Lords of the Fallen (2023)
…legalább „szép”…
Az előző Lords of the Fallen nekem egy rövid kipróbálástól eltekintve nekem sokáig kimaradt. Mikor megjelent akkor még nem rajongtam a soulslike műfajért, aztán később sok rosszat hallottam róla. Végül az érkező folytatás/(soft) reboot miatt pár hónapja sort kerítettem a pótlására és nekem összességében pozitív élmény volt. Talán még jobban is, mint a jelenlegi cím. Na de szépen sorban…
A háttértörténet hasonló, mint az előző részben volt: évszázadokkal ezelőtt az emberiség fellázadt és elűzte Adyrt, a démonistent, akit egy másik síkra börtönöztek be. Viszont az isteneket nem lehet elűzni örökké és küszöbön áll a Démonisten visszatérése. A mi feladatunk pedig ennek a megakadályozása lenne. Már persze ha másképp nem döntünk.
Az intro video végén aztán hozzájutunk egy mágikus lámpáshoz (pontosabban odadobják a koporsónk mellé), ami egyrészt visszahoz minket az életbe (és megalkothatjuk a karakterünk), másrészt a segítségével közlekedhetünk az élők és a holtak világa között is (előbbi Axiom, utóbbi Umbral névre halgat).
A lámpa a történetben és a játékmenetben is fontos szerepet játszik. Segítségével feladványokat oldhatunk meg, ellenfeleket ránthatunk magunkhoz vagy lökhetünk oldalra és kapunk egy kvázi bónuszéletet is. Utóbbit úgy kell érteni, hogy ha az élők világában vagyunk, akkor elhalálozás esetén csak átkerülünk a holtakéba, de még folytathatjuk a harcot és akár győzhetünk is. Viszont itt már végleges a halál, nincs harmadik lehetőség. Plusz nehezíti a dolgot, hogy az umbralban töltött idő alatt folyamatosan idézi ránk a játék az egyre erősebb ellenfeleket, ha pedig betelik egy mérce akkor egy vörös szellem ered a nyomunkba, akit még magas szintű karakterrel sem egyszerű legyőzni.
Axiomba viszont nem olyan egyszerű visszatérni, csak bizonyos, egyszer használatos totemeknél van rá módunk vagy ha lepihenünk a
Szóval időről-időre csak tanácsos átmenni a holtak világába és szétnézni ott is. Vagy csak néha körbepásztázni a lámpával, hogy van-e valami érdekes a közelünkben. Viszont ezzel csak óvatosan, mert amíg a lámpát használjuk akaratunk ellenére is átránthat minket egy lény a saját síkjára.
Az előző résszel ellentétben itt már nem fix karakterrel indulunk, hanem mi alkothatjuk meg a számunkra szimpatikus karaktert, de ez jó soulslike szokás szerint csak annyit jelent, hogy hányadik szinten és milyen felszereléssel vágunk neki a kalandnak. Van itt minden, a szokásos lovagtól kezdve, a lándzsás partizánon át kétféle varázslóig. Még a megszokott első szintű karakter is itt van, aki itt condemned névre hallgat, a kezdőfegyvere pedig egy vödör
Pluszban a játék során feloldható 3+1 kezdő class is. Három befejezéshez kötött, egy pedig küldetéshez, de utóbbi a deluxe edition tulajdonosainak az első indítástól elérhető. Egyébként a kinézettől eltekintve csak minimális előnnyel rendelkezik a többi induló classhoz képest és az első 1-2 óra játék után az is semmissé válik.
Extra újítás még a játékmenetet tekintve, hogy nem csak fix helyen találhatunk
Egyébként is vannak szakaszok, ahol rengeteg idegeskedéstől kíméli meg magát az ember, ha csak egyszer kell végigvernie mindenkit.
Ugyanis a Lords of the Fallen bizonyos részein rengeteg ellenfél van egymásra pakolva. Különösen a vége felé voltak olyan részek, amikor 4-5 ellenfél loholt a nyomomban és közben még távolról is szórták rám az áldást. És nem is feltétlenül sima közkatonák, hanem korábban minibossként funkcionáló ellenfelek, ehhez illő sebzéssel és életcsíkkal. Utóbbi egy másik hibája a játéknak, hajlamos a korábbi kisebb bossokat bepakolni mezei ellenfélként. Hasonlóan, mint az Elden Ring csinálta, de itt sokkal zavaróbb a dolog. Egyrészt mert alapból lényegesen kevesebb ellenféltípus van, másrészt túl lett tolva: a végén már van, hogy egyszerre 2-3 korábbi boss támad rám egyszerre, mellette pedig 4-5 mezei ellenfél zargat. Arról nem beszélve, hogy a távolsági egységek tévedhetetlenül, fél pályányi távolságból képesek telibe találni az embert.
Ennek tökéletes ellenpontja, hogy a nevesített, tényleg egyedi főellenfelek többnyire minimális kihívást nyújtanak. Direkt nem néztem videókat és szerintem nem is volt túlszintezve a karakterem, ennek ellenére sikerült legyőznöm közülük jó párat első próbálkozásra, de ötnél többször csak egynek kellett nekifutnom. És pont ennyire is maradtak emlékezetesek. Szóval a nehézséget tekintve elég felemás lett a játék.
Ami viszont remekül sikerült az a pályák kialakítása. A központi hub itt tényleg központként funkcionál, sokszor 6-7 órával később találunk olyan shortcutokat, amik visszavisznek bennünket a bázisra vagy annak közelébe. Más kérdés, hogy a vestige-ek közötti gyorsutazásnak hála ennek csak minimális értelme van, de legalább hangulatos. NG+1 és afelett viszont hasznos lehet, mert ott sokkal kevesebb fix lámpát kapunk. Az eredeti elképzelés szerint csak a központi hubban lett volna fix lámpa és amit mi ültetünk, de ezt azóta patchekben módosították. Mint ahogy azt is, hogy akit csak az achievementek érdekelnek az változatlan nehézséggel kezdhet NG+-t. A játékosok nagy részét ez persze nem fogja érinteni, de azért érdemes megemlíteni.
A játék látványvilágáért az Unreal Engine 5 felel, ahogy a nemrég megjelent Remnant 2 esetében is. Ezt csak azért említem meg külön, mert van valami hasonlóság a két játék megjelenítésében, ami rögtön szemet szúrt. Néha érdekesen rajzolódnak ki a textúrák amikor bemegyek egy zárt helyiségbe és belefutottam pár érdekesen kinéző vízesésbe is, de összességében jól néznek ki a pályák. A karaktermodellek esetében már kevésbé jó az összkép, néhány NPC-t kifejezetten érdekes arccal áldott meg a balsors.
Viszont a művészi része az remekül sikerült, különösen amikor átmegyünk az umbralba. Néha kicsit Silent Hill-es hangulatot árasztanak a túlvilági részek, máshol inkább Giger vagy Beksiński munkássága jutott az eszembe (úgy tudom ő inspirálta a Scorn készítőit is). Az ellenfelek kinézete is rendben van, a bossok között van pár igazán jól sikerült is.
A hangokkal különösebb baj nem volt, a szinkron rendben van. Bár a nemrég játszott Lies of P-vel ellentétben itt egy bossharcot sem tudnék mondani, aminek a dallama egy pillanatra is megragadt volna bennem. Egyedül a menüzene az amire emlékszek.
És akkor néhány negatívum a végére. A játék kifejezetten optimalizálatlan, még 4090es kártyával is hajlamos bezuhanni az FPS a bányászbéka hátsó fertálya alá. Elvileg ezen (is) folyamatosan dolgoznak a készítők, egy picit javult is a kezdetekhez képest, de messze van a tökéletestől. A target lock néha hajlamos mindenre is lockolni, épp csak az előttem álló rosszarcúra nem. Ez különösen akkor bosszantó, mikor 4-5 ellenfél van a karakter körül, de a kamera valamiért a 10 méterre lévő mezei zombira tapad rá. Az ellenfelek útkeresése néha egészen röhejes, a kutyák például rendszeresen képesek elakadni mindenben is és aztán egy helyben futni addig amíg meg nem szabadítjuk őket a kínjaiktól. Illetve azt csak egy stream miatt fedeztem fel, hogy míg a rövid fegyverek el tudnak akadni a falban addig én nyugodtan tudom suhogtatni a kétméteres démonszeletelőt a falon keresztül is. Én egészen addig csak kétkezes fegyvereket használtam és azok átmennek mindenen.
A játékban van multi rész is, ezt minimális szinten próbáltam és csak a vonatkozó achievementek miatt, még ráfér a polírozás. Kezdve a balance kérdésével, kaptam már olyan invadert pvp-ben aki egy varázslattal ölt meg, de volt, hogy én öltem meg egy kardcsapással a támadót. Ellenben amikor bementem segíteni másik játékosnak akkor 80+-os szinten rakott be az első bosshoz. Viszont kétszer is sikerült végtelen töltőképernyőn ragadnom (Alt+F4 megoldja).
Az pedig egyrészt tekinthető pozitívumnak, hogy szinte naponta jön ki javítás a játékhoz, mert legalább foglalkoznak vele, másrészt egy-egy patch után volt, hogy visszaállt a billentyűkiosztás vagy más beállítás alapértelmezettre.
Nekem az első végigjátszás 44 órába telt, de ebben benne van az is, hogy igyekeztem mindent felfedezni és legalább egy órán keresztül keringtem az egyik részen, mert nem találtam meg a továbbvezető utat. Azóta kezdtem egy második karaktert a kimaradt achievementek miatt, azzal most járok 36 óránál, a végére azzal is meglesz a 40 óra. Viszont ezzel sok a farmolós üresjárat, mert össze kell szedni minden fegyvert, páncélt, miegyebet az árusoktól és az ellenfelektől. Második nekifutásra már gyorsabban meglesz. Aki guide alapján halad az tippre 25-30 körül végezhet a játékkal, skilltől függően.
Mindent összevetve én egyelőre azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy várjon meg egy leárazást és még pár (tucat) patchet. A játéknak vannak jó ötletei és a világa is érdekes, de nekem sokszor olyan érzésem volt a pályákon lévő rengeteg ellenfél miatt, mintha a DS2 DLC-ket játszanám. Csak ez legalább szép és itt a DS2-vel ellentétben van rendes pályadizájn. Kezdőknek nem feltétlenül ajánlom, de aki járatosabb a souls játékok világában azoknak megéri rápillantani.
TL,DR: Az előző részhez képest történtek előrelépések, de még messze van a FromSoftware címektől minőséget tekintve. A soulslike címek többségével ellentétben itt nem a bossok az igazán nehezek, hanem az odáig vezető út. Kezdők számára vannak jobb belépő címek is, viszont a stílus kedvelőinek tudom ajánlani. Viszont ők is várjanak meg egy leárazást és legalább fél évet amíg (remélhetőleg) patchelik a hibák nagyobbik részét.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
