Szét*** az ideg

Hát kénytelen vagy elviselni, mást nem tehetsz az ember könnyen tud alkalmazkodni bármihez, így az állandó őrjöngést is meg lehet szokni. Sajnos az a baj, hogy sokan 1-2 próbálkozás nevelés után inkább beletörődnek és alkalmazkodnak, megszokják, hogy ilyen a gyerek, így fel sem tűnik már nekik, ha vállalhatatlan az utód. Sok mini diktátor lesz emiatt. A kedvencem, itt az egyik szomszéd is ezt vallja, hogy este sokáig dolgozik, ezért alig látja a gyereket, akkor meg abban a kis időben nem akar vele veszekedni. Na ez látszik is a kis hitleren.
Egyébként a mi gyerekeink otthon néha elég fárasztóak, főleg, ha unatkoznak, de amúgy máshol eléggé visszafogják magukat. Néha meg hosszú órákig eljátszanak együtt.
És sokat veszekedünl velük, de ezt hívják nevelésnek. A kis szarosok imádják feszegetni a határokat

Szenvedély nélkül a foci halott.

"de el nem tudom képzelni, ezt 0-24-ben hogy lehet elviselni"

Gondolom gyereke válogatja. De például kedves barátoméknál is a nagyobb gyerek egy ördögfióka volt kiskorában, a kicsi pedig egy áldott kis buddha gyerek. Legalábbis 1,5 éves koráig, mert onnantól megszállta a démont és őrjöng, akaratoskodik, az őrületbe kergeti néha szülőket. Azt mondják mindig, hogy saját gyerekkel más. Az kevésbé idegesítő meg sokkal türelmesebb vagy vele. De itt is a szülők adott lelki állapotán meg a nevelési stílusán múlik. Ahol elkanászodtak a gyerekek és kezelhetetlenek, ott látszólag ki vannak készülve a szülők és semmi energiájuk. Ahol betalált a nevelés és még szerencséjük is volt a gyerekkel, ott gondolom 90%-ban kiegyensúlyozottság és béke honol otthon és a családi programokon egyaránt. Az én két unokahúgom is hihetetlen jól nevelt, le a kalappal az édesanyjuk előtt(95%-ban az Ő érdeme szerintem). Már egész fiatalon elvoltak egyedül szépen csendben, mindig elfoglalták Magukat valami kreatívval. Szót fogadtak és egyből csinálták, amit kértek Tőlük. Mondjuk ez az, amit én láttam. Ki tudja mi volt, amikor nem voltam ott.

Peace: Nah igen, mi is már így megyünk nyaralni, visítozó és sikítozó gyerekeknél, ahol még a szülő is beáll közéjük, kevés elviselhetetlenebb dolog van. Nekem ugyan nincs gyerekem és nem is tervezek, de el nem tudom képzelni, ezt 0-24-ben hogy lehet elviselni. Ha valaha lesz is, akkor csak örökbefogadással és csak egy idősebb példányt, kihagyva minimum az első 6-7 évet.

Aryx: Ne is mondd, itt is van néha kollégák között is olyan hangoskodás, hogy elnézést kell kérnem telefonbeszélgetés közben és elvonulnom / rájuk csukni az ajtót (én olyan open helyen ülök, ahol nem tudok bezárkózni).

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"