Lost Records: Bloom & Rage – Tape 1 teszt – Valami vadság [hozzászólások]

Pont így vagyok vele én is. Az alap LiS-ben nem tudtam nem Chloéval összejönni egyik végigjátszásomban sem, de ez a direktben túltolt girl power + body positivity egyszerűen túl sok. Közben nem akarok mindenbe woke-ot belelátni, sőt, felháborítónak tartottam, hogy a Witcher 4 Cirijét annyian lerondázták (pedig csak annyi bűne volt szegénynek, hogy valós nőnek nézett ki). Érdekel, de valami rettentő izgalmas sztori kell ahhoz, hogy 4 lány több órányi diskurzusa végig lekössön. Meghasonlottam. Eddig amit látok, az az, hogy a kritikusoknak tetszik, de az eladások egyelőre nem mennek.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Majd ha kijön összes epizód és még akkor is van ajnár, akkor beruházok rá; lehetőleg valami akció keretén belül.

Mert valahogy ennek az egész játéknak amolyan alsópolcos indie benyomása van számomra. Alig semmi marketing kampány, semmi hájp. Az érdektelenség homályából kandikál ki.

Ettől még lehet jó is. De ez az első epizód után eldönthetetlen.

Ez az a játék, amit figyelgetek a kezdetektől, és amiről még mindig nem tudom eldönteni, adjak-e esélyt neki egyáltalán. Mindezt LiS-fanként.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”