Az AlKaiba légitársaság gépe másnap délután landolt Pistabáékkal. Aztán Pistabá, ahogy elindult a homokon, kis idő múlva észrevette, hogy a többiek helyett egy egész csordányi teve követi, vaslószínűleg tudtán kívül megvették tőle őket. Biztos szép szokás - gondolta, és az első kapualjban vizipiát szívó törököket talált, akik, ahogy az lenni szokott, megkínálták Pistabát. Ő meg, gondolta, miért ne, leült pipázni, és nem is sejtette, hogy ópiumot szívtak azok a kedves emberek, pár óra múlva öntudatlanul feküdt egy poros, a főutcához közeli utcácskában. Meztelenül, és még a nyugdíja is eltűnt. Elhatározta, hogy valami munkát keres, hogy mielőbb összegyűjtse a hazaútra a pénzt, de nem tudta, mihez is kell egy proletárnak értenie Törökországban. Az egyeteln mondat, amiről úgy gondolta, megértik a törökök az volt: "Nazdarovje, Tovarisi!"
[Brutus, fiam, ne játssz azzal a késsel! Valaki még megsérülhet.]
