Én sem vagyok egyáltalán profi, csak érdeklődő amatőr, de nézzünk át néhány olyan "szabályt", amit érdemes betartani.
Leginkább arra célszerű figyelni, hogy a témát ne a kép közepére helyezzük, mert nincs olyan hangulata így, mintha a harmadolási szabály szerint dolgoznánk. Vagyis célszerű a fő témát valamelyik harmadba helyezni. Sajnos a digitális fényképezőgépek pont a középre komponálást sugallják, hiszen az élességállítás is a legtöbb esetben a kép közepén történik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ott is kell lenni. Az exp. gomb félig lenyomásakor indul ugyanis a fókuszálás, ha sikerült a fókuszt beállítani, még megváltoztathatjuk a kompozíciót, sőt érdemes is ezt megtenni.
Nem árt olyan nézőpontot keresni, ahol valamilyen kontúros rész, vagy vonal vezeti a szemet a harmadban található fő témához. Ilyen lehet pl. egy makró esetén maga a fűszál. Érdemes lehet átlósan elhelyezni a képen, ezáltal megtöri az esetleges ürességet a témával szemköztes oldalon.
A harmadolási szabály természetesen nem törvény, ettől indokolt esetben el lehet térni. Pl. amikor geometriai formát, szimmetriát szeretnénk kihangsúlyozni, vagy csak egyszerűen a téma kitölti a teljes fotót.
Próbáljuk meg a fotót 3 dimenziósítani. A téma előtt és mögött legyen valami, ami sugallja a 3 dimenziót. Ne csak síkban fényképezzünk (szerintem ezz a legnehezebb jól kiválasztani).
Technikailag amire figyelni kell:
Lehetőleg egyenletes megvilágítása legyen a témának, ne lógjon bele árnyékos részbe. Ne legyen túlexponált rész a témán (kifehéredés, beégés). A témán kívül lehetséges, az nem feltétlenül zavaró (bár sokan a véleményezések során ezt is hibának tüntetik fel).
Figyeljünk a fehér-egyensúlyra. Már a kép elkészítése során közelítsük meg a legjobban a helyes értéket. Sokszor lehet csalni a fehér-egyensúllyal, ami hasznos is lehet pl. egy naplemente esetén. Ha esetleg mégsem sikerült a fehér-egyensúlyt jól kiválasztani, nátran nyúljunk bele a képbe pl. PhotoShop-pal, PaintShopPro-val, stb. De figyeljünk arra, hogy amikor egy színkomponenst megváltoztatunk, akkor a beégett részek elszíneződnek (ha az értéket csökkentjük), illetve további beégések keletkeznek (ha az értéket növeljük).
Próbáljunk játszani a mélységélességgel, bár a kis méretű érzékelővel szerelt kompakt digitális gépeknél ez nem is olyan egyszerű. Főleg nagyobb fókusztávolságoknál érhetünk el kis mélységélességet, amivel jól kiemelhetjük a témát az esetleg zavaró háttérből. (minél nagyobb a fókusztávolság és minél tágabb a rekesz, annál kisebb a mélységélesség, annál kevesebb rész marad fókuszban a téma előtt (1/3 részben) és a téma mögött (2/3 részben).
S végül egy nagyon fontos:
Fejezzen ki valamit a fotó, legyen témája, ahogy Fabulator irja, fogja meg az embert. Egy kép ettől lesz fotográfia (ti. fénnyel írás). Természetesen egy igen jó téma, ügyes megvalósításban feledtetheti az esetleges technikai hibákat, mint pl. beégés, torzítás a sarkokon, vignettálás, stb. De gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy mindig a tökéletesre próbálunk törekedni.
Úgyhogy bátran kattintgassunk csak, járjuk körül a témát, keressünk egyedi nézőpontokat, csináljunk egy témáról több felvételt, majd válogassunk.
Birdie [Minolta DiMAGE 7u, Metz 44-MZ2, 2x Hoya +4d Close-ups, Hama circ.pol + UV filter]
) Persze, törkedni kell a technikai tökéletességre, de ugye akkor abban megegyezünk, hogy a téma az első? Én spec nagyon szeretnék portrékat, életképeket fényképezni, de már rájöttem, hogy ez baromi nehéz! Más kitökölni egy "élettelen" képet (arra van idő) és más egy élő dolgot fényképezni (régota le akarom kapni pl, az egyik hajléktalant, de szerintem nagy kergetőzés lenne belőle - kár pedig a sajtófotósok is csinálják valahogy). De szerintem ehhez a témához, tükmindegy milyen "erős" gépet használunk nemde? Tényleg, mi az a dolog, amit csakis és kizárólag nagytudású gépekkel lehet elkészíteni? Van ilyen egyáltalán? (mondjuk a megközelithetetlen helyekre való befényképezést, hatalmas teleobjektivel, spec nekem ez jutott elsőre eszembe)
