyobb gondok is a játékkal. A készítők úgy gondolták ők inkább a Sekiro és a Wo Long deflectre építő harcrendszerét veszik alapul. Ugyan megvan a lehetőség, hogy kitérjünk az ellenfelek támadása elől, de maga a dodge mechanika rémesen esetlennek érződik, sokszor inkább frusztráló, mint hatékony. Később fejlesztésekkel ezen lehet javítani, de ritka kivételektől eltekintve jobban megéri a játék által perfect guardnak nevezett rendszert használni. Egyrészt ha sikerül jól időzíteni a védekezést megússzuk sebződés nélkül, de még ha korábban nyomjuk a gombot akkor is csak a sebzés egy részét szenvedjük el. Ráadásul egy ideig vissza is tudjuk nyerni az elvesztett HP egy részétaz ellenfelet megsebezve (hasonlóan a Bloodborne rendszeréhez). Másrészt vannak úgynevezett fury támadások (onnan lehet felismerni, hogy az ellenfél pirosra vált), melyek elől nem is lehet kitérni, ha rangeben vagyunk mindenképpen eltalál. Kivéve, mikor nem, mert ugyan időnként tévedhetetlenül lekövet minket az ellenfél, de máskor egyszerűen mögé lehet futni, mert csak a levegőt csépeli. Plusz a (sikeres) védésektől könnyebben kerül az ellenfél „groggy” állapotba, mikor is egy feltöltött heavy támadástól össze is esik.
Utóbbival csak az a gond, hogy ilyenkor is folyamatosan tud támadni és sokukat szinte képtelenség összerogyasztani, mert minden támadás megszakít minket. Meg egyébként is, minden ellenfél kétszer üt, amíg mi egyszer felemeljük a fegyvert.
Ráadásul az említett két címmel ellentétben a Lies of P-ben staminánk is van és ezt még a tökéletes védések is csökkentik. Én sokszor jártam úgy, hogy hiába védtem ki tökéletesen a boss minden támadását, visszatámadni már nem tudtam. És ez a jobbik eset, mert ha teljesen elfogy a staminánk védekezés közben akkor megszédülünk és csak tehetetlenül várhatjuk az ellen csapását. Hasonlóan „jól” sikerült része a harcnak a fegyverek kopása. Azok ugyanis kopnak, ütéstől, hárítástól egyaránt, pluszban van egy debuff is, ami roncsolja őket (szerencsére utóbbi ritka). Nagy gond nincs (elvileg), a bal karunkban egy köszörű is helyet kapott, bármikor meg lehet javítani. Csak ez idő és vannak olyan bossharcok, amikor egy healt alig van idő elnyomni, nem még másodpercekig élezni a pengét (abba bele se menjünk, hogy a buzogányt miért kell élezni… Kell és kész).
Érdemes megemlíteni még azt is, hogy a legtöbb hasonló címmel ellentétben karakterünk semmilyen védettséget nem élvez a földön fekve, ha egy ellenfél hanyatt lök minket a földön is ugyanúgy sebezhetőek vagyunk. Velem konkrétan megtörtént, hogy a karakterem nem tudott felállni, mert mire nagy nehezen feltápászkodott volna ismét hanyattlökték. Érdekes, hogy ez az ellenfelek esetében nem mindig igaz. Volt olyan ellenfél, akit hanyatt lökve is tudtam támadni, másokat nem.

Pedig lennének jó ötletek a játékban, például a szétszedhető fegyverek képében. A normál fegyverek mindegyikét szét lehet szedni pengére és markolatra és szabadon kombinálhatjuk is őket. Ennek gyakorlati értelme is van, hiszen a lándzsamarkolatú tőr messzebbre ér el, mint a hagyományos. Ráadásul az animációkat a markolat határozza meg, ha szúrófegyvert csinálunk valamiből kisebb eséllyel akad el a falban a támadás.

A játék grafikai szinten tökéletesen rendben van, az idén is jelentek meg ennél lényegesen csúnyább, AAA-nak mondott címek. Az ellenfelek jól néznek ki, a bossok különösen és nagyon minimális ismétlődés van csak bennük, de még ott is sikerült csavarni a dolgon. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy én rengeteg helyen észrevettem honnan loptak inspirálódtak a készítők. Aki jártasabb a műfajban az könnyen felfedezheti a Bloodborne ellenfeleit, de volt boss, aki a Wo Longból vagy éppen az Elden Ringből tanult el támadást.

Ami viszont egyedi és szintén említést érdemel azok a zenék. Minden bossfight alatt egyedi muzsikák szólnak és egy kivételével mindegyik zseniálisan sikerült, de a pályákat járva is vannak kifejezetten hangulatos részek.

A végigjátszás nekem elsőre 44 óra volt, ezt NG+ alatt feltornásztam 69-re, ez idő alatt egyetlen bugba futottam bele, az egyik bossnál egyszer sem jelezte hova kell állni a kivégzéshez.
A játékidőhöz azért hozzátartozik, hogy én egyrészt igyekeztem mindent alaposan felderíteni, másrészt normálon minden bosst summon nélkül öltem. Egyszer megnéztem a summont kíváncsiságból, de ott pont nem sokat értem vele. Viszont videók alapján a legtöbb helyen azért tud segíteni, ha más nem a figyelmet eltereli rólunk. NG+-on már gyorsabban haladtam, nagyon sokáig stagnált a nehézség, az utolsó három boss kivételével minden 1-2 próbából lement, a végére viszont kegyetlenül bedurvult a játék.

Mindent összevetve én csak a soulslike stílus elkötelezett rajongóinak tudom ajánlani és csak akkor, ha szemet tudnak hunyni a játék átgondolatlan döntései fölött. Nekik is inkább csak gamepassen keresztül. Viszont a játékban van potenciál, én remélem, hogy az esetleges folytatásban (amire a stáblista utáni jelenet utal is) sikerül a mostani hibákat kijavítani és gördülékenyebbé tenni a játékmenetet. Azért sokat elárul, hogy minden hibája ellenére én még tervezem elővenni egyszer, egy másik builddel is

TL,DR: Egy hangulatosan kinéző soulslike játék, ami tartalmaz jó ötleteket is, de az átgondolatlan fejlesztői döntéseknek „hála” sokszor válik frusztrálóvá és nem a jó értelemben nehézzé. Kezdőknek és alkalmi souls játékosoknak semmiképpen sem ajánlanám, mert az egyik, ha nem A legnehezebb cím a zsáneren belül, de veteránok tehetnek vele egy próbát. De ők is inkább csak a gamepass keretein belül.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...