Sorozatok

Az megvan, hogy Holly, az óvodás(?) korú kislány, akinek a szörnyek és párhuzamos világok létezése is aznap - meglehetősen traumatikus módon - megtudott információ, NEM IS TUDJA, hogy a szülei csak majdnem haltak meg?

hogy a milf miért tudja majdnem megölni a demot egy törött borosüveggel, az állig felfegyverzett balfasz századot viszont két perc alatt lemészárolják. Így in-universe +1 év után magát a katonai jelenlétet se tudom hova tenni és miután a civileken nem kísérleteznek az sem világos, hogy miért nincs a egész város evakuálva hiszen a félig-meddig kinyílt kapuk csak le vannak takarva. Ez kapcsolódik az egész Vecna lorehoz, bocs ha csapongós.

Vecna=gizda psyco reveal nálam már nagyjából kinyírta a sorozat misztikumát. Részben önhiba, backstoryt már elfelejtettem, szóval nem rémlik, hogy miért volt már bizarr gyerek 1959-ben a horror házban majd hogyan került ugyanannyi évesen a 11-es programba. De ez végül is mindegy, szörnyként se értem a motivációit. Kellett 4 ember, hogy kinyisson egy kaput, ami hahó ott tátong a város alatt és nem kezd vele semmit? Most ugyanazt csinálja csak már 12 gyerekkel. De minek mikor a demók ki be járkálhatnak kedvük szerint és őt sem akadályozza semmi, hogy átsétáljon a főbejáraton? Az új husi-fal is ha jól értettem az ő domainját védi szóval nem akadály amit le kell küzdenie. A gyerekekbe is csak fossa bele a tojásokat, ami ha jól emlékszem csak annyit csinált Willel a 2. évadban, hogy kiöklendett pár csigát amik utána demo-dogokká fejlődtek.

Will-Robin páros szájbarágásra szerintem tűrhető volt. Mondjuk én nem feltétlen értek egyet az egész gay Will szállal. A fiatalon elrabolt fiú, akit mint mostanra többször kiderült egy bizarr idősebb srác hetekig fogvatartott, hogy egy fallikus dolgot nyomjon le a torkán, most érdekesen néz a fiú barátjára - nekem ez így egy kicsit katolikus...
A Robinos rész, a "mentor" aki a rádöbbenésen már átesett papíron működik és ha célközönség ezt az egészet megkönnyezi hajrá, végső soron az én élményemből nem vesz el. A szuperképességhez kötés egy kicsit fura, mégis minek tartjuk akkor 11-t? Ráadásul klisék alapján nekem ez spoiler: Vecna legyőzés után elkezd majd benne újjászületni, de aztán a barátság erejével legyőzik. Vagy after credits és ő is elkezd bizarr módon mosolyogni.

Mi van még? Ja igen, Mikeba szívesen rúgok, nála abszolút értem mit írsz. A "nyugi nincsenek szörnyek" szöveg után elrabolják a húgát, szerintem ennek azért elég traumatikusnak kéne lenni, még ha a szülők majdnem-halálát le is szarja. Nem akarok fasz lenni, hogy egy lényegében gyerek alakítását leszóljam, de egy kicsi halivúd gőgöt (ghostbuster és IT kid) érzek a színésznél. Lehet a rendezés a hiba, de jobban megerőltethetné magát a sorozat lezárásánál.

A főszereplők játékából a jelenetek csúnyán túlnyomó részében az jön le, hogy már rég túl vannak ezen az egész ST mizérián. Ez a hozzáállás (?) abszolút nem segített a gyatrácska párbeszédeken. Robin erre jó példa - én őt nagyon szerettem harmadik évadban, a corny girl sablon erőteljes használata ellenére - működött, és nagyon jók voltak közösen is Steve-vel. Ötödik évados Robin viszont kritikán aluli nekem.

Ha már Robin-Steve kémia: most úgy éreztem, hogy a karaktereket nem tudták együtt használni. Robin-Will lelkizés a semmiből jött, egy teljesen független jelenetbe beleszarták konkrétan a Volume 1 - mint kiderült - sorsdöntő monológját. Semmi megelőző Robin-Will bondingot még nem láthattunk, a néző azt se tudja, mennyire ismerik egymást ezen a ponton. Szóval logikusan megoldották úgy, hogy egy elejtett mondat után bejelez a Robin gaydar, majd egy alagútba megindulva BAM, mély monológ, done, mehetünk tovább.

Steve-Jonathan rivalizálás is NAGYON rég kifulladt, el se akartam hinni, hogy ennyit tudtak kitalálni. (Ráadásul Nancynek szerintem már egyikükkel sincs ilyen kémiája, de ez nyilván már csak személyes vélemény. ) Steve-Dustin durca lehet még érdekes, remélem, hogy ezt megoldják majd - és nem egy elcsépelt Steve haláljelenet keretében egy percben, hanem normálisan kibontva Dustin érzéseit.

És igen, a tone is valahogy... Semmilyen? Nancy és Mike egyszerre két hatalmas pofont kapott az élettől, abból az egyik ráadásul függőben maradt (hiszen az a fő szál ), de esküszöm nagyobb érzelmi motivációt éreztem az első évados kissrác Mike-tól, mikor Eleven biztonságáról volt szó - aki akkor még egy ismeretlen jöttment volt számára... Egyszerűen nem érzem a sürgető nyomást. (Ezen mondjuk az sem segít, hogy a negyedik évadot befejezték úgy, mintha valami all-out war indulna, erre kiderül, hogy Henry inkább hónapokig vakarta otthon a tökét. )

Suspension of disbelief témában is számomra messze a legrosszabb ez az évad, már saját univerzumhoz mérten is folyton olyan dolgok voltak, amiket nem akartam elhinni. Kövér kiskölyök mindenkit lefut, lenyom, túljár az eszükön.
Katonák is teljes káoszban már megint, mikor már évek óta ismert számukra a lények létezése, és a gyengeségük. És bazdmeg állnak egy KÖRBEN (!!!!), és full auto lőnek egy kiszámíthatatlanul agilis lényt. A fél tábor friendly fire miatt halt volna meg azon nyomban. Az, hogy emellett Mike-ék kisebb óvodai csoportja sokáig észrevétlenül és gond nélkül átsétált a káoszon, mehhhh.

Egyébként abból is elegem van, hogy a demogorgonok egy teljes zászlóaljnyi össztűznek is ellenállnak. Értem, hogy nem kifejezetten gyengeségük, de tudjuk, hogy attól még sebezhetők. Rendkívül unalmas, mikor ennyivel oldják meg a "szívós ellenfél" kérdéskört (kb. annak a filmes megfelelője, mikor egy játékban a magasabb difficulty = irreális bullet sponge ellenfél), ráadásul Henryvel is eljátszották, hogy most már golyóálló páncélt is növesztett magára. Ha a szörnyek oldalán is látnánk veszteségeket, akkor talán hitelesebb lenne, hogy miért is nincs még leigázva a picsába a világunk.