Elder Scrolls: Fallout in the Space
Nagyon sokáig szkeptikusan álltam hozzá a Starfieldhez, egyrészt túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen, másrészt azért a Bethesdát ismerve nem bíztam benne, hogy megjelenéskor ez biztosan élvezhető program lesz. Aztán az utolsó pár videónak mégis sikerült behúznia és előrendeltem. Az openworld játékokat szeretem, ahhoz pedig ért a kiadó. És akár még a történet is érdekes lehet…
Aminek különösebb felvezetés nélkül vágunk a közepébe: kapunk egy dátumot (2330), egy helyszínt (egy holdon lévő bányászállomás) és némi beszélgetés és az alapvető irányítás megtanulása után találunk egy rejtélyes artifactot, amelyet megfogva látomásunk támad
Ezután felpörögnek az események, találkozunk a voltaképpeni megbízóval, a Constellation nevű szervezet egy tagjával, akitől egy rövid harci tutorial után kapunk egy
A Starfield ugyanis egy igazi Bethesda játék, annak minden pozitív és negatív oldalával együtt. A játékban 120 csillagrendszerbe utazhatunk el, amik mindegyikben van legalább egy, de jellemzően inkább 10+ égitest amire le lehet szállni és fel lehet deríteni. Ez utóbbi minden esetben annyit tesz, hogy be kell scannelni adott nyersanyaglelőhelyeket és ha van akkor látnivalókat, illetve ha a bolygó lakott akkor az élővilág tagjait is (külön az állatokat és a növényeket). Utóbbiakat macerásabb, mert több helyszínre is le kell szállni, de jelentősen több XP-t is ér, ha az egész bolygót sikerül „felderíteni”. Plusz így megkapjuk a bolygó felmérését (survey), amit aztán eladhatunk némi pénzmagért.
A bolygók felszíne procedurálisan generált, amikor landolunk akkor egy durván 8 km átmérőjű területet generál le a játék (engem legalábbis maximum 4km-re engedett eltávolodni a hajótól), az pedig már a szerencsén múlik, hogy itt mibe futunk bele. Lesznek elhagyatott bázisok, beomlott bányák, kutatóállomások, amiket valamelyik ellenséges frakció lakott be. Illetve ha szerencsénk van, akkor véletlenszerűen leszállnak a közelünkben űrhajók, amiket el is foglalhatunk, ha kiirtunk minden rajtalévőt és elég magas a vonatkozó skillünk.
Aki pedig szeretett a Fallout4-ban városokat építeni az itt felépíthet komplett helyőrségeket, hajógyárral, termelőegységekkel, farmokkal együtt. Kezdetben csak a földszerű bolygókon, de a megfelelő skill birtokában akár egy 300 fokos radioaktív planétára is telepíthetünk bázist. Ez a rész egyébként teljesen opcionális, de akit érdekel az rengeteg időt el tud vele szöszmötölni. Csak győzze nyersanyagokkal.
Ugyanígy csak opció a felszerelés fejlesztése is, aki nem akar fele vacakolni az is jó eséllyel találhat kedvére való fegyvert. Nekem szerencsém volt, eléggé az elején találtam egy puskát, amin a legmagasabb szintű fejlesztések voltak, így a játék feléig nem is váltottam le. Akitől pedig nem idegen a save scumming akár az első elit ellenféltől szerezhet a játék végéig megfelelő felszerelést. Ugyanis a kapott loot minden alkalommal véletlenszerűen generált. Én a játék harmadánál vettem ezt észre, igaz, addigra már nem sok hasznát vettem.
Amit viszont nem szabad hanyagolni az a hajónk fejlesztése. Egyrészt a kisebb hajókkal nem is tudunk eljutni minden csillagrendszerbe, másrészt a rakterük is limitált. Ráadásul van néhány küldetés, ahol igen komoly űrcsatába futunk bele és 5-6 egyszerre támadó ellenfél bizony hamar leamortizálja a hajónkat.
Aki akar az a hajók testreszabásával is eltölthet pár órát vagy akár teljesen újat is építhet, én inkább összefarmoltam az elején egy komolyabb hajóra valót, aztán annak az utódját már egy bolygón találtam magamnak. Ettől függetlenül még így is eltöltöttem nem kevés időt a két hajó átfestésével és a fegyverzet optimalizálásával. Aki akar az taktikázhat is a harcokban, megcélozhat különböző rendszereket, de a legbiztosabb a minél nagyobb tűzerő, amit megtámogat egy erős pajzs.
Végül ott vannak a mellékküldetések. Ezek között van négy frakciókhoz kötött küldetéslánc is, amiből nekem a United Colonies története kifejezetten tetszett, de ezen kívül is vannak kisebb, de alaposan kidolgozott küldetések. Itt a személyes kedvencem, mikor egy, a Földről 200 éve elindult telepeshajó utasainak kell otthont találni.
És vannak az ismétlődő, terminálokból felvehető küldetések, amik között van egy bolygó teljes felderítése, egy kalózhajó vagy banditavezér kilövése, de találhatunk egyszerű fuvaros missziókat is.
Szóval tennivaló az van bőven és aki szereti a nyílt világú játékokat az elég sokáig el tudja magát foglalni.
Viszont (és akkor jöjjenek a negatívumok is) egy idő után még annak is feltűnő lesz, hogy mennyire kevés elemből is építkezik a procedurálisan generált játéktér, aki csak minimális időt szakít felderítésre. Minden elhagyatott kutatóállomás pontosan ugyanúgy épül fel, ugyanaz az ajtó van zárva, ugyanolyan nehézségű zárral és még az asztalokon is ugyanúgy hevernek a kártyalapok. De ez minden bázistípusra igaz, legyen az megfigyelőállomás, ellenséges bázis vagy hadi komplexum. Legfeljebb annyi a változás, hogy az egyik helyen az Ecliptic zsoldosai lövöldöznek ránk, a másikon meg kalózok.
Ez az ismétlődés különösen zavaró az élővilággal rendelkező égitesteken. Ezekből csillagrendszerenként 1-2 van, de az is megeshet, hogy minden bolygó és hold élettelen. Ennek ellenére zavaróan sokszor találkoztam ugyanazokkal a növényekkel és állatokkal teljesen különböző bolygókon is. Persze lehet erre van magyarázat (a fejlesztői lustaságon kívül is), csak ezt a játék elfelejti közölni velünk.
A másik, ami engem különösen zavart, hogy a játékban rengeteg a töltőképernyő és az átugorhatatlan animáció. Ez a nagyvárosoknál különösen feltűnő, ahol sokszor a különböző épületekhez is tartozik egy töltőképernyő. És bármennyire látványosak a különböző animációk, amikor landolunk egy bolygón, de 10+ óra után már csak felesleges időhúzásnak érződik. Különösen bosszantó volt, amikor az egyik küldetéssorozatot csináltam és fél percenként kaptam egy töltőképernyőt vagy nézhettem végig ahogy a hajóm bedokkol az űrállomásra vagy éppen lekapcsolódik róla.
Az pedig elsőre egy remek ötletnek tűnt, hogy a skillek fejlesztéséhez nem elég csak szintet lépni, hanem mindegyikhez tartozik egy minifeladat is, hogy fejleszteni lehessen, de én néhány esetben ezt túlzásnak éreztem. Például amikor az a feladat, hogy építsek 30 különböző (!) modult a hajómra. De például a fitness skill utolsó szintjéhez 100 alkalommal kellett volna kifogynom az oxigénből futás közben, én 54ig jutottam. Hozzáteszem ez szerintem bugos, mert párszor direkt néztem a korábbi szinteken is és nem mindig számolta el. Ez főleg akkor bosszantó, mikor valami egyébként fontos skillt kellene felhúzni, de hiába van pont tartalékolva, mert előbb le kell győzni 15+30 ellenséges hajót…
És ha már bugok… Mondhatni ez hozzátartozik a Bethesda játékaihoz. Nekem komolyabb bugba csak kettőbe sikerült belefutnom, az egyik esetben konzolkóddal sikerült megoldanom a problémát, a másikban szerencsére volt egy nem sokkal korábbi mentésem, ami megoldotta a dolgot, de többször futottam bele textúrába ragadó vagy zárt ajtón átsétáló ellenfélbe, levegőben lebegő nyersanyagokba, tárgyakba vagy más grafikai hibákba.
A játék grafikai téren felemás élmény. Egyrészt procedurális generált bolygók ide vagy oda, de néha nagyon jól kinéző képeket lehet készíteni a játékban (amik aztán megjelennek a töltőképernyőnkön is) és az is látványos, ahogy egy gázóriás lassan alábukik a horizonton, mi pedig az egészet a holdjáról figyeljük. Az űrhajók is jól néznek ki és minden ismétlődés dacára az animációk is látványosak. Viszont az élőlények között már van pár, ahol azt érzem, hogy a fejlesztők nagyon durva tudatmódosítót használtak, de az NPC-k között is találni olyat, aki simán hazudhatná, hogy 2020 előtti játékból szökött.
Az optimalizálás sem tökéletes, a komolyabb növényzettel rendelkező bolygókon még RTX4090en is be tud zuhanni az FPS és ezeken egy-egy (gyors)mentés hosszú másodpercekre tudja megakasztani a játékot.
Én mindentől függetlenül összességében jól szórakoztam a játékkal és mire bejártam minden csillagrendszert és összeszedtem az összes achievementet azért csak belement a játékba közel 180 óra (178,3 egész pontosan). Akit nem csábít a felfedezés és csak a főszálon akar végigszaladni az érzésem szerint 20-25 óra alatt is a végére érhet, a nehézségi szinttől függően, a New Game+ pedig tényleg ad egy egyedi megközelítést a történetnek, más kérdés, hogy nekem az egész alapötlete nem tetszett, de ezt mindenki döntse el magának.
Viszont mivel a gamepassben benne van a játék csak ajánlani tudom.
TL,DR: Egy ízig-vérig Bethesda open world, ami a stúdió címeire jellemző összes pozitív és negatív tulajdonsággal rendelkezik. Aki szereti a stílust az mindenképpen adjon neki egy esélyt, tekintve, hogy a gamepassben is benne van sokat nem veszít vele. Vannak átgondolatlan részei és néhol kicsit akadozik, de így is az év jobb játékai közé tartozik
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
