Men of Valor: The Vietnam War (Előzetes)

Talán azért van, mert az RTS-ekben elég személytelen a harc, az egyik Panther kilövi a Sherman-t, az egyik ejtőernyős raj megtámad egy SS brigádot, szenvednek 3 főnyi veszteséget, stb.

Azt érzik kellemetlenebbnek, ha FPS-ben rohangálsz, mert ott (szerintük) sértően veszi ki magát, ha az AK-val szíven lövöd a bátor amerikait, akinek minden vágya az lett volna hogy a világbékét és a demokráciát védje, a síró gyerekek buksiját simogassa, és vitézül tisztelegjen elesett bajtársai sírjánál, akik az aljas kommunista/fasiszta/terrorista egyének ellen harcoltak, vagyis ellened...

Ezt egyszer asszem már leírtam, hogy az FPS-eknek sincsenek igazi ideológiai hátterei, mindenki a játék élményéért játszik velük, és nem azért, hogy na most végre megvédem az árja fajt/Führert/Ho Si-Minh-t, stb

Tényleg minimum lenne, hogy a másik féllel, ezúttal a vietnamiakkal, is lehessen játszani. Érdekes probléma ez: az RTS-ekben játszhatók az USA ellenségei, az FPS-ekben többnyire nem. Talán nem akarják, hogy túl sokan ráérezzenek az ízére (persze csak virtuálisan, de akkor is), hogy milyen érzés szemtől szemben agyonlőni egy amerikai katonát, aki éppen meg akarja menteni a világot. (Kitől is? )

Apropó világmegmentés. Talán ismeritek a 'Manifest Destiny' (nyilvánvaló elrendelés) kifejezését, ami a jenki küldetéstudat verbális megjelenése volt még egy előző világkorszakból. Ez a nagy öntudat mára globális méretűre hízott. És az amik képesek halálosan komolyan venni. Nekik igazi küldetéstudatuk van az egész világgal szemben.

És ez sajnos szépen rímel a "Ma miénk Németország, holnap az egész világ" szlogenre. Mások a francia forradalom intézményeinek exportjára asszociálnak inkább, de én ezt a fentit sokkal igazabbnak érzem.

-- Censored --