Sorozatok

A főszereplők játékából a jelenetek csúnyán túlnyomó részében az jön le, hogy már rég túl vannak ezen az egész ST mizérián. Ez a hozzáállás (?) abszolút nem segített a gyatrácska párbeszédeken. Robin erre jó példa - én őt nagyon szerettem harmadik évadban, a corny girl sablon erőteljes használata ellenére - működött, és nagyon jók voltak közösen is Steve-vel. Ötödik évados Robin viszont kritikán aluli nekem.

Ha már Robin-Steve kémia: most úgy éreztem, hogy a karaktereket nem tudták együtt használni. Robin-Will lelkizés a semmiből jött, egy teljesen független jelenetbe beleszarták konkrétan a Volume 1 - mint kiderült - sorsdöntő monológját. Semmi megelőző Robin-Will bondingot még nem láthattunk, a néző azt se tudja, mennyire ismerik egymást ezen a ponton. Szóval logikusan megoldották úgy, hogy egy elejtett mondat után bejelez a Robin gaydar, majd egy alagútba megindulva BAM, mély monológ, done, mehetünk tovább.

Steve-Jonathan rivalizálás is NAGYON rég kifulladt, el se akartam hinni, hogy ennyit tudtak kitalálni. (Ráadásul Nancynek szerintem már egyikükkel sincs ilyen kémiája, de ez nyilván már csak személyes vélemény. ) Steve-Dustin durca lehet még érdekes, remélem, hogy ezt megoldják majd - és nem egy elcsépelt Steve haláljelenet keretében egy percben, hanem normálisan kibontva Dustin érzéseit.

És igen, a tone is valahogy... Semmilyen? Nancy és Mike egyszerre két hatalmas pofont kapott az élettől, abból az egyik ráadásul függőben maradt (hiszen az a fő szál ), de esküszöm nagyobb érzelmi motivációt éreztem az első évados kissrác Mike-tól, mikor Eleven biztonságáról volt szó - aki akkor még egy ismeretlen jöttment volt számára... Egyszerűen nem érzem a sürgető nyomást. (Ezen mondjuk az sem segít, hogy a negyedik évadot befejezték úgy, mintha valami all-out war indulna, erre kiderül, hogy Henry inkább hónapokig vakarta otthon a tökét. )

Suspension of disbelief témában is számomra messze a legrosszabb ez az évad, már saját univerzumhoz mérten is folyton olyan dolgok voltak, amiket nem akartam elhinni. Kövér kiskölyök mindenkit lefut, lenyom, túljár az eszükön.
Katonák is teljes káoszban már megint, mikor már évek óta ismert számukra a lények létezése, és a gyengeségük. És bazdmeg állnak egy KÖRBEN (!!!!), és full auto lőnek egy kiszámíthatatlanul agilis lényt. A fél tábor friendly fire miatt halt volna meg azon nyomban. Az, hogy emellett Mike-ék kisebb óvodai csoportja sokáig észrevétlenül és gond nélkül átsétált a káoszon, mehhhh.

Egyébként abból is elegem van, hogy a demogorgonok egy teljes zászlóaljnyi össztűznek is ellenállnak. Értem, hogy nem kifejezetten gyengeségük, de tudjuk, hogy attól még sebezhetők. Rendkívül unalmas, mikor ennyivel oldják meg a "szívós ellenfél" kérdéskört (kb. annak a filmes megfelelője, mikor egy játékban a magasabb difficulty = irreális bullet sponge ellenfél), ráadásul Henryvel is eljátszották, hogy most már golyóálló páncélt is növesztett magára. Ha a szörnyek oldalán is látnánk veszteségeket, akkor talán hitelesebb lenne, hogy miért is nincs még leigázva a picsába a világunk.