Ajjaj!
Nem merek mostmár akkor kocsiba ülni...
Egyébként szerintem nincs gond a tanuló vezetőkkel. ÉN nem szoktam őket szopatni, igaz van, hogy lefulladnak a piros lámpánál, dehát én is csináltam ilyet egyszer-kétszer. Sok ember elfelejti azt, hogy egyszer ő is volt tanuló...
Az én oktatóm nagyon jó ember volt. (Szegény tavaly halt meg egy autóbalesetben: akkorát csattant, hogy állítólag az Opel Vectra-ja motorját 30 méterrel arréb találták meg) Ő nagyon védte a tanulóit, köztük engem is. Egyszer egy kamionos nem adta meg nekem az elsőbbséget, és majdnem alá kerültünk. Aztán mondta, hogy kövessem a kamiont. MEgálltunk egy lámpánál, ő kiszállt, és elkezdte osztani hogy : "a ***va anyádat te szemét hitvány *asz! Nem látod a "T" betűt te köcsög?! B*zd meg gyere le szétverlek a p*csába...! Anyádnak mutogassál!"
. Én már azt néztem, hogy mindjárt ki kell szállnom segíteni neki a bunyóban, de aztán nem lett semmi...
Nyugodjék békében...
Nekem nagyon nehezen lett meg a jogsim, ugyanis én borzasztóan féltem a sebességtől, meg mindentől. Nekem a belvárosban az ötven már fénysebességnek tűnt. Aztán nem is igazán tudtam koncentrálni az idegesség miatt, nameg van bennem egy jókora vizsga drukk: az oktatóm egyik óra után azt mondta, hogy két hete már olyan jól vezetek, mintha már vagy 5 éve lenne jogsim. Na, akkor ugrás vizsgára... Vizsga napja:
- Tibor, akkor most ön szépen és okosan vezet, és átmegy a vizsgán. Rendben?
Na, ettől a mondattól én úgy beparáltam, hogy szinte mindent elb*sztam... HArmadjára sikerült a városi vizsgám...
De azóta úgy érzem jól vezetek, mostmár fater is ide adja a kocsit (Opel Vectra). Úgyhogy nincs gond.
Habár az igazi "tesztem" majd augusztusban következik, ugyanis megyünk nyaralni Hajdúszoboszlóra, és én fogok vezetni. Ez két dolog miatt izgalmas még számomra:
1. még sosem voltam ilyen hosszú úton
2. Hajdúszoboszló nem Szeged. Szegedet már úgy ismerem majdnem, mint a tenyeremet, de egy tök idegen városban biztos sokkal jobban oda kell figyelni... Na de mindegy, majd megoldom, elvégre nem vettem a jogsit, hanem megszereztem...
Hrisztonak:
"Amúgy balasetem még nem volt (lekopogtam) és remélem nem is lesz sose."
Nem is tudom, hogy hol hallottam, de szerintem ez a mondás igaz: "Két fajta autóvezető létezik: az egyik már karambolozott a másik pedig majd fog."
Szerintem ezt nem lehet megúszni, főleg annak, aki sokat vezet. Faterom az egy időben többet ült a volán mögött, mint a munkahelyén. (számítógép műszerész, és ezért mennie kell a KEDVES FELHASZNÁLÓKHOZ.
) És bizony ő is koccant egyszer-kétszer, meg egyszer belement a villamosba is, ugyanis egy fasz nem engedte ki... Tudni kell fateromról, hogy nem egy agresszív vezető, betartja a szabályokat, meg minden. ÉS egy másik köcsög miatt kellett ilyen helyzetbe kerülnie...
Én sem karamboloztam még (lekopogom), de biztos vagyok benne, hogy fogok egyszer. Egyszer én is elnézhetek valamit, vagy belekerülök egy olyan szituációba önhibámon kívül, amiből nem tudok menekülni... Habár remélem, erre nem kerül sor.
Bp-ről: januárban kórházba kerültem Budapesten, és faterom vitt be. (Azért Pestre nem merte ideadni a kormányt). Ő már járt Bécsben is, és amit ott látott, attól elképedt: Ment a soksávos úton a szélső sávban. Rájött, hogy neki legalább három sávot kellene váltania egyszerre, és kirakta az indexet. A tőle balra lévő sávok MIND LEÁLLTAK (!) és mutatták neki, hogy mehet... Bezzeg Pesten... Még dudálnak is rád, nem engednek be, stb... (Persze tisztelet a kivételnek)
Hát, nem szeretnék ott vezetni.
A számítógép embertelen: egyrészt tökéletesen programozott és szabályosan működik, ráadásul teljesen őszinte. - Isaac Asimov
