Metro exodus (enhanced)
A trilógia első két része eléggé kilógott az akkori shooterek közül, mindkettő nagyon tetszett, a harmadik pedig egy ideje pihent az Epic fiókban. Amúgy is szeretem a wasteland/disztópikus FPS vonalat (Rage, Borderland sorozat, Dishonored). Ez is ütős volt.
A történeten látszik, hogy még nem az AI dobta össze, a hangulat továbbra is lenyűgöző. Ez segít elfeledtetni a néha indokolatlanul hosszú átvezető jeleneteket, illetve azt, hogy mégiscsak egy csőjátékről van szó (bár pld. a kiszáradt Kaszpi tenger környéke nagy és bejárható).
A paráztató faktor is megmaradt, a veszélyek és ellenfelek pedig elég változatosak. Míg fel nem tápoltam a fegyvereket, erősen oda kellett figyelni és később sem vált túl könnyűvé a játék. Az utolsó denevértámadásnak vagy tízszer futottam neki, öreg vagyok én már a bossfighthoz.
A két DLC (The Two Colonels, Sam’s Story) közül a második igen korrektre sikerült, szép lezárása a történetnek. Nem rohanósan összesen 40 órát bóklásztam Artyommal és társaival, megérte.
Ezzel pont ellentétes élmény volt a
Call of Duty: Black Ops 6.
Mivel
ingyen elérhető volt egy hétig, végigtoltam a kampányt. Értem én, hogy a retro jópofa (mint most is kiderült: nem, nem mindig), de ez nem viszi el a hátán. Annak ellenére sem, hogy a sztori végre valamennyire érdekes is.
Hasonlóan az Exodushoz, ez is a lineáris és a sandbox valami keveréke, de a harc itt súlytalan puttyogtatásnak tűnt. A zombik jönnek rám delíriumban rész pedig teljesen felesleges volt.
Nyilván sokkal jobban mutat, mint a fenti játék, de az nem elég.
Így utólag időpazarlásként élem meg.
