Csak emlékeztetnem kell rá magam, hogy én milyen voltam. Meg nekik tényleg ez a természetes, hogy rohangálnak, játszanak. Az sem elvárható igazán, hogy üljenek a fenekükön evéskor. Ülnek eleget az iskolában, aztán a saját lányomon is észreveszem, hogy miután hazajött, akkor éli ki a szóf*sási és mozgáshiányos hajlamait.
Múlt hétvégén tartottuk a lányom születésnapi partiját, 13 7-8 éves lány volt nálunk a szüleik nélkül. Mikor már a fele összejött, megkérdeztem a nejem, hogy normálisak voltunk-e, mikor ezt kitaláltuk...
De ahhoz képest nem volt semmi gond, el voltak szépen. Tanító mondjuk nem lennék, az biztos. Viszont látni a gyerekeken, hogy milyen jól szórakoztak, azért megérte.
Ugyanez igaz a gyerekvállalásra is. Persze, több vele a "probléma", mint nem, de az a szeretet, amit kap az ember, mindennél többet ér. Más meg nem marad az ember után, miután elföldelik, a gyerek az egyetlen igazi örökség.
Dark Archon
