A kampány még elment, sőt helyenként kifejezetten hangulatos/élvezetes volt, de ez az - elvileg a játék savát-borsát és a beleölendő időmennyiség oroszlánrészét adó - end-game tartalom olyan halovány és alibi szagtól bűzlő lófing lett, hogy az már fájdalmas. Már nem emlékszem pontosan, de talán két nap után húztam el a játékból (mármint két napnyi end-gaming után), de úgy, hogy azóta se néztem vissza, pedig három kasztot még csak ki sem próbáltam. Pedig akkor még úgy voltam, hogy visszatérek a jövőben, meglátjuk, mi lesz, hátha kikupálják, végül is, megvolt benne a potenciál, de az idő múlásával és az élmények ülepedésével (no meg ezeket a szezonnak hívott gagyizásokat/ötlettelen vergődéseket látva) a szememben a szégyen kategóriába süllyedt a játék.
Év játéka a BG3 nálam, azzal a megjegyzéssel, hogy ha a Rogue Tradernek nekiültem volna, akkor könnyen meglehet, hogy most a Peace teamet erősíteném. (A Kingmakert, legalábbis a helyrepofozott verzióját például imádtam az Owlcattől. Nekem az a játék BG1-2 "szellemi örököse". Sőt, istenkáromló leszek, de a Kingmakert jobban szeretem és emlékezetesebbnek maradt meg benne, mint a BG3. Persze elismerem utóbbi több területen megnyilvánult zsenialitását is. (Végül is, RPG és Év játék kategóriában is rá adtam a voksomat.
)Endure. In enduring, grow strong.
