Tegnap végeztem.
Nagyon közel áll a szívemhez az Oblivion, meghatározó játéka volt a tinikoromnak. Nehezen tudnám megmondani, hogy egy mai fiatal gamernek mennyire jön be ez a típusú RPG élmény, megvan az a jellegzetes Bethesda érzése az egésznek. Ezt van, aki kedveli és van, aki nem.
Nem hiszem, hogy ezen a fórumon ezt a játékot bárkinek be kellene mutatni, elég régi motorosok vagyunk itt mind.
Szóval hihetetlenül vártam a megjelenést, mert legalább két hónapja lehetett pletykákat olvasni róla, és biztos voltam benne, hogy lesz. Egész áprilisban mindennap megnéztem, kijött-e már. A megjelenést követően volt egy kis szarakodás, mert a PS Store-om nem volt hajlandó frissülni, így másnap munka után hazaérve húztam csak be. Települt is, és már álltam is neki. Furcsa élmény volt, hogy azonnal visszajött minden. Egyébként is érdekes dolog, hogy a gyerekkoromban játszott játékok emlékei, a mechanikák meg a story sokszor jóval élénkebben él bennem, mint az 1-2 éve lenyomott gameké. A Neverwinter Nights, a Morrowind, a Max Payne, a Diablo 2, de akár az Oblivion is sokkal élesebb és pontosabb emlék, mint az újabb címek. Nem tudom ennek az-e az oka, hogy gyerekként jobb az ember agya és többet és könnyebben fogad be, mint felnőttként, vagy hogy akkoriban sokkal kevesebb játék volt.
Szóval feltettem és indítottam is. Az fix volt, hogy stealth archer lesz, ebben a játékban volt ez először jól megcsinálva, és egy female bosmert kezdtem ezúttal.
A sztorit meg a konkrétumokat nem taglalva így, felnőttként és mindent pontosan értve egészen más élmény volt. Meglepően jók a frakció-questlinek, és a mellékküldik között is sok nagyon ötletes van.
Azt már a másik topicban is említettem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy milyen immerzív a világ és mennyire sok olyan küldi van, amiben nem barlangokban kell harcolni, hanem beszélgetni, infókat gyűjteni, embereket követni, etc. Itt jelent meg a Bethesda-nál a daily schedule system, ezt alaposan ki is használják a questekben, szörnyen jó és immerzív dolog ez a mai napig.
A látvány érdekes dolog, érezhető nagyon, hogy a régi motoron van az új képi világ, ma már teljesen más a standard a mo-cap kapcsán például. De a tájak, a városok, az erdők gyönyörűek. Belátni egész Cyrodiilt, tényleg lehengerlő ma is, ahogyan rálátni a hegyek gyűrűjéről a provinciára.
Amit még ki kell emelni, az a botrányos AI. Ezen a téren a Skyrim rengeteget fejlődött, itt olyanok előfordulnak, hogy két NPC beszélget, az egyiket kilövöm stealthből íjjal, a másik meg elfordul és arrébb megy anélkül, hogy keresőmódra váltana. Ez kiugró, 3-4 alkalommal fordult elő, de az alap, hogy még akkor sem mindig reagálnak egymás halálára az ellenfelek, ha konkrétan egymás mellett vannak és egymásra rálátnak. Természetesen az eredeti játék bugjai ugyanúgy megvannak, régi ismerősként köszönthetjük őket.
Ami még sajnálatos, az a nagyon korlátozott újrajátszhatóság. Mindent megcsinálhatsz egy karival és a küldetésekben, eltekintve pár apróságtól, igazán nagy elágazások és döntések.
Mindennel együtt fantasztikus volt, 102 óra lett a vége. Csodálatos nosztalgia trip volt ez az egész, és remélem hogy a Morrowind is sorra kerül egyszer. Bár ott egy remaster kevés lesz, oda totál remake fog kelleni. Várom nagyon.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
