Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Requiem elég erősen épít a nosztalgiára szóval a kapcsolódó részek nélkül egyedi és érdekes élmény lehet majd. Valószínűleg sokkal objektívebben fogod megítélni.

Lara Shadowsról próbáltam előásni valami pozitívat, de a legjobb amire emlékszem az a photo mode volt ahogy állítgatás után az átvezetők alatt Lara különféle fintorokkal reagálja le az eseményeket.

A remake-eket már láttam, ahogy más végigjátssza helyettem. Valahol meg kellett húznom a határt, mert évközben jóval kevesebbet játszok, ami nem simracing, a backlog meg csak hízik, és hízik... de az Ethan-féle Resik jóval közelebb állnak hozzám, jobban fekszik ez a stílus.

A Tomb Raiderekkel az van, legalábbis a Survivor-részekkel, hogy nagyon könnyen lehet velük telítődni. Ezzel a nem rohanós, de nem is leragadós tempóval klasszisokkal jobb élmény volt a Rise-t kijátszani, mint amikor először próbálkoztam - ugyanakkor ezt sem bírtam volna ki, ha 2x ilyen hosszú lett volna a játék. Tippre valami hasonló lehet a Shadows-zal is, kell egyfajta lelkierő harmadszor is nekifutni ~nagyjából ugyanannak az élménynek, csak más mappal. Az biztos, hogy részben emiatt is szüneteltetem azt a részt!

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Pont ezért lettek kitalálva a resi remakek. Új rész videóit elnézve 2-4et érdemes mielőbb pótolni.

Lara esetében kellett egy pár perc, hogy leessen ez éppen melyik rész. Ha jól emlékszem ez a "legjobb" a 3 közül, szóval ilyen élménybeszámoló után nem is tudom van e értelme belevágni a (ööö, akkor kizárásos alapon?) Shadownak.

Törlesztettem pár régi adósságomat a téli szünetben.

Resident Evil VII

Egy pár éve benne vagyok a túlélő horrorokban, és a Silent Hill-ek a szívem csücskét képezik, de a Resident Evil univerzum eddig valahogy mindig elkerült. Valamiért elég volt a Senshi nevű youtuber csatornáján nézni, ahogy más végigjátssza helyettem is azokat a játékokat. Nekem túl bolondos, túl B-filmes az a vonal, amit képviselnek. De újabban elkezdett dolgozni bennem az agyrágó bogár, hogy azért csak el kéne merülni ebben a franchise-ban is, így kompromisszumra jutottam magammal: elengedem a régi részeket, és csak az újabb részekre koncentrálok.

Röviden, nem bántam meg. Ha egy szóval kéne jellemeznem a játékot: stresszes. Ezen nem segített az se, hogy kontrollerrel kissé nehézkes volt az irányítás, ami egy ízig-vérig konzolos címnél számomra fura (és ne jöjjön senki azzal, hogy ez egy FPS, amikor egy kis ukrán csapat bőven megugrotta ezt a lécet a Metro játékokkal). A játék csúcspontja számomra az eleje volt a régi házban és a végén a hajós rész, illetve a Fűrész-filmeket idéző szabadulószobás részek. Kifejezetten jól tett a franchise-nak, hogy végre egy komorabb hangot ütöttek meg, és jó érzékkel kevertek ki az egészből egy Fűrész-Outlast-Texasi láncfűrészes koktélt. Ha egy negatívumot még külön ki kéne emelnem, az a főszereplőnk, Ethan szinkronhangja: sejtem, hogy a koncepció része volt, hogy minél kevesebb élet legyen benne, de legalább egy kávét adhattak volna neki a szinkronmunka megkezdése előtt. Összességében élveztem a játékot, és a Not a Hero DLC szépen kikerekítette a sztorit. Közben települ a Village, és várom a Requiem-et is!

Rise of the Tomb Raider

Anno félbehagytam, mert besokalltam a harcoktól, de most erőt tudtam venni magamon egy újrázáshoz. Annyira, hogy meg is vettem a Survivor trilógiát Steamre - Epicen ugyan valamikor korábban hozzám vágták ingyen, de fene se érti, miért, valahogy nem olyan jó érzés azon a kliensen keresztül bármit is játszani.

Szóval tiszta lappal indítottam, és tudatosan más stratégiát követtem az újrázás során: minél hamarabb feltápoltam Lara közelharci skilljeit, és hanyagoltam az idióta challenge-eket és side questeket, helyettük a fő szálra és az optional tomb-okra koncentráltam. Teljesen más élmény volt így játszani. Tele van pakolva egy csomó hülyeséggel a játék, amik csak azért vannak, hogy kitolják a játékidőt, de nem adnak hozzá az élményhez. Ugyan, miért pont Lara rongálna szét egy challenge keretében 2000 éves szobrokat? Vagy a kedvencem, amikor a parasztok készülnek az epikus háborúra, minket meg elküldenek 10 tyúkot megkeresni. Szóval ki merem jelenteni, a Baba Yaga DLC-n kívül simán lehet kukázni az összes side questet és challenge-et. Eleve bőven jutalmaz ezek teljesítése nélkül is a játék (a végére Lara már olyan OP lett, hogy már csak kínomban szórtam szét kvázi felesleges skillekre a skill pointokat). Az meg, hogy felszedegessek minden dokumentumot és vackot, őszintén, kit érdekel… akar a fene lore-t olvasgatni, ha maga a sztori egy copy-paste kliséhalmaz, sehol egy emlékezetes vagy egyedi karakter. Lara is csak annyival lett emberibb a Survivor trilógiában, hogy ezúttal többet látjuk őt szenvedni. Tovább megyek, az egész open world koncepció teljesen felesleges volt ezúttal is.

Na most úgy tűnik, jól szétaláztam a játékot, pedig csak ventilláltam egyet. Épp azt akartam kiemelni, mennyivel jobb volt úgy játszani, hogy ignoráltam a fenti baromságokat, és így egy sokkal fluidabb flow-élményben volt részem. Ami egészen döbbenetes, hogy ez egy 2015-ös(!) játék, és közben milyen veszettül jól néz ki még most, az UE5 korában is, főleg az a havazás. Kilóra megvett a Szibériával vegyített ókori görög setting, remek párosítás alakult ki ebből. Elképesztően jól néznek ki a sírkamrák a több ezer éves építményekkel és faragványokkal; a régi játékokkal szemben hiába nem ezeken van a fókusz, mégis ezúttal mintha sokkal jobb élmény lenne bennük tomb raiderkedni. Lara karakterdizájnja ebben a részben a legszimpatikusabb: sokkal nőiesebb lett azáltal, hogy anatómiailag végre közelebb áll egy emberhez, mint egy felfújható bábúhoz, és végre arcra sem annyira pornós az összkép, + a kissé ázsiai vonások is jobban bejönnek.

Párszor ugyan kiidegelt ez a játék is, de a 3-ból 2 játék alapján egész jól sikerült ez a Survivor trilógia. Csak úgy, mint a fentebb említett RE-nek, ennek a franchise-nak is kellett a vérfrissítés, indokolatlan open world ide vagy oda. Kissé aggódva is figyelem a készülő TR-játékokat, mert mind a két trailer alapján biztonsági játékot akart a kiadó: egyikben az első részt mesélik el huszadszorra, a másikban láthatólag a survivor vonalat viszik tovább. Ne legyen igazam, de felmerül a kérdés, hogy hányszor lehet még elsütni ugyanazt a viccet kisebb változtatásokkal?

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”