De szerintem elég egy-egy irodalmi klasszikust elolvasni, hogy máris egyértelművé váljon, hogy mi miatt "lényeges ez" sokaknak (mármint szinte mindenkinek az emberi történelemben). Én kicsit abba az irányba kezdtem el tolódni, hogy szinte semmi más nem marad meg az emberből az utódain kívül, nemcsak fizikai értelemben, hanem minden kulturális és emberi jósággal együtt is, amit átadsz nekik, és remélhetőleg aztán ők a következőknek, satöbbi. És pont ez világít rá a legtöbb embernél arra is, hogy semmit nem számít, hogy TE ki vagy - az sokkal fontosabb (lesz), hogy mások kik a világban, elsősorban a szeretteid, és ebbe különösen beleértve az utódaid. Szóval az "örökséget" szinte senki sem úgy értelmezi ebben a kontextusban, szerintem, hogy TE magad fennmaradj, hiszen ez lehetetlenség. Az "örökség" pont azt jelenti, hogy elfogadod, hogy te nem maradsz fenn, és a gyereked (meg az ő gyerekei) az egyetlen módja annak, hogy valamilyen módon tudj hatni a világra, másokra, igazi módon.
Persze ezt a meglátásomat erősen befolyásolta Dosztojevszkij, szóval nyilván százféle vélemény létezik még
De én egyáltalán nem tartom maszlagnak azt, hogy a gyereked a záloga az örökségednek - és ilyen értelemben valamiféle halhatatlanságnak. Meg annak, hogy másokra tudj hatni a világban.My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
Így is a szívem szakad meg néha, ahogy látom doksifilmekben hogy ba**zuk tönkre az egészet. Sajnálom az unokahúgaimat, de ugyanakkor nagyon remélem, hogy az Ő generációjuknak talán még normális élete lehet és nem konzervből kell majd friss levegőt szippantaniuk és élelmiszerért meg iható vízért harcolniuk. Bár ahogy a dolgok állását nézem, lehet már sajnos nekünk sem adatik meg a békés és nyugodt élet, mert csak nem bír magával egyik nagyhatalom sem. Előbb-utóbb valaki rakétákat akar majd indítani. Az abszolút elcse**ett módon kezelt migráns helyzetről meg inkább ne is beszéljünk az EU-ban...
