Elden Ring

Akik így vetik rád magukat, azok rendszerint lendületből hadonásznak egy sort, majd beáll egy pillanatnyi szünet. a bemutatójukban Na, olyankor kell szétütni a szájukat.
Mondjuk ehhez nem árt, ha ütni is tud valamivel a karaktered, nem csak varázsol.

Máskülönben a dodge-ot kell gyakorolni kicsit, meg az elegáns ellépést valamely irányba. Utóbbi meglepően jól tud működni néha bossoknál is, a látszólagos egyszerűsége ellenére is.
Persze az ilyen kis ergya kőgremlin akármiknél egy sima pajzs is működhet könnyedén. (Én nem használtam, de ezeket pajzzsal blokkolni vszg. a világ legegyszerűbb dolga.)

Nekem éppen deja vu érzésem van (Dark Souls Remasteredben egy mérgező mocsárban járok Blighttown (magyarul, szabadfordításban: Degetz) alatt. Ezt "imádtam" már az ER-ben is...

Endure. In enduring, grow strong.

Nem is azokkal van a baj, akiket előre kiszúrok és lesniperkedek, hanem azokkal, akikről tudom, hogy ott vannak a sarokban. Őket egyelőre csak úgy tudom előcsalogatni, ha ki- és berohanok, de egyből hátrányba is kerülök ezzel. Nade majd lassan kitalálok erre is valami értelmesebb harcmodort...

Valamennyit rakjál majd endurance-ra is, különben ki fogsz fulladni három dodge után, illetve hamar heavy loadingba kerülsz (akkor aztán úgy tudsz majd csak gurulni, mint egy reumás lajhár - a.k.a. fat "roll"), ha valami jobb, de kicsit nehezebb cuccot akarsz magadra aggatni.

A kazamatás kis genyók rá tudják hozni a frászt az emberre, de ha nyitva tartod a szemed, mindig látod, ha falon kapaszkodik egy, hogy előtted lepottyanjon stb... igazából, ha nem egy sarokból vagy keresztfolyosóról ugrik rád valamelyik, akkor le tudod sniperkedni, főleg ha varázslóval vagy. Csak időben ki kell szúrni őket.

A sárkánybábos nekem lement anno elsőre. A banished knightoktól jobban f*stam azon a helyen. (Ó, később meg lesznek majd Crucible Knight-ok, szerencsére azok nem újratermelődök. Na, azok kemény legények lesznek!)

Endure. In enduring, grow strong.

Köszönöm szépen a linket és a tippeket!

Belenéztem néhány videós útmutatóba az elején, és ezek alapján beszereztem pár hasznos cuccot (Meteorite Staff, Uchigatana, rock sling varázslat), amikkel a kezdő területeken jól lehetett haladni. Az öltözékem egy része még mindig ugyanaz, mint amiben kezdtem, ott nehezebben kerülnek elő számomra értékelhető darabok, de reményeim szerint ezek is útba esnek lassan.

Jelenleg a 60. szinten vagyok, és elsősorban az intre, vigorra és mindra mennek a pontok, illetve egy keveset szórtam a str+dex párosra is - a ritka kardhasználat végett, és hogy ne legyek kígyóvállú bölcsész.

A Stormveil kastély kurva jó volt, szuper a felépítése, és annyira élveztem a sunnyogást, a tervezést, de még az újrakezdéseket is! (Ha azt láttam, hogy nagyon fogyott a kék és a piros lötty, és messze még a következő waypoint, akkor inkább visszamentem az adott etap elejére, és újabb stratégiákat gondoltam ki.) Még nem fedeztem fel 100%-ban, később visszajövök alaposabban körbenézni, de a nagyja megvan.

Persze itt is az volt, hogy a fősztori szerinti, sárkányfejjel kesztyűbábozó boss kábé hat pofont bírt ki (gondolom, az volt a cél, hogy azért haladni tudjanak a casual játékosok is), míg a föld alatti, érzésre szemétledobóban élő opcionális izétől (amin át kellene jutni az egyik golden seedhez) a saját taknyomon távoztam kétszer is, úgyhogy ide még ügyesednem kell.

A kazamatákba csak addig megyek be, amíg meg nincs a grace, aztán megyek is tovább. A jelenlegi nemeziseim a szűk helyen gyorsan ugráló, hátbaszúrogatós kis gennyládák, az ő kivédésüket még nem volt türelmem megtanulni.

Üdv a sötét oldalon!

Elsőre ijesztő tud lenni a karakterlap (meg minden más is), de igazából nem olyan vészes.
Én 3-szor kezdtem neki január elején, mindezt egy héten belül (a legelején főleg az zavart, hogy minden szörny/egyéb lazán újratermelődik egyetlen pihenésre), de amikor elkaptam a fonalat (és már nem úgy akartam játszani, hogy mindenhol mindenkit újra és újra megölök, hanem a tényleg a felfedezésre mentem rá, és csak azokkal foglalkoztam pl., akik útba estek), illetve ráéreztem az irányításra/kicsit ügyesedtem, akkor beszippantott rendesen.

Nincs tapasztalatom a varázsló karakterekkel, de ami általános szabály: vitality-t toljad a szintlépéseknél kiemelten, hogy ne legyél olyan könnyen oneshotolható.
Másodsorban, valószínűleg varázspálcázni fogsz: itt olyat keress majd, ami a neked fekvő tulajdonsággal (feltehetően az intelligence-szel) scale-lel erősen. (E,D,C,B,A,S irányba növekszik a scale hatékonysága.)
Stormveil kastély lesz szerintem az első nagy kihívásod (annak a kapujában állhatsz, ha Margitot sikerült becsicskítanod). Ha még nem jártál ott, akkor előtte érdemes megcsinálni Weeping Peninsulát (A kezdőterülettől déli irányba találod.). Ha megleszel Stormveillel, akkor Liurniában "kinyílik" a világ (illetve ott fogsz rájönni igazán, hogy milyen k*rva nagy a játék, és még ahhoz képest is sokkal nagyobb lesz egyébként a mindenféle földalatti - Nokstella és hasonló - "világrészekkel").
Ez szerintem hasznos mankó arra, hogy merre milyen sorrendben érdemes menni. Nem kőbe vésett, de segítség.

Ha találsz olyan földalatti kazamatát, ami a halálba szivat (szó szerint), gondolok itt pl. a kerékkel gázolós kocsis és hasonló vackokra, akkor nyugodtan hagyd ott azokat a p*csába, keress olyan helyeket, ahol boldogulsz, és majd később nézz vissza ezekre. Némelyik jóval könnyebb lesz majd akkor. (Ez az ER könnyebbsége egyébként: másfelé erősödhetsz, és nem kényszerülsz rá arra, hogy esetleg letolt gatyával legyen muszáj itt és most letolni a "kötelező ellenfelet".)

Endure. In enduring, grow strong.

És most hová lett a nagy pofád, Margit bácsi?

Évekig úgy voltam vele, hogy tök mindegy, mennyire könnyű, hülyebiztos és normie játékosokra _is_ szabott az Elden Ring a többi FromSoftware játékhoz képest, részemről no fucking way, nem vagyok reflexbajnok, de aztán csak elkezdte piszkálni az érdeklődésemet.

Még pár hete leszedtem a virágbolti verziót, hogy belelessek - már a karakteralkotónál elborzadtam a fejeken, de végül sikerült találni egy kompromisszumos megoldást (meg amúgy is folyton sisak van rajtuk). Aztán megvettem Steamen, de továbbra sem éreztem a kémiát, emellett kegyetlenül szakadozott a laptopon, ezért visszatérítést kértem. Utána egy darabig még hümmögtem, majd már csak büszkeségből is megvettem PS-re, felkötöttem a gatyát, és belevágtam.

Ezúttal már ment. És oh boi.

Van egy 2 órás van egy vagabondom, akin először kísérleteztem, és egy 11 órás asztromókusom, aki végül a fő karakterem lett. Péntek óta teljesen beszippantott a játék, és kiderült, hogy a sok sejtelmes maszatolás, a titokzatoskodó "itt a gyors tutorial, itt egy fegyver és egy ló, ott a nyílt világ, és menj Isten hírével" hozzáállás ellenére valójában nagyon hamar megszokható és átlátható a játék rendszere. Sokban emlékeztet a BotW-ra, abban is el volt engedve a kezem, és magamnak kellett utánajárni mindennek, ami végtelenül izgalmassá teszi a felfedezést.

Az is szeretem, hogy ugyanazzal a valutával lehet kereskedni és tapasztalatpontokat (más játékban képességeket) venni, és nincs olyan, hogy a játék végére már fel sem veszem a lootot, mert minden jó cucc megvan, és semmire sem tudom elkölteni a pénzem.

A reflex alapú git gud továbbra is távol áll tőlem, az utánaolvasás, a (másik topikból, gothmogtól lopva) "biztos távolságból spell parittyázás" és a jó öreg "addig farmolok, amíg nem leszek erősebb" módszerek váltak be eddig a legjobban.

De kinek mi fekszik jobban. A magamfajta játékos addig kutat, amíg össze nem rak magának egy kellően barátságos játékmenetet, és a kihívásra vágyó FS veterán is dönthet úgy, hogy addig git gudolja magát, amíg puszta kézzel ki nem tépi a szörnyek belét.